Kisirtáspuszta
ottalvós kirándulás, 2018. május 26-27.

Hosszú idő után végre sikerült időben szállást foglalnunk a megújult kisirtási kulcsosházban. Szombat reggeltől vasárnap délutánig tartózkodtunk ott, főztünk gulyáslevest és sütöttünk szalonnát, sokat beszélgettünk, játszottunk, sőt egy nagyobb és egy kisebb túrára is vállalkoztunk.

Új Bogár az utcánkban

Nagyirtáspuszta

A csapat eleje után eredtünk.

Felkapaszkodtunk a Szárazfa-bérc oldalába.

A bérc északi lejtője táplálja a Dijós-kutat (sic!)

Utunkat megnyújtottuk a János-forrásig.

A Vasedény-kulcsosház 2016 májusában leégett, a helyén turistapihenő van.

A házból ez a marék cserép maradt a helyszínen.

Hazaérve ebédfőzéshez kezdtünk.

A tűztér mellett a kivágott vén fűz felhasogatott rönkjei hevertek.

Készül a pörkölt/gulyás.

Ebéd után borozgattunk, beszélgettünk.

Ezt odabenn folytattuk, kártyáztunk, játszottunk.

Ezután lezuhanyoztunk, és nyugovóra tértünk az emeleti galérián. Állítólag tíz percig nagyon hangosan horkoltam (és utána is, de addig bírták ébren, akik hallgatták). Másnapra még jó pár embert vártunk, ők az egyes kisvasúti szerelvényekkel meg is érkeztek.

A ház emésztője és szikkasztóárka

Kissé megégett a szotyola, szét kellett válogatni.

Erős fújással felszítottam a tüzet.
A gyerekek utánoztak, idővel majd ők csinálják...

A ház tűzivíztárolója

A Szépasszony-kút foglalata megrepedt, a patak telehordja sárral.
Erre most jöttem rá, az elmúlt években buzgón meregettem az iszapot.

Julival elidőztünk a felújított feszületnél.

Kész a sült szalonna. A gyerekek pillecukrot is sütöttek.
Ez az amerikai eledel nekik ízlett is, az öregebbek inkább érdekesnek tartották...

Szalonnázás után elindultunk a viadukt felé...

...de a régi vasút pályáját keresztülvágó,
bozótos nyiladéknál a többség visszafordult.
Végül Julival kettesben sétáltunk el oda,
a többiek az Érsek-tisztásra sétáltak el.

A híd romjai jó állapotban vannak.

Időközben megérkeztek öcsémék,
és szedtek is egy szatyornyi gombát.

Záró csoportkép

A vasutas átállítja a váltót, majd felugrik a szerelvényre.

Elbúcsúztunk, és ki-ki hazaindult a maga kocsijával. Mi Julival ellátogattunk esküvőnk helyszínére, a Tóvik Vendégházba.

Itt a fácskánk eléggé megtépázott állapotban várt.
Éppen egy éve ültettük.

Vacsorát sem itt, sem a
királyréti Várhegy Vendéglőben sem kaptunk,
holott külön rákérdeztünk. (A két hely most egy kézben van.)

Végül az Öreg Morgó Étterembe ültünk be Kismaroson.

Ezután kisétáltunk a Duna-partra
egy Ybl Miklós tervezte mellvédes háznál.

Persze ugyanitt elnyalogattunk egy fagyit is.

Hazafelé ledőltem a 2-es út Szilas nevű pihenőjében.