Tour de Balaton
kerékpáros teljesítménytúra, 2019. május 18.

Ez volt Julival az első biciklis teljesítménytúránk. Ő mostanáig legfeljebb ötven kilométert tekert le egyvégtében, ezért egy kicsit aggódott is, hogyan fogja bírni a 78 kilométeres balatoni kiskört.

A túra előestéjén kocsival utaztunk el a helyszínre, és a Katica Kemping egyik kőházában szálltunk meg. Ez elfogadható árú, kis igényű szálláshely, azaz éppen megfelelt a céljainknak. Este jól bevacsoráztunk egy partközeli pizzériában.

Másnap röviddel a 9⁴⁰-es indulás előtt áttekertünk Siófok Újhely nevű településreszének strandjára, a rajthelyre. Fölvettük a kis tarisznyában rejlő rajtcsomagunkat (rajtszám, mely az ingyenes kompozásra is jogosított, müzliszeletek, kulacs, makarónijegy), aztán lóhalálában útnak eredtünk a középtáv egyik bolyának végén.

A tempó persze nem volt megerőltető, hiszen ez teljesítménytúra volt, ahol ki-ki csak saját korlátaival és a szintidővel küzd, és minden érvényes teljesítő megkapja a nyakába a szervezők mutatós, festett vasérmét.

Így érkeztünk meg Szántódra, és a turnusunk egymást bevárva felszállt a számunkra bérelt kompra. Itt tudtam valamit harapni is.

Jó tempóban értük el az első frissítőpontot, amely a csopaki hajóállomás közelében volt berendezve. Itt pizzás csigát, almát, müzliszeletet és más egyebet adtak, a vízről nem is beszélve. Az Almádiban felállított második táppontról, ahol kultúrvécé is volt egy szálloda jóvoltából, nem illesztek be képet.

A célállomáson készíttettünk magunkról egy fotót az emblémás plakát előtt, majd leheveredtünk. Megettük az ellátmány részét alkotó húsos tésztát, elfogyasztottuk saját maradék elemózsiánkat. Kivártuk a tombolasorsolást, aztán nekivágtunk a szállásunkig hátralévő hat kilométernek. Ekkor még sűrűn szállingóztak befelé úgy a közép-, mint a hosszútávosok. Egy tandemes család elkeseredve tolta első defekt sújtotta járművét, mert láthatólag nem vittek magukkal foltozókészletet.

*    *    *

Másnap hajnalban egy órás zápor öntözte meg a tájat. Reggel elhagytuk a szállást, és elautóztunk a közeli kereki várhoz. Az aljában csinos, új pihenőhelyet alakítottak ki, ahol még vízcsap is volt. A turistaút kerülővel, mintegy két kilométer hosszan kapaszkodik fel a várdombra. Sajnos olyan csúszós volt az agyag, hogy Julinak a nadrágja védelmében vissza kellett fordulnia, és nekem is fél órámba telt, mire fölvánszorogtam.

E kisebbfajta téglaváracska a XIV. században épülhetett, és a török hódítás idején a visszavonuló magyarok felrobbantották. Ennek hatására ma a várnak csak a töredékét lehet látni. A megmaradt faldarabok egy irdatlan törmelékdombból merednek ki, amelyet a hatvanas évekbeli részleges feltárás sem bolygatott meg. Egy nagyobb falszakasz és egy bolthajtás az, ami figyelmet érdemel a helyszínen.

A pihenőhelyre visszatérve megtisztogattam szandálomat a rátapadt sártól. Pihentünk egy kicsit, aztán Kőröshegyen megebédeltünk. Két óra tájban visszatértünk Siófokra, és megnéztük a szédítő hatású "fordított házat." Ennek nem is a fejen álló berendezése adja a különlegességét, hanem az, hogy odabenn ferde padlón kell járni, és a falak e padlóra merőlegesek. Az embernek tehát az az érzése támad, hogy vízszintes padlón jár, függőleges falak közt, de egy rejtélyes hatás erősen igyekszik oldalra lódítani. A bejáratnál figyelmeztetett is egy több pontból álló házirend, hogy részegen tilos bemenni...

Délután háromtól Juli siófoki rokonainál vendégeskedtünk, beszélgettünk, majd este nyolc körül hazaindultunk. Szép, tartalmas hétvége volt ez.