Isaszeg
kerékpártúra
2019. április 6.

Pár hete Isaszegen jártunk, és ott kaptuk a hírt, hogy a helyiek és az ország hagyományőrzői idén is megrendezik a szabadságharc nevezetes győzelmének emlékét őrző csatarendezvényt. Ezt a látogatásunkat összekötöttük a Kőbányai Önkormányzat szervezte kerékpáros emléktúrával. Ez Kőbánya városközpontjából indult, és többé-kevésbé a Rákos-patak mentén haladva két és fél óra alatt ért ki Isaszegre. Rendőri felvezetéssel és kísérettel haladtunk a biztonságosan zárt kereszteződéseken keresztül. Jobbára kis utcákon, néha főútvonalon, erdei földúton tekertünk, a tempó közepes volt.

Juli rátalált egy régi ismerősére, Lacira a tömegben, így sokáig hármasban haladtunk. Érintettünk egy börtönt is, ahonnan az elítéltek hujjogva, a rendőröket gyalázva biztattak bennünket. Pécelen nagy pihenőt tartottunk: leendő földijeink a könyvtár épülete előtt zsíroskenyérrel, pogácsával, teával kedveskedtek nekünk. Innen országúton folytattuk utunkat, és fél egykor befutottunk Isaszegre, a Szobor-hegynek nevezett domb alá.

A honvédszobornál remek megemlékezésen vettünk részt: a Zrínyi Gimnázium igazgatója (egyben történelemtanár) rövid összefoglalót tartott a csata eseményeiből, majd Himnuszt és honvédnótákat énekeltünk, és koszorút helyeztünk el a szobornál. A kerékpáros menet rövidesen hazatért Kőbányára, mi viszont szerettük volna megnézni magát a csatát is. Az ég azonban közbeszólt, és küldött egy vastag felleget, az pedig kiadós hideg záporral vette el a kedvünket a helyszínen való kétórás várakozástól. Ekkor a katonai hagyományőrzők még csak szórványosan érkeztek. Mi pedig gyengülő esőben áttekertünk Pécelre, ahol aztán vonatra szálltunk, és visszatértünk a Kőbányán várakozó autónkhoz. Negyven kilométert tettünk meg, ami az időjárásra tekintettel elfogadhatónak mondható.