a főlapra

következő nap

1. nap: 2018. VII. 3. (k) 17⁰⁰ - 20⁴⁵
Bp - (vonat) Debrecen - (vonat) Mátészalka - Kocsord - Porcsalma - Csenger.
36,3 km

Vonatunk fél tizenegykor indult a Nyugatiból. Kapkodva próbáltam az utolsó pillanatban pénzt váltani, de csak lejt találtam, a hrivnya elfogyott. Viszonylag kényelmesen föl tudtunk szállni a bicajjal, de a peronon lévő páros kampóra a terjedelmes első kosár miatt nem tudtam felakasztani az enyémet, hanem pókkal kötöttem fel rá, más pókokkal pedig kifeszítettem, hogy ne lengedezzen. Szépen vizsgázott a legfrissebb technikai újítás, a kulacsrögzítő gumihurok, úgyhogy a kulacs telitöltve sem esett le. Sánta Kutya bicaja pedig kitámasztón állta végig az utat. A vonat elég gyorsan elért Debrecenbe - ezt az időt túraemlékek felidézésével és mindennapi témákkal töltöttük ki.

Az úton még tudtunk internetezni, és ki is sütöttük, hogy utazásunkat Mátészalkáig meghosszabbíthatjuk. Ez kapóra jött, mivel már mindketten megjártuk a Debrecentől keletre fekvő erdős vidéket, és annak rovására időt nyerhettünk. A kalauztól megvettük a hiányzó jegyeket, majd leszálltunk Debrecenben, és körülbelül egy órát vártunk a másik személyvonatra. A reggel befalt lecsó már nem tartott ki a hasamban, ezért vettem némi szendvicset. A hangosbemondó hosszan értekezett arról, hogy ne szemeteljünk, ne verjük meg a kalauzt, és ugyanazzal a lendülettel kért "megértést" a sok késésért.

A második vonat ötkor kitett bennünket Mátészalkán. Sánta Kutya észrevett néhány emléket a közelben: egy építész emléktábláját, valamint az innen elhurcolt zsidókét. Én egy régi mozdony és egy hajtány felé indultam meg első nekibuzdulásommal. Aztán nekiláttunk vacsorának valót keresni. Megkérdeztük, merre van élelmiszerbolt, és ott kis bevásárlást rendeztünk. Mialatt SK vásárolt, én megettem az otthon sütött pácolt húst. (Ez általában is meggondolandó eljárás olyan esetekre, ahol időt kell nyerni.)

Ahogy a térképünk mutatta, a határig kerékpárúton haladhattunk. Azt is megígérte a Locus erről az új létesítményről, hogy Csengertől a forgalmas főutat elkerülve, saját töltésen fogja átlépni a határt.

Kocsordon a Kraszna hídjánál beszélgettünk egy idős házaspárral. Sánta Kutya már járt errefelé, szívesen idézte fel emlékeit. Ők is megerősítették, hogy jó bicikliút visz a határig, de a kishatár-átkelőről nem tudtak. A faluban egy szép unitárius templomot találtunk. Az itteni lelkésznő - Juli későbbi elmondása alapján - alkalmasint szívesen látott volna bennünket, de mi nem gondoltunk ilyen szállásra, és nem kopogtattunk be a lelkészlakba.

Ami pedig a minőséget illeti, a kerékpárút a falvak belterületén nem volt több egy keskeny, hepehupás aszfaltcsíknál, melyről mérgünkben nemegyszer az úttestre tértünk vissza. Györteleken láttunk egy romladozó kúriát. SK felhívta a figyelmemet arra az általa kikutatott tényre, hogy a falu neve Györgytelekből rövidült le, és helyesen rövid ö-vel írandó - a honi településjegyzékben mégis hosszú ő-vel szerepel. Némi haladás jeleként a település be- és kijáratánál már helyesen állt a név.

