Drezda - Prága - Passau - Bécs
kerékpártúra
13. nap: 2016. július 16., szombat 11:00-23:00
Ardagger Markt - Ybbs - Melk - Aggsbach Markt - Maria Laach.
83,1 km
Reggel a sátor lassan száradt; a fenyő körül víz csöpögött, a talaj is nedves volt. Sokáig hevertem a helyemen. A fényképező nem indult el, úgyhogy már rémlátásaim támadtak arról, hogy egy olcsó dobozgépet kell vennem, és azzal folytatnom az utat. Aztán egy akkucsere megmutatta, hogy valószínűleg a kipukkadt kondi ereszt át, és ettől merült le éjjel az aksi. Kiderült az is, hogy magánterületen aludtam, csak a kijáratnál a kerítés le volt taposva, és a sötétben nem láttam. Felhős, de száraz idő volt. Legurultam Ardagger Marktba. A Duna hídjánál egy tábla a "Radfahrschlauchautomat"-ot hirdette. Ezek szerint gumibelsőt is lehet automatából venni.
Greinbachban nem tudtam átmenni a túlpartra, mert a térkép által jelzett átkelési lehetőség a híd után egy hívható komp volt, és ezt nem tudtam megvárni. A déli oldalon folytattam utamat. Néhol csak találgatni tudtam a túlparti falvak nevét. A folyó összeszűkült, vadregényesé vált. Grein alatt viaduktot fotóztam, és ekkor egy légoltalmi sziréna is megszólalt a városban.
Innen lefényképeztem egy falut és egy csúcsos tetejű várat - talán Werfenstein volt. Az én oldalamon ekkor Hössgang volt a térképen. A vajszínű, magas tornyú templom a viadukttal talán Sankt Nikolához tartozik. Az impozáns sziklaletörés, alatta csizmaszerű romokkal, és a völgybe felkúszó falu - Struden. Röviddel ezután az én oldalamon Freyenstein kövezkezett. A 2070-es folyamkilométernél jártam.
Willersbachban láttam egy kicsi, vajszínű neogótikus kápolnát. Idáig a betonlapos úton jót versenyeztem egy körülbelül tízfős társasággal, akiknek versenybicajtól vastag kerekű montiig mindenféle biciklijük volt.
Egy és fél kettő között az ybbsi vízerőművet filmeztem.
Megnéztem a főteret és egy kerékpármúzeumot is, sok szép fényes régi géppel.
Bevásárolni egy Sparba mentem be, tudva, hogy holnap vasárnap lesz. Vettem ceruzaelemeket is az erős fényű lámpához. Ybbs szélén megebédeltem. Háromnegyed négy volt, és tudtam, hogy Melkbe körülbelül öt óráig engednek be. Kezdődött a nagy rohanás - még 23 km volt hátra.
Végig rohantam, egy iskolás csoportot előztem, és egy kiágazásnál a kerékpárút közepén veszteglő csajokon kellett áthámoznom magam - erről tanúskodik az útifilm is.
Pöchlarn egy jeles Nibelung-város, de ezt márványtáblán nem, csak az állateledelgyár falára festett képregény erejéig láttam. Ugyanitt láttam egy földgömböt a Coriolis-erő és hasonlók képletével, de ezt sem fényképen, sem filmen nem vittem haza.
Lóhalálában beértem Melkbe, de a jegyiroda ajtaja már zárva volt. Vigasztalódás gyanánt kószáltam egy kicsit az udvaron, aztán átmentem a parkba - itt szép fák, bokrok, virágok fogadtak, valamint idézetek a rendi regulából, illetve Walafrid Strabo természettudóstól. A parkban még sok turista járkált.
Hatra végeztem. Vacsora után eldöntöttem, hogy Mária Laachban alszom, körülbelül hatszáz méter magasan. A melki nagy híd melletti Pielach folyó láttán meggyőződhettem róla, hogy levonulóban van az árhullám - korábban itt nem lehetett használni az országút alatti kerékpárút-átvezetést. Most csak egy sártócsa volt ott. Ugyaninnett készítettem pár felvételt is a tiszta és sáros víz keveredéséről.
Aggsbachban egy szűkutcás felágazás után megfeszített tekerés (néhol tolás) jutott osztályrészemül Maria Laachig. Egy helyen mosdóvizet vettem kulacsomba. Odafenn sokáig kerestem alvóhelyet, mert a zeissingi kiserdőbe nem találtam biztonságos feljáratot. Maria Laachon áttekerve a másik dombteteji kiserdő mögé tértem szállás végett. A földútról az erdőbe beestemkor rögtön egy csillagjegyes kőkör fogadott. Minden jel arra mutatott, hogy ide jönnek újholdkor a pogányok, vagyis azok, akik nem járnak misére ebben a máriás kegyesség számára oly jelentős faluban.
Az erdőt csak részben tisztították ki - főként a kultikus kőkör körül. Más helyeken rettentően cserjés és aljnövényzetes volt. Nem alhattam az erdő szélén, mert várható volt az érkezésük, ezért a megtisztított oldalon kínkeservesen felvergődtem egy magasan fekvő terephullámra, és a mögötte megbúvó kis gödörben vertem sátrat. Ismét reggel írtam naplót.
