előző nap        a főlapra        következő nap

Drezda - Prága - Passau - Bécs
kerékpártúra
14. nap: 2016. július 17., vasárnap 7:45-21:45
Maria Laach - Aggsbach Markt - Spitz - Weissenkirchen - Dürnstein - Krems - északi part, 533-as híd - Traismauer.
67,8+3(gy) km

Korán keltem, mert el akartam jutni a misére. Sajnos a fényképező aksija a végét járta, mert este figyelmetlenül bent hagytam a gépben, és a kondenzátoron keresztül kicsurgott belőle a szufla. Nem találtam más megoldást, mint hogy (az esedékes javításig) minden fotó után kinyitom az akkufedelet, ami fényképezőmet egy féllábú hadirokkanthoz tette hasonlóvá. A valóságban egészen Spitzig gopróval fényképeztem, de az is rakoncátlankodott, nem akart bekapcsolni, és hosszú ideig tartott neki a mentés - valószínűleg azért, mert már rengeteg filmfelvétel volt rajta, és sokáig tartott őket minden alkalommal végignyálaznia. Próbálkoztam a gyári alapértelmezés visszaállításával, de csak a kártyacsere oldotta meg a dolgot.

FF160717-070506.JPG FF160717-083426.JPG

Maria Laach zarándoktemplomában már harangoztak a nyolc órai misére - éppen mikor végeztem a reggeli teendőkkel. Levonszoltam bicajomat a meredek hegyoldalon, lefotóztam az "Erőösvény" egyik állomáshelyeként berendezett zodiákus-kört, majd megiramodtam a falu felé. Sajnos a miséről elkéstem, de az előtérből belehallgathattam. Rendes római katolikus istentisztelet volt, énekes és prózai részekkel. A pap és a gyülekezet hangja felváltva hallatszott. A második miséig hátralévő időt azzal töltöttem ki, hogy odaültem az Erőösvény egy másik állomását adó zsírkőszerű sziklán lefolyó vizű szökőkúthoz biciklit szerelni. Ez valójában forrás lett volna - talán valódi forrásvizet vezettek hozzá. Meghúztam a kissé kotyogó hátsó csapágyat, kicseréltem a tövig kopott egyik hátsó fékpofát - egy olyanra, ami még csak a végét járta, így mostantól egy időre ismét két fékem volt.

FF160717-084704.JPG FF160717-093432.JPG

Végül a második, tíz órai misére nem mentem be, csak körbefényképeztem a mise után kiürült templomban, és vettem a becsületkasszánál egy művészeti ismertetőfüzetet. Erre a misére már inkább a faluban vendégeskedő középkorú és idősebb turistaféle emberek szállingóztak. A falu szélén reggeliztem egy padon, majd legurultam a Duna partjára.

FF160717-093826.JPG FF160717-094318.JPG FF160717-094402.JPG FF160717-094632.JPG

A következő megállóm a willendorfi Venusium volt. Fakó fényben megszemléltem a telt idomú, kicsi szobrocskát, elolvastam a tájékoztató sorokat. A szobor természetesen másolat, hiszen helyben nem tudják kellő biztonságban őrizni. Az eredetije Bécsben van.

FF160717-111148.JPG FF160717-111240.JPG

Aztán kiballagtam a szabadba, ahol egy kis tető alatt preparálva megszemlélhető több földréteg - valószínűleg nem maga a lelőhely, hanem egy kultúrrétegeket datálással együtt bemutató demonstrációs szelvény. Érdekes nyomozói munka magának a rétegnek a datálása, valamint A szobor olyan fajta mészkőből készült, amilyen csak Brünn közelében található, innen 136 kilométerre. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy megalkotói évente legalább ennyit vándoroltak oda-vissza.

FF160717-112326.JPG FF160717-112724.JPG FF160717-112750.JPG
FF160717-113918.JPG FF160717-115208.JPG FF160717-120454.JPG

Spitzben beültem egy biciklibarát kávézóba, melynek kerthelyiségét visszatetsző módon telifüstölte egy pali a családja közepette. Elkezdtem tölteni a tabletet és a fényképező aksiját, miközben az ebédet olyan olcsóra szabtam, ahogy csak tudtam: csirkemell-fasírtocskák krumplival, kereken öt darab öt centi átmérőjű korong (és mi minden lehetett bennük a húson kívül!), fél liter sör és egy túrós pite - mégis otthagytam érte a maradék euróim több mint harmadát.

FF160717-122148.JPG FF160717-122602.JPG

A kiadásokért cserébe természetesen tudtam az akkumulátorokat tölteni. Közben felballagtam Spitz várába, amit másképp Hinterhausnak neveznek. Jó állapotban van, ingyenes a belépés, és nem is kell sokat kaptatni - ami most jól jött, mert eléggé fájt a bokám. Japán turistanők, falmászó osztrák fickó a párjával, és egy kisgyerekes család volt éppen fönn. Körbefényképeztem, de most már nem a gopróval, miközben a másik aksi és a tabletbe valók vígan híztak odalenn. Mire visszaértem, eleredt az eső, de ez nem zavart a továbbindulásban.