Itt esett meg velünk az a mulatságos helyzet, hogy majdnem elütöttem két szemből kerekező nénit. Későn vettek észre, és alig tudtak kitérni előlem. Egyikük megszólalt: "Jaj, sejtettem én, hogy karambolozva megyek haza!" A helyi kerékpárosok nagyobb része cigány volt, és Kocsord után az arányuk csak nőtt.

Ököritófülpösön egy kerek tornyos református templom áll. Régi és új házak egyaránt találhatók erre. Sokuk megrepedt, és legfeljebb átlagosan csinosak, de a portákat és az utcát mindenütt virágok díszítették. Egy Szamosi élménytér feliratú ismertető tábla csalogatta a kerékpáros turistákat a környékbeli látványosságokhoz. Nyomóskutak is voltak minden mennyiségben.

A falu végén áll egy lakóotthon, feltehetőleg szegény sorsú, elesett embereknek. A nagy kiterjedésű parkos ingatlan kapujából leginkább cigány férfiak néztek ránk. Ököritófülpösön láttam először betonkarókkal kifeszített huzalokra kordonosan felfuttatott almaültetvényt, aztán több ilyen is elénk került.

Porcsalma nevezetes helyiség, ugyanis itt szolgált Kiss Áron református lelkész, aki alapvető jelentőségű forráskiadványt közölt a XVI. századi magyar református zsinatok végzéseiből. Az általános iskola az ő nevét viseli.

Ezen a tájon már nem is törődünk a kerékpárút- és a biciklizni tilos-táblákkal, csak száguldottunk rendíthetetlenül az úttesten. Az autósok megértően tűrték, csupán egy moldáv rendszámú autó dudált rá Sánta Kutyára. Porcsalmán igen sok cigány lézengett a kapukban, a fiatalok a kerékpárúton tekertek. Valahol még az úttest rossz oldalán is szembejött egy legényke, kormányon lógó szatyrából egy malac csülke meredezett elő. SK rászólt: "Mit csinálsz?" - mire amaz visszamorgott: "Te mit csinálsz?"

Pátyodon láttunk először görögkatolikus templomot, illetve elénk került egy szép népi stílusú ház, alkalmasint tájház. Egy kis park közepén, az út két oldalán Antall József és Petőfi szobra állt. Aztán egy kis kakasos-csillagos tornyú református templom következett. A falu és a Szamos-töltés között nemrégiben épült ki a kerékpárút - ezt adta hírül egy uniós támogatásról beszámoló nagy tábla. Folytatódtak a kordonos művelésű almatáblák.

Egy körforgalomnál, ahol egy jókora almaszobor jelezte az itt termő legfontosabb kultúrnövényt, letértünk Csenger felé. A kisvárosban számos létesítmény működött az almalé feldolgozása és tárolása körül: hűtőház, felvásárlóhely, termelőszövetkezet. Van itt egy (szemlátomást régebbi építésű) cipőgyár is, újabb táblája szerint "talpüzem." Megkérdeztünk egy öreg házaspárt, át lehet-e menni a határon túl fekvő Óváriba kerékpárúton. Az ő nemleges válaszukat már hitelesnek kellett elfogadnunk, ezért rövidítés helyett visszakullogtunk az Új élet utcán a 49-es útra. Ennek során bekukkantottunk egy emlékparkba, amely az 1970-es nagy árvíz negyvenedik évfordulóján épült.

Ezután már csak az alvóhelyről kellett gondoskodnunk. A Szamos hídja előtt balra letértünk a töltésre, onnan egy rézsűn leborítottunk a kukoricaföldek mellé. Áttoltuk kerékpárjainkat néhány lucernatáblán, majd az egyiknek a sarkából irányzomra rést törtem a bodzabokrok között, hogy bebújhassunk a nyárfák közé aludni. Meleg sötétben sátrat vertünk. Én még kibotorkáltam a Szamosig, és egy jót fürödtem, majd a sátorhoz visszatérve egy fél kulacs vízzel lemostam magamról a visszaúton rám tapadt törmeléket. Elalvás előtt hosszan beszélgettem Julival. - Ezen a napon halt meg édesanyjának élettársa, István.