Drezda - Prága - Passau - Bécs
kerékpártúra
3. nap: 2016. július 6., szerda 7:00-19:00
Wehlen - Hřensko - Děčín.
44,7+13,4(gy) km
E napon korán keltünk, és kiadós vadászatot rendeztünk a sátrainkat megtámadó meztelencsigákra. A legtöbb bennünket érő kényelmetlenségre rá tudtuk fogni, hogy együtt kell élnünk vele, mert "a túra része" - de a meztelencsiga nem tartozott ezek közé. Undorunk fő oka az volt, hogy ez a jószág szeret bemászni a szandálunkba, és összekenni síkos nyomváladékával. Bemegy a sátor alá is, és súlyunktól összenyomatván minden undokságát rákeni az alsó ponyvára, ahonnan a szokásos módon, fűcsomóval sem távolítható el rendesen.
A bozótból kivergődve felcipeltük a málhánkat a meredeken, és odafent raktuk fel. Szerencsére egy lélek se jött felénk. Reggel hétkor érkezett egy nő biciklivel, de akkor már indulófélben voltunk. Nyeregbe szállván nem mentünk messzire, csak a Rathen előtti pihenőhelyig. Itt megreggeliztünk, pótoltuk a kitört küllőket, és üzenetet küldtünk haza. Futók, babakocsisok, biciklisták jártak arra.
Nyolckor indultunk tovább. Rathenben komp volt, amire számítottunk is. Tízkor elértük Königsteint. Bevásároltunk, majd találkoztunk három nővel, akik Bad Schandauból bicikliztek ide, és a várat keresték. Sajnos ezt nem tudtuk, és nem is kívánkoztunk olyan magasra. A városka nagyon szép. Körbejártuk a templom körüli régi utcákat. A templom fölött egy helyen ivóvíz csorog a falból. Alatta árvizek szintjei láthatók a XVIII. század végétől. Láttunk egy muzeális állapotban lévő sörfőzdét.
Esőre állt, de sötét bodorfellegek úsztak az égen, tehát csak záporokra lehetett számítani. Végül nem esett semmi, de SK készenlétben tartotta köpönyegét, talán hogy elriassza a cseppeket. Königstein után valószínűleg föl kellett volna hajtanunk a közúton a vasút fölé, mert a parti út pár száz méter aszfalt után veselerázó, nagyköves gyalogjáróvá vált. Néhány biciklista rázkódott szembe rajta, és elárulta, hogy alig egy kilométer van hátra belőle.
Kijutottunk a vasúti hídhoz, melynek régi, látványos birodalmi pillérei és oszlopai voltak. Itt fotóztam a Bohemia nevű hajót is. Kiértünk Bad Schandauba. A közúti hídon az út közben csatlakozott család útmutatása nyomán nem mentünk át, mert, mint mondták, a kerékpárút (talán egy árvízben?) tönkrement, de van helyette egy ingyenes komp, amely átvisz bennünket.
Negyed egykor átkompoltunk a cseh oldalra, Hřenskóba. Beszálláskor még esett az eső; ezalatt gyorsan kicseréltem a sisakkamera aksiját, és megpróbáltam ebédelni is; ezt aztán a kompon, szendvics formájában fejeztem be. Hřenskóban aztán beültünk egy étterembe, és húsos ételt rendeltünk. SK akkukat töltött. Kerékpárjainkat a Cseh-Svájc Nemzeti Park egy jeles tanösvényének bejárata mögötti táblánál kötöttük le, és bevettük magunkat a szurdokba.
Ez a tanösvény vezet a Prebischtorhoz (Pravčická brána), amit 2011-ben már meglátogattam. Akkor a szárazon maradva tettem gyalogos kitérőt, most viszont a vízi utat részesítettük előnyben. Elsétáltunk az első csónakkikötőig, és pár koronáért rábocsátkoztunk a patakból duzzasztott állóvizű szurdoktóra.
A csáklyás révész csehül és németül, néha pedig angolul, de mindvégig frissen, viccesen ismertette a parton lévő sziklaalakzatok nevét, történetét. Volt ott elefánt, kővé vált család, gorilla, cethal stb. A szemközt jövőket "Ahoj"-jal üdvözöltük, jó volt a hangulat. Egy helyen a fickó meghúzott egy drótot, és egy kis Niagarát eresztett a fejünkre - persze mellézúdult. Elsétáltunk a következő vizes szakaszig, de beértük néhány látványos fényképpel a nagyszerű sziklahomlokokról, és ugyanezen az úton visszatértünk.
A hřenskói bejáratnál fáradtan beültünk egy büfébe; vettem egy fagyit a tisztesség kedvéért, de a tágas udvar beugróiban bizony hazait fogyasztottunk. SK kávét is főzött egy oszlop mögött. Alig voltak már ott vendégek, senkit nem zavartunk.
Ezután eltekertünk Děčínbe, de az idő hajlott kora miatt csak áthajtottunk rajta a kerékpárutat követve. A túlsó felén fölmásztam az arrafelé álldogáló édes, fekete termésű cseresznyefák egyikére, de sajnos az elérhető ínyencségeket már leszedték a nálam gyorsabb biciklisták. A kerékpárutat valahol Křešicétől északra (a térképemtől eltérően) éppen arra a parti földútra terelték rá, amely mellé eredetileg az alvást terveztem.
|
|
Tanácstalanságunkban leültünk hát egy kerékpáros pihenőhelynél, és naplóírással próbáltuk elütni az időt. Mert bizony mi ott akartunk aludni a part fölött a sötétség és pár bokor oltalmában, függetlenül a kerékpáros forgalomtól. Ám egyszer csak ott termett egy rendőrautó: a közeg az orrunk előtt kiszállt egy kutyával, és elindult sétálni - vagy éppen őrjáratba. Elég sokáig nem tért vissza, és félő volt, hogy egész éjjel errefelé fog kószálni. Kétely támadt bennünk: hol aludjunk? Vajon a kutya dacára is bebújjunk a folyóparti susnyásba? Ösztöneim tilakoztak ezellen. Körülnéztünk a pihenőhely asztaláról és a térképen is: az Elbától távol csak magasan és meredek helyeken volt erdő.
|
Végül mi adtuk fel az idegfeszítő várakozást, és háromnegyed tízkor felcihelődtünk. A hulló gyümölcsű cseresznyefák mellett visszamásztunk a közútra, onnan át a sorompón, majd fel a távvezeték alatti szekérúton az első erdőig. Jó hosszú, izzasztó tolás volt. Még nem volt teljesen sötét, mire sátrat vertünk ennek egyetlen aljnövényzetmentes zugában. Dörzsöltük a tenyerünket: itt aztán nem lesz meztelencsiga, mint reggel! Jólesően szunnyadtunk el: szép, munkás nap volt mögöttünk.
