Hármashatár-hegy
Vándortábor-vezetők képzése
2017. október 27-29.

A teljes képanyag tömörítve (20 MB)

Egy tanfolyam keretében huszonnyolc pedagógustársammal együtt ezen a szent hegyen vettem részt egy vándortábor-vezető-képzésen. Részben elméleti, részben gyakorlati foglalkozások voltak ezek, és mindegyiknek megvolt a maga haszna. Egészségügyi, jogi, természetrajzi, tájékozódási, illetve szervezési, környezeti nevelési, erdőpedagógiai ismereteket szereztünk, aztán az utolsó napon ezekről írásbeli és szóbeli vizsgán adhattunk számot. A képzést tájékozódási gyakorlati vizsga zárta.

1. nap: október 27., péntek

A Fenyőgyöngyétől gyalog baktattam fel a hegyre, majd körülnéztem a hegytetőn, a bunkereknél. Emlékezetem szerint vagy huszonöt éve nem jártam itt gyalog... A Hangár nevű bisztró melletti nagy vendégfogadó teremben esküvőhöz készülődtek éppen. A násznép kisebb és frissebb része kiballagott a gömbkilátóhoz, és igyekezett összehúzni magát a metsző szélben. Ha jól értettem, az ifjú pár itt mondta ki az igent néhány órával később.

Regisztráció után két órányi oktatás volt (turistaetika, felelősség és jog), majd kiadós vacsorával és némi lélekmelegítővel zártuk a napot. Én egy hatfős bakancsos szobába kerültem, társaimmal jót beszélgettünk.

2. nap: október 28., szombat

Reggeli után ismét elméletet tanultunk (tájékozódás, térképismeret), majd kiszabadultunk a szürkés ég alá. Megtanultuk a tájoló és a tereppontok segítségével a térképet irányhelyesen beforgatni.

Ahogy megéheztünk, már vártak is bennünket az ebéddel. Az esküvőre pedig a nagy hangár előtt sütötték a malacot.

A következő leckénk az elektronikus térképekről szólt. Ezután ismét gyakorlati oktatás következett. Egy csoportban elmentünk az Újlaki-hegyre, ott körülnéztünk, gyakoroltunk. Készült pár napfényes kép is.

Egy ajtórésen sikerült befényképeznem az esküvői vacsorára, de a párt nem láttam, csak a násznépet.

3. nap: október 29., vasárnap

Erősen esett a hideg eső, ezért nem a terepen, hanem a kis hangárban berendezett belső tanösvényt tekintettük meg. Sok érdekes, hasznos eszközt, játékot és megkapóan őszinte, lelkes hozzáállást, az erdő és a gyerekek szeretetét láthattuk oktatónktól. Ez úton is köszönjük a vezetést és az ismertetést!

A záró elméleti blokk (természetföldrajz, biológia, erdőgazdálkodás) után végre eljött a vizsga ideje! Először tesztlapokat kellett kitöltenünk, majd elmentünk ebédelni.

Ebéd után megejtettem a lakóhelyünk körbefényképezésének szokásos szertartását. A természetrajzi, turistakultúrás részekből pár perces kiselőadást kellett tartanunk előre kiadott témákból. Jó volt a hangulat.

Ezután pedig a terepi tájékozódási vizsga következett, amely belecsúszott az estébe, de a többségnek sikerült végigmennie a távon. Én az utolsók között indultam, s mivel az első este eltörtem a szemüvegemet, az egy órán belül beállt sötétben bizony két állomást nem tudtam megfogni a tízből. Másutt csak a bóját nem találtam meg, de a helyszínt igen. Az utolsó fénykép is egy ilyen helyszínen készült, igazolófotóként.

A tanfolyam nyomott ára, de mindegyik oktatónk lelkesedése is arról árulkodott, hogy a minisztériumnak tényleg szívügye a rendszerváltáskor elsorvadt vándortúrázó tömegmozgalmat feltámasztani. Adja Isten, hogy ez sikerrel járjon!