Pécel
a lejtőszögmérő kalibrálása
2021. május 15.

Már régóta terveztem, hogy kerékpáromra lejtőszögmérőt szerelek. A Nagy Sándor-könyv 68. oldalán ajánlott módszert (húsz centis, meghajlított és bedugaszolt üvegcső, benne rum és kis buborék) nem akartam alkalmazni, mert tudtam, hogy üvegtechnológiám ehhez elégtelen, ráadásul a vázcsőre erősítve az üvegcső elég hamar összetört volna.

Ehelyett vásároltam egy kis vízmértéket, amely gyárilag volt tokozva és lezárva. Otthon előszedtem két nagyobb vízszintezőt, melyek egyike szögmérésre is alkalmas volt. Ezekkel közvetlenül le tudtam olvasni az emelkedés szögét a bicikli talapzatául szolgáló deszka közepén. Másrészt mérőszalaggal és számológéppel elég könnyen meg tudtam állapítani az emelkedési szög tangensét is, s ebből ellenőrzésül visszakereshettem a szöget. Az összevetés kb. fél foknyi pontosságot engedett meg. Ezt tudatosítva a hátsó sárhányón egy vastag filctollal fölvettem a kis vízmértéknek a vízszinteshez és két másik szöghöz tartozó pozíciójelző rovátkáit. Ezeket a jövőben még pontosítani és interpolálni fogom, és százalékban kifejezett meredekségeket is fölvezetek majd velük párhuzamosan.

A módszer komoly hátránya, hogy nagy csomagtáskával együtt nem használható, mert ilyenkor nem lehet hozzáférni a rovátkák helyéhez. Azon kívül menet közben sem működik, hanem a mérés végrehajtásához le kell szállni, a biciklit befékezve függőlegesben tartani, és előre-hátra tologatni a sárhányón a vízmértéket, ügyelve arra, hogy végül a kerékpár függőleges síkjába essék.