Drezda - Prága - Passau - Bécs
kerékpártúra
16. nap: július 19., kedd 6:30-14:45
Bécs - 17-es út - Traiskirchen - Tattendorf, Pottendorf - Ebenfurt - Steinbrunn - Pöttsching - Drassburg - Schattendorf - Ágfalva - Sopron.
93,7 km
Korán keltem, és a sátrat lebontva visszatoltam a gépet a Höhenstrasséra. Ez itt gyengén emelkedő, macskaköves út volt. Áll itt egy hegyi vendéglő, ennek parkolójában reggeliztem. Csak kevés autó járt erre.
Hosszú ereszkedés után leértem a belvárosba, és megálltam egy nagy, részben tatarozás alatt álló templomnál, amit a Votivkirchével azonosítottam, de nem mentem be. A belvárosban sokáig bolyongtam iránymenetben. Az "A2 Graz" feliratokat követve végül nagy nehezen megtaláltam a 17-es utat, és erre tapadtam rá.
Tattendorfban nagy termésköveket láttam a parkban, buzgott belőlük a víz. Ebenfurtban a van egy csicsás emlékoszlop a város alapításáról. A háromnegyed kilences vonatot akartam elcsípni Sopronban, ezért az utolsó étkezést kihagytam. Juli megírta azokat a vonatokat, amelyek bicikliszállítósak, és átszállás nélküliek.
Az út mellett még néhány érdekesség várt: egy tájszólásban szóló, tojásokat ábrázoló óriásplakát, amely az alsó-ausztriai mezőgazdaságot népszerűsítette, egy irdatlan szék szobra, amely ki tudja, miről szólt, egy katonai területre fgyelmeztető tábla, amely a fényképezést is tiltotta, és egy 1944/45-ös mélyfúrásokra emlékeztető szimbolikus torony.
A magyar határon éppen volt ellenőrzés, de nem rendszeres - csak ott állt két egyenruhás, és figyelte az autósokat. Vélhetően barna bőrű beszivárgók után kutattak. A vonatból végül az egy órával későbbit fogtam meg. Győri átszállással, alacsonypadlós, kényelmes járatokon fél nyolc körül érkeztem meg a Délibe. Juli már várt otthon finom puszikkal, bár azt hitte, hogy tizenkét napon át nem zuhanyoztam.
Kellemes, jó emlékű túra volt mögöttem. Sánta Kutya is ilyen emlékeket emlegetett a hazaérkezésem körül elkészült, benyomásokat és hangulatfoszlányokat felidéző facebookos jegyzetében.
