Bükk
Balázs-napi BEAC-túra
2017. február 4-5.

Az ilyenkor szokásos gesztenyepürés-tejszínhabos dínom-dánomot ezúttal a Felsőtárkány fölötti Samassa-házba szerveztük. Egyedül mi hárman jöttünk kocsival, a csapat élemedettebb korú tagjai a kedvezményük jóvoltából busszal jöttek. Az erdei vasút ilyenkor még nem jár, a dózerutat jég borította, ezért inkább a síneken baktattunk föl hét kilométert, miközben felszerelésünket az erdészet terepjárója szállította a házig. Az 1889-ben épült, jó állapotú menedékházban nem volt villany, a kiépített rendszerhez aggregátor sem, de fűteni szépen lehetett, és a világítást elég jól megoldottuk gyertyákkal. Békebeli, meghitt, léleknemesítő kulcsosház ez a régi fajtából, ahol a vendégek maguk tartanak rendben mindent, személyzet nincs, az ivó- és mosdóvizet kannákban hordja fel a gondnok - egyszóval igazi turistaszállás.

Gyorsan bedobtunk egy hideg ebédet, aztán a tocsogós időre való tekintettel nem mentünk messzire a névnapi hedonnal a hátunkon, hanem a ház legnagyobb helyiségében költöttük el. Köszönet illesse Balázst a finomságokért, és hosszú éveket adjon neki az Isten, hadd gyakorolja minél tovább a BEAC épülésére az általa teremtett szép hagyományt!

Ekkor a csapat kettévált: a merészebbek nekivágtak a keletre magasodó hegyhátnak, és elérték a Jani kedvence meg a Lambót hegyese nevű magaslatokat. Láttunk egy fakitermelésben használt emelő- és vonszológépet (én mozgócsigás elvűnek soroltam be), meg egy közönséges traktort.

Ezután visszatértünk a házba, jól befűtöttünk, és gyertyafény mellett vidám történeteket meséltünk. Sajnos a mi kis szobánkban az általam (elítélendő módon) magára hagyott kályha csövére akasztott törülköző elfüstölt, a szárítás alatt álló műanyagbakancs megolvadt, és odabenn ettől átvette az uralmat a füst. Gyorsan kiszellőztettünk, újra befűtöttünk, megvacsoráztunk, majd lefeküdtünk aludni. Nekem módom nyílt a hideg estében a romantikus kulacsos zuhanyozást gyakorolni a ház mögött.

Reggel esőre ébredtünk, és elhatároztuk, hogy nem erőltetjük a nagy túrát, főleg mivel a csomagokat a hátunkon kellett levinnünk. Miután a házat az érkezésünkkori állapotába állítottuk vissza (vagyis elmosogattunk, kihamuztuk a kályhákat, tűzifát hasogattunk az utánunk jövőknek, valamint gyertyát és gyufát készítettünk be nekik), ismét kettévált a mezőny. A merészebbek a tegnapi túra egy részét vállalva az eger-miskolci műút aszfaltja felé törtek előre, míg mi az ennél sokkal prózaibb ideutat ismételtük meg, azaz a sínek közt ballagtunk le a varróházi dámvad- és muflonfarmig, és onnan a Szikla Fogadóig. Itt találkoztunk a csapat életerősebb részével, majd kocsiba ültünk és hazahajtottunk.