A Szemes halála
2019. március 25.
Derék Szemes lovam hat évet szolgált alattam, mígnem eljött az ő ideje is. Heti két alkalommal kijártam vele Monorra, és az utolsó napokban erős recsegéseket adott ki magából, melyeket én a golyóit már mind elveszített pedáloktól származtattam. Aztán egyszer csak a Rottenbiller úti felüljáró alatt, a piros lámpánál megálltomban reccsent egy nagyot, és tartása helyben állva is ruganyossá vált, miközben befékezett állapotban előre-hátra himbáltam. Rövidesen rájöttem, hogy itt bizony a váz törött el, és rövid kutatás után meg is találtam a helyét: a felsőcső elején, a kis táska takarásában. Még haza tudtam vele tekerni, aztán már csak vonattal vittem be az iskolába egy diákműsorban való szereplés erejéig.
A Jártas születése
2019. április 4.
Új vázat ötvenezer forintért a Kálvin téri Speedmetalban találtam, amit mostanában Allez-nak neveznek. Március 27-én el is vittem a lakóhelyünk közelében lévő Zöld Pont Kerékpárüzletbe, hogy új csészéket tegyenek bele. Ez nagyjából egy hétig tartott, így április 4-én, egy derekasan végigdolgozott nap (pedagógusminősítás: bemutató órák, portfólióvédés) után este hatkor tudtam nekilátni, hogy átszereljem a régi vázról az újra az összes alkatrészt. A munka hat órán át tartott; a legtöbbet a monoblokkal szenvedtem, ami féloldalas is lett (az ellengyűrű nem csavarodott bele teljesen), emiatt az első váltót nem is tudtam föleszkábálni. Bovdenház-hiány miatt ugyanezt kellett tennem az első fékkel. A bicaj nem volt kész: szinte mindene lötyögött, nem lehetett biztonságosan tekerni. Április 5-én, a diáknapon újra kamera elé álltam vele, majd tovább szereltem az iskolában, hogy a másnapi isaszegi emléktúrára hadra fogható legyen. Ez meg is történt, és akkorra már meg is kapta nevét (ismét Kriza János Vadrózsák-jából). Jártasnak neveztem el, hogy legyen legalább olyan gazdag az élete, mint elődjének, Szemesnek, melyet örökké jó emlékezetben fogok tartani.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
