1. nap: 2017. VII. 10. (h) 1500 - 2015
Budapest, Békásmegyer - Budakalász - Szentendre - Dunabogdány - Dömös - Basaharc
70,9 km

Sok szöszmötölés után fél tizenegykor indultam otthonról, azaz a XII. kerületből. Áron lakása a pesti oldalon, a Népstadion közelében feküdt; vittem neki kölcsönsátrat és -táskát. Amíg ő lecuccolt, én beállítottam az első kerekemen a féket, amely súrlódott a frissen berakott dinamós elsőagy tárcsáján. A leggyorsabban, vagyis az Árpád hídon át jutottunk el Sánta Kutyához Békásmegyerre. Itt Áron elment ragasztókészletet keresni (de bicikliboltot se talált), én megebédeltem a hozott sült húsból, SK pedig saját felszerelésével együtt lehozott nekem is egy műanyag evőeszköz-készletet, mert az enyémet bizony otthon hagytam.

Háromkor nagy nehezen fölcihelődtünk, és SK mindenáron leesni vágyó pillepalackjával és sátrával hadakozva csakhamar el is értük a közeli Auchan áruházat. Ide mindhárman bementünk, Áron még mindig szerelőkészletért és gumibelsőért, én a szomszédos Obi áruházba gázfőzőért (mert a meglévő felszúrós jószág átminősült iskolai kísérleti eszközzé) és takarófóliáért a vízhatlanságát elvesztett öreg sátramhoz. Az előbbi csavaros kivitelben, kis helyre elcsomagolható formában a kezembe került, az utóbbiból viszont nem találtam megfelelőt. Nem sajnáltam a beruházást, mert amaz sok helyet foglalt, és felszúrás után szétszedhetetlen volt. Áron szerzett egy kertészeti takarófóliát is, de az másfélszer öt méteres (!), hálószerű fagyvédő alkalmatosság volt, és ránézésre sem bírta az esőt.

E pillanatban kiderült, hogy bizony fölöttébb sietve gereblyéztem vala össze az útiholmimat, mert otthon hagytam a sisakkamera fogantyús rögzítőcsavarját is, amivel az gyorsan föl- és leszerelhető lett volna. Szerencsére legalább egy elfekvő, kopott felfogatópapucsot találtam a táskám mélyén, így mégiscsak fel tudtam erősíteni a goprót a sisakra egy közönséges csavarral. Budakalászon, egy SK által jól ismert nyomóskútnál jó pár pillepalack vízzel is megterheltük gépeinket - ezek pedig hajlamosak voltak kibújni a gumipókok alól, és bosszantó módon a földre huppanni. Sánta Kutya elháríthatatlanul ferde hátsó csomagtáskájának tetejéről négyszer-ötször is lepottyant az egyik. Aztán Szentendrén átvettem. Az ugráló palackról egy tréfás fénykép is készült, melyet persze kihagyok innen.

Út közben történelemről és politikáról beszélgettünk, és ez utóbbit igyekeztünk mederben tartani, mert nézeteink alaposan különböztek. Én jobbos, azaz kormánypárti vagyok, SK inkább liberális, Áron pedig anarchokapitalista, ami az előbbinek egy változata. Az előző túrán SK-val megegyeztünk abban, hogy nem politizálunk, de most ezt nem tudtuk megtartani. Röpködtek hát az érvek a poroszkáló biciklik között, és érdekes módon mi, az "öregek" gyakorta egy oldalra kerültünk Áron rámenősebb és kevesebb történelmi tényalapról induló álláspontjával szemben. De a hangulat jó volt, és egy kis záport átvészelve hat órára meg is pihentünk a dunabogdányi szabadstrandon. Itt vacsoráztunk, én fürödtem is a folyóban.

Hazatelefonáltam Julinak, eközben Áron SK-val beszélgetett a rönkpadon. Jó volt a hangulat, maradtunk volna tovább is, de kevés volt a kilométerünk mára. Ezért miután ivóvizet vettünk a zuhanyzónál, felcihelődtünk. SK még sorba állt egy büfében, de a pultos keresztülnézett rajta, így a kávé most kimaradt. Az úton Áronnal férfidolgokról beszélgettünk, majd hármasban a szocializmus légköréről vitatkoztunk, és (a vulgáris ballib propagandát elhessentve) sikerült abban megegyeznünk, hogy az az időszak mégiscsak rosszabb volt a mai politikai rendszernél.

Fél nyolckor értünk Dömösre, ahol a második vízcsapból tudtunk vizet fakasztani. Ekkor még Esztergom utánra terveztük az alvást, de a korai sötétedésig csak Basaharc közelébe jutottunk. A szűk partszegélyt határoló szalagkorlát egy helyen megszakadt, így letérhettünk az útról a füzesbe, és sátrat verhettünk egy romos ház melletti lapos-gazos térségen - alighanem a fölöttünk lévő felhagyott kőbánya egykori rakodójában. Megfürödtem a Duna langyos habjaiban, majd bekentem kirepedezett sarkamat valami lágyító kencével. Az éjjel dörgött az ég, de szerencsére nem esett, így nem kellett befóliáznom vízhatlanságát már jórészt elvesztett sátramat. Másnap reggel írtam naplót az akkumulátoraimat kímélve, kellemes langyos időben.