Utánfutós próbatúrák
2021. június 27-28.

I.
Istentisztelet a Reménység Szigetén
VI. 27.

Július elsejétől egy négynapos túrakerékpáros találkozó volt esedékes, melyre még a vírus támadása előtt fizettünk be - és csak most, a vírus kitakarodása után kerülhetett rá sor. Immár Bandit is vihettük, mert sikerült egy gyermekszállító utánfutót vásárolnunk. Mivel kocsink egy súlyos motorhiba nyomán pár napra szervizbe került, az utánfutó kipróbálására kapóra jött a vasárnapi istentisztelet. Péceltől a Reménység Szigetéig húsz kilométert tettünk meg, visszafelé egy kicsit többet.

A garázs előteréből indult a karaván.

A Naplás-tó sarkát

és a Szilas-patak kis fahídját érintve

megérkeztünk a Reménység Szigetére.

Hazafelé Juli édesanyjánál megebédeltünk,

majd bevásároltunk.

A Bökényföldi úton jöttünk haza.

Pécel központjában pihenőt tartottunk,

és egy jót fagyiztunk.

A tapasztalatok nagyon jók voltak. A negyven kilométert Bandi jól viselte, a közepes hőségben is tudott menet közben aludni vagy nézelődni. Az utánfutó az aszfalton szépen gurult, normális útválasztás során nem kellett tartanunk felborulástól. (Nem annyira kanyarodáskor, hanem inkább az útszegélyre tévedve áll fenn ez a veszély, mikor az pár méter alatt járdaszegéllyé magasodik, és megdobja a jobb oldali kereket.)


II.
Kirándulás Isaszegre
VI. 28.

Ezen a napon Juli egy "babakocsis tornán" vett részt Isaszegen. Ezt azt jelentette, hogy néhány más anyuka társaságában, Bandival az (első futókerékkel babakocsivá alakított) utánfutóban különféle tornagyakorlatokat hajtottak végre a néptelen Csata utcán. Én eközben az emlékmű-domb tövében az árnyékban hűsöltem.

Isaszegen még beugrottunk egy derék gazdához, aki régi népi bútorokból garázsvásárt rendezett. Egy lócát vettünk tőle - értelemszerűen nem azonnali elvitellel, hanem házhoz szállítással. Az ő hazaérkezését egy árnyas zugban vártuk meg, lihegtünk és gyümölcsöt eszegettünk.

Ezután keresgélni kezdtünk valami csöndes zugot, ahol leteríthetjük pokrócunkat, és Bandit egy kicsit engedhetjük mászkálni. Mostanáig jól viselte az utazást, de érezhetően szüksége volt némi saját erőből történő mozgásra is. Sajnos az Isaszeg határán kezdődő öreghegyi üdülőtelepet bekapcsoló Fő út igen zötyögős, bazaltszórással javított földútnak mutatkozott, és mindannyiunkat alaposan megviselt. Ráadásul rengeteg autós járt és porzott rajta, hiába tartották be a lakóközösség nyomtatott, lefóliázott lapokon több helyen is látható kérését, hogy ti. haladjanak lassan.

Hol tekertünk, hol toltunk, de időnként ki is kellett vennünk Bandit az utánfutóból, mert bekötve is ide-oda lódult, és egyre nyűgösebb lett. Megálltunk pihenni a Forrás köznél, ahol térképünk egy horgásztavat jelölt, de ez a magánterületek miatt megközelíthetetlennek bizonyult.

Lassan kiértünk az országútra, és azon végre csillapítóan sima gurulással térhettünk haza. A megtett táv összesen kb. 22 km lehetett.