Csóványos
gyalogtúra, 2020. február 22.

Két barátommal, Áronnal és Botonddal hosszas szervezés (és néhány társunk visszakozása) után kocsiba szálltunk, és Diósjenőn át megközelítettük a Závozt. Ezt az ötszáz méteren lévő nyerget a túrázók szívesen használják kiindulópontnak, ha a Csóványosra könnyű útvonalon akarnak felmászni - mint mi is ezen évadnyitó túra alkalmával. (Hozzáteszem: Botond, aki aktívabb túrázó, ebben az évben már kétszer járt a hegyen.)

A Závozba azonban autóval csak engedéllyel szabad felhajtani, ezért a tervezettnél valamivel hosszabb lett a túra. A zöld jelzésen ballagtunk fel a Dugóhúzónak nevezett görbe völgyön a Csehvár alá. A Kemence-patak völgyébe és az újjáépített Musli-barakkhoz most nem akartunk leereszkedni, mert a fagypont fölötti hőmérsékleten sártömegektől tartottunk. Az első hófoltokkal a Verebes-kaszáló után találkoztunk, a Foltán-keresztnél már öt centi hó várt minket.

Kényelmes menetben, sokat beszélgetve harmadfél óra alatt értünk fel a csúcsra, ahol egy nagyobb túracsapat éppen lefelé indult. Felmásztunk a kilátóba, melynek felső szintjéről valaki lefeszegette a lakatot, így most oda is fölkapaszkodtunk a kislétrán. Ezután sietősre fogtuk lépteinket, és délután négy körül visszaéértünk a kocsihoz. Kellemes, izommelegítő évadnyitó túra volt.