FF160717-122924.JPG FF160717-122934.JPG FF160717-123148.JPG FF160717-123252.JPG
FF160717-123926.JPG FF160717-124046.JPG FF160717-124348.JPG FF160717-124426.JPG
FF160717-124732.JPG FF160717-125402.JPG FF160717-125418.JPG FF160717-125648.JPG
FF160717-125712.JPG FF160717-125718.JPG FF160717-125740.JPG
FF160717-132040.JPG

Elmaradt mellettem St. Michael csupakő temploma a temetővel; Weissenkirchen egy templommal és az esernyős Nepomuki-szoborral. Ugyanitt a parton egy pihenőnél megebédeltem. A víz a tetőzés óta két méterrel szállt alább, az áradmányból az úton néhol sár maradt vissza. A falu keleti végén, a vasút felett található egy laposra csiszolt sziklafal.

FF160717-134612.JPG FF160717-134818.JPG FF160717-140232.JPG FF160717-140532.JPG
FF160717-143534.JPG FF160717-144244.JPG FF160717-145228.JPG FF160717-145336.JPG
FF160717-145642.JPG FF160717-145812.JPG FF160717-150032.JPG FF160717-150318.JPG

Dürnsteinnél elsuhant mellettem egy fél osztálynyi biciklista: ők nem jöttek fel a várban kialakított bevásárlóutcába. Rengeteg mohamedán álldogált vagy sétált ezen az utcán a turistákkal együtt. Az eddig túlnyomó részt alkotó sárgabarackosok közé szőlők is vegyültek. A barackot már szedték, a szőlőnek még csak a permetszagát éreztem. Itt állt egy nagy obeliszk német, francia és orosz felirattal a hősök emlékének adózva: csataemlékmű a napóleoni időkből, 1805. XI. 11-ei dátummal. Utánanéztem: ezt a kisebb, döntetlenül végződött összecsapást dürnsteini vagy loibeni csata néven tartják számon; Mortier tábornok csapott össze Kutuzovval.

FF160717-150444.JPG FF160717-150508.JPG FF160717-150732.JPG FF160717-151600.JPG

Förthofban egy Kiss nevű építési vállalkozó reklámja fölött lefényképeztem egy fehér templomot. Elállt az eső.

FF160717-153120.JPG FF160717-153506.JPG FF160717-153904.JPG FF160717-153940.JPG

Steinben, ami valószínűleg Krems településrésze, és teljesen összenőtt vele, lefényképeztem egy nagy fehér kaput, fölötte az órával. Itt bementem a templomba, és kívülről megnéztem a minorita templomot is. E városoknak nagyon hosszú, szinte összeérő óvárosi főutcájuk van. Wifit kerestem, de még a pályaudvaron sem volt. Ide-oda kószáltam, mikor egyszer a magyar szó és ének ütötte meg a fülemet: cigány utcazenész énekelte Varga Miklóstól az Európát. Sikeres volt vele, hiszen ez dal valóban világhíres lett, és az osztrákok számára kuriózumnak hatott. Az énekes társai is magyarul nevettek össze, ahogy hallottam. A templomba már nem tudtam bemenni, a karikatúra-múzeum pedig tíz euróba került volna, ami a maradék pénzem fele volt. Úgy találtam, muszáj lesz még eurót felvennem.

FF160717-154016.JPG FF160717-154234.JPG FF160717-154804.JPG FF160717-154906.JPG
FF160717-154940.JPG FF160717-155022.JPG FF160717-160146.JPG FF160717-160426.JPG
FF160717-162200.JPG FF160717-162600.JPG FF160717-163014.JPG FF160717-163134.JPG
FF160717-163448.JPG FF160717-164640.JPG FF160717-164934.JPG FF160717-165126.JPG
FF160717-170852.JPG FF160717-171828.JPG FF160717-171908.JPG FF160717-172222.JPG

Nagy nehezen kitaláltam a városból egy, a Dunával párhuzamos folyó vagy csatorna mellett. Egy vízműkútnál megvacsoráztam. Úgy ítéltem meg, hogy jól jönne mára még néhány kilométer. Az autópálya hídján átmentem a jobb partra, majd Traismauerbe tértem le jobbra. Itt eleredt a zápor, de érezhető volt, hogy nincs utánpótlása, mert az ég alja tiszta volt. Szurdokutakon, szőlők, majd búzatáblák és kukoricások között, három kilométer hosszan toltam gépemet, míg meg nem érkeztem egy alható helyre: egy dombtetői nemes erdőbe. Kellemes, szeles estém volt.

FF160717-174348.JPG FF160717-191802.JPG FF160717-192414.JPG FF160717-193142.JPG