Mende
gyalogtúra, 2021. január 31.

Ezúttal szinte a szomszédba rándultunk át hármasban a vasárnapi istentisztelet után. Mende 4200 fős község, a 31-es főút mellett fekszik, így Pécelről nagyon könnyen megközelíthető. Amint az itt is közölt ismertető tábla mondja, címerében hét domb található: ennyi található a település területén, de a határában már tizenhárom párhuzamos terephullám magasodik, ami fölöttébb vonzóvá teszi errefelé a kirándulást. A térkép alapján már tudtam, hogy kilátóhelyet fogunk megcélozni, de hogy épített tornyot is találunk, azt nem sejtettem.

Ahogy a katolikus templom mellett kiszálltunk a kocsiból, azonnal megláttuk a szomszéd dombtetőn a kétszintes fatorony körvonalait. Fölbaktattunk az első kínálkozó utcán, mely festői földszorosban folytatódott, de sajnos csak egy bezárt kaput találtunk. Az ezen található pályázati tábla szerint a lakat mögött helyi vásárteret alakítottak ki 2018-19-ben. Bemenni sajnos nem tudtunk, de jól láttuk, hogy egy irdatlan vízszintes térség mögötti magas partfal tetején hívogatóan lobog a település zászlaja, és mellette áll a barátságos fatorony.

Ezért új feljárás reményében továbbmentünk, és megkerültük az egész dombot, mely a kertek fölé magasodva nyílegyenes gerincével elsőre valami óriási szemétlerakót idézett fel bennem, de aztán kiderült, hogy sokkal barátságosabb műtárgy: felhagyott agyagbánya húzódik mögötte. Elballagtunk a vasútállomásig, majd a sínekkel párhuzamos utcán kerestünk feljárást a dombtetőre. Ezt egy meredek, sáros (most szerencsére tapadósan hideg, de máskor veszélyesen csúszós) földút képében meg is találtuk.

Úgy tűnt, ezt pár éve alakították csak ki, mert a bánya fejtési térsége fölé vezetett, aminek korábban nem lett volna értelme. Az út egy derék kis tisztásban végződött, melyen ott várt bennünket Mende zászlaja, és mellette a vadonatúj kilátótorony az igazán hasznos ismertető táblával.

Velünk egyszerre érkezett két másik pár: ők is nagyon örültek a látványnak, főleg mivel a földút kiágazásánál elhelyezett irányító táblát vandál kezek kitörték a helyéből, így csak sejteni lehetett, hogy a kilátóhoz tartunk.

Készítettünk pár fényképet, aztán a hideg szél miatt sietve leszálltunk a toronyból. Óvatosan visszaballagtunk a vasúthoz, majd a kocsihoz. A 31-es úton nem volt könnyű átkelnem a pékségbe, majd vissza - szerencsére egy központibb helyen jelzőlámpás átkelési lehetőség van. Ezután visszatértünk a kocsihoz, és hazahajtottunk.

Utólagos kereséssel további érdekes részleteket tudtam meg az általunk látott helyszínekről. A téglagyárat 1923-ban alapították, miután a gyömrői téglagyár bezárt. Működése során a falu egyik legjelentősebb munkáltatójának számított. Mende honlapján egy bőséges tanulmány olvasható Balogh Gábor helytörténet-kutató tollából, amely az 1950-es évekre összpontosít. Már ebben is található több utalás arra, hogy az itt bányászott agyag rossz minőségű volt (mészkővel, márgával volt keverve), és ezért új bányát is kellett nyitni. Egy, a korszakra jellemző konspirációról is értesülünk e lapokon, mely szerint Mende akkori elöljárói a front átvonulása után engedték széthordani a gyár téglakészletét és bizonyos gépalkatrészeit, majd ezért cinikus módon a gyár (ekkor éppen katonai behívókkal akadályoztatott) bérlőjét, Zsuppán Istvánt tették felelőssé. Aztán a gyárat államosították, és 1950-ben indították újra. Ekkor is napirenden voltak a minőségi panaszok. Az idegen anyagot apróra őrléssel lehetett volna ártalmatlanná tenni, ehhez azonban hiányoztak a megfelelő gépek, és a költségeket is igen megemelte volna.

A Mendei Híradóban szintén Balogh Gábor közölt egy rövidebb cikket, melyből megtudtam, hogy a termelés 1978-ban állt le végleg. A település közgyűlésének egyik közelmúltbeli jegyzőkönyve arról értesít, hogy felmerült a volt téglagyár területének hasznosítása - ez azonban nem volt lehetséges, mert a terület magántulajdonban van. Erre egyébként egy feltűnő tábla külön fel is hívja a figyelmet a telek bejáratánál. A megmaradt, műemléki védettséget élvező nagy kéményről a gyógyszertár bejárata mellől tudtam a legjobb fényképet készíteni. A gyár egyéb építményei közül jobbára a nyitott, oldalfalak nélküli helyiségeket lehet látni - ha jól sejtem, ezeket a téglák szárítására használták.