Szombathely
osztálykirándulás
2017. szeptember 7-8.
A József Attila Gimnázium 11. A osztályának kísérőtanáraként két szép napot töltöttem el az ország nyugati felében. Hajdu Ákos kollégám, az osztályfőnök szépen kidolgozott programmal készült, így nekem csak a besegítés és az útifotók készítése volt a feladatom.
Először a budatétényi szoborparkot néztük meg (újabb, hivatalos nevén a
Memento Parkot), ahol a szocializmusból ránk maradt, de a rendszerváltással az utcákon vállalhatatlanná vált köztéri szobrokat állították ki igényes környezetben. E szobrok nagy részét gyerekként még láttam az eredeti helyükön.
A Sztálin-szobor csizmája
|
Lenin
|
|
Felszabadító szovjet katona. Eredetileg a Szabadságszobor alatt állt.
|
Georgi Dimitrov
|
|
Fegyverbe! Fegyverbe! (Tanácsköztársasági emlékmű)
|
Parlamenterek Budapest ostrománál: Osztapenko és Steinmetz
|
Kun Béla-emlékmű
|
A következő állomás a vértesszőlősi előember-lelőhely volt: egy régi mésztufabánya, ahol 1965-ben egy nyakszirtcsontot találtak. A lelet ma Budapesten látható, itt hamar elporladna a nedvességtől.
Ezután ismét felszálltunk a buszra, és meg sem álltunk Szombathelyig, ahol már vártak bennünket a Pável Ágostonról elnevezett kollégiumban.
Berendezkedés és vacsora után rendeztünk némi társasjátékot, aztán tizenegy óra tájban takarodót fújtunk. A diákok nagyjából be is tartották, és másnap reggel elegendő erőt mutattak a folytatásra.
Reggeli után tudniillik átruccantunk Ausztriába, a Bergl városkában található
Zotter Csokoládégyárba. Ez egy kis gyár, de jó minőségű termékeket állít elő, környezettudatos módon. Erről a látogatóközpontban megnézhettünk egy kisfilmet.
Ezután végigmentünk a gyár helyiségei fölé épített látogatófolyosók rendszerén. Végigkóstoltuk a pörkölt kakaóbabot, az őrleményt, és ennek különféle adalékanyagokkal édesebbé tett és ízesített változatait.
Az adalékolt kakaómasszát a következő állomáson már folyékony állapotában is megízlelhettük. Aztán következett a szilárd csokitáblákból tördelt szilánkok fajtánkénti szopogatása (legalábbis ez volt előírva), illetve a forró tejben feloldott csoki bekebelezése. Itt lehetett volna saját összeállításban csokoládékölteményeket rendelni a kijárat melletti gyári boltból, de mi ilyesmire nem vállalkoztunk. A kiállítást egy csokilabdacs-kóstoltató folyosó zárta.
Ezután bejártuk a gyár mögötti állatsimogatót, avagy más néven az ehető állatkertet. Itt csupa húsáért vagy tejéért tartott haszonállat legelészett, melynek egy szögletében az elvetélt csokoládéötletek jelképes temetőjét is megtekinthettük. A csokitábla formájú sírkövekre rá volt írva az illető fajta forgalmazásának - olykor igen rövid - időtartama.
Búcsúzásul egy nagyméretű fényképről még odaintett nekünk a gyáralapító Joseph Zotter, azzal vissza is másztunk a buszra jól megrakva drágán vásárolt biocsokival. Szép és kellemes nap volt, köszönjük a szervezést és a lebonyolítást Ákosnak és a busz vezetőjének!