Csévharaszt
gyalogtúra, 2021. június 12.
Táv: kb. 7,5 km

Egy szép, zivatarfelhős szombat délután kocsiba pattantunk, és Csévharasztra hajtottunk. A múltkor itt csak a Sétaerdőt néztük meg (Bandi akkor két hónapos volt), de mostanra megérett az idő egy kiadósabb túrára.

A babakocsit tolva, zötyögős utakon jutottunk el a pótharaszti templomromhoz. Ez Csévharaszt határában, homokhátságok között található. A Sétaerdőnél le kell tenni az autót, utána nem sokkal a rosszacska aszfaltút elfogy. Ezen tovább kell haladni, majd a katonai terület sarkánál balra fordulni. Szerencsére a buszmegállótól induló, jól festett piros romjelzés négy kilométer hosszan odáig vezet.

Különféle erdőtagok, kaszálók és szántók között haladtunk. Egyszer csak egy jellegzetes, éles dombocskához érkeztünk, ahonnan felsejlett egy akácos erdőfolt. Ez azért nőhetett ki a szántók között, mert a templom körül a XX. század közepéig református temető is működött, és azt érthető módon nem szántották fel. Az ásatások egy jóval korábbi temetőt is föltártak.

Ittjártunkkor a templom egyetlen megmaradt falának maradványát csalán övezte. Hasonlóan be volt nőve a temető emlékköve és pihenőpadjai körüli térség is.

Pótharaszt és temploma valamikor a XVII. század elején pusztulhatott el. Bővebb ismertető helyett utalnék a Turista Magazinban megjelent leírásra, melyben az egykori település történetére vonatkozó további részletek is találhatók.

Egy órácskát tölthettünk el a tisztességese konzervált fal árnyékában. Aztán fölszedelőzködtünk, mert északnyugat felől egy zivatarfelhő közeledett. Szerencsére csak a széle ért el bennünket. A babakocsi kupoláját felvontuk, és a gumipokróccal is leborítottuk, Bandi pedig megkapta takarónak a pólómat.

Ugyanazon az úton tértünk vissza a kocsihoz. Bandi a visszaút második felében már aludt is.