előző nap        a főlapra        következő nap

Drezda - Prága - Passau - Bécs
kerékpártúra
2. nap: 2016. július 5., kedd 9:15-21:30
Drezda - Pirna - Wehlen.
50,7 km

Szép tölgyes táborhelyünkről kiköltözve a sátrakat lebontottuk, és enyhén vizesen csomagoltuk el. Lassan kisütött a Nap. Háromnegyed tízre kimásztunk a földútra, és visszagurultunk a városközpontba.

FF160705-090426.JPG FF160705-100126.JPG FF160705-100256.JPG

Délelőtt megnéztük a Frauenkirchét, mely az ezredforduló körül újjáépített állapotában nemigen volt szép, inkább látványosan tágas. Aztán bejöttünk az Ópiac térre, wifi és élelem végett. Elindultunk az Elba-parti kerékpárút keresésére. Persze rögtön 180 fokot tévedtünk, így kikötöttünk egy World Trade Center (!) nevű épületkomplexumnál. Itt megszólított minket egy 1971-ben kiköltözött magyar. A kiejtéséről még most is lehetett tudni, hogy alföldi születésű, mert az "egyenesen"-t "egenyesen"-nek mondta. Elárulta: Szolnokról települt ki dolgozni, aztán itt maradt. Eligazított, mehettünk vissza az Elbát keresni.

FF160705-113018.JPG FF160705-121738.JPG FF160705-125128.JPG

Sajnos megint eltévedtünk. A Gruna nevű városrészig hatoltunk. Egy parknál már mi szólítottunk meg egy fiatalembert, mert ismét eltévedtünk. Magyar kivándorolt unokája volt, de nem tudott magyarul, bár minden évben jár Magyarországon. Megint sarkon fordultunk, és mindenféle kis utcákon átvergődve végül kijutottunk az Elba partjára. Siralmas dolog volt így szaporítani a kilométereket - fekete-fehér, elnagyolt térképmásolataim alkalmatlanok voltak a tájékozódásra, mert még a városrészek nevei sem fedték a terepi neveket.

FF160705-125236.JPG FF160705-125534.JPG FF160705-131434.JPG FF160705-142322.JPG

Elindultunk hát a bal parton. Pillnitznél egy nagy sárga házat fényképeztem. A Wostra-kemping után, a 41-es kilométernél csobbantunk, beszélgettünk, ebédeltünk. Heidenauban egy bezárt, gyomos előterű gyár kínálkozott lencse elé. Pirnában pedig a napsütötte, szép régi kőhíd. Itt kezdődtek a homokkőalakzatok is.

FF160705-150816.JPG FF160705-152544.JPG FF160705-161042.JPG FF160705-161226.JPG

Pirna keleti végén málnáztunk. Itt SK napszemüvege valahogyan elveszett. Visszagurultam, eltörtem egy küllőt, de nem leltem a szemüveget. Közben társam megtalálta az indák között. Sok bicajos jött arra, de egyik sem állt meg. Csak egy kislány kiáltott fel éneklő hangon, mikor látta, milyen jót legelünk, és ő is ment tovább megállás nélkül. A törött küllőt nem cseréltem ki, csak áthelyeztem a kerék fekvését az agyat fogó csavarokkal, hogy ne súrlódjon.

FF160705-165558.JPG FF160705-170004.JPG FF160705-170900.JPG FF160705-171128.JPG

Valahol előtte egy csurgóból vizet nyertünk. Ezután átkompoltunk Wehlenbe. Itt egy csúcsos-tornyos homlokzatos ház állt a túlparton.

FF160705-171404.JPG FF160705-171424.JPG FF160705-171552.JPG

Fél hétkor Wehlen turistaközpontja fölött, egy trafóház mögött megkötöttük a bicajokat. Célunk a Szász-Svájcnak nevezett kistáj egyik leggyönyörűbb sziklaegyüttese, a Bástyák voltak. Először a neuratheni sziklavárat céloztuk meg. Ez a XIII. század elejétől 1469-ig épült - nagy fáradsággal, kalapáccsal és vésővel.

FF160705-183300.JPG FF160705-183308.JPG FF160705-183348.JPG

Egy helybéli megelőzőleg óvott minket a fölmeneteltől, mondván: kerékpárral az út nem járható. SK szerzett egy sereg prospektust, valamennyire használható térképvázlatokkal. A Malerweg nevű túraútvonalon haladtunk, aminek saját, M2 jelét szórványosan láttuk csak, helyette a piros körtúra-jelzést kellett követnünk.

FF160705-184032.JPG FF160705-184342.JPG FF160705-184440.JPG

Először izzasztó kaptatóban, majd kímélő tetővándorlásban volt részünk. Negyed nyolc körül felértünk a Bástyák egyik oldalsó kilátóteraszára. A korláton óvatosan kilépve készítettünk pár jó képet a szemközti sasbérc peremén emelkedő, kukoricacső formájú szürke homokkő tornyokról. (Ezek úgy keletkeztek, hogy a torony tetején valamilyen ellenállóbb kőzet megakadályozta az alatta lévő homokkő lepusztulását, míg mellőlük földtörténeti időtávban kimosódott az így nem fedett homokkő.) Fölballagtunk a hegytetőn terpeszkedő étterem mellé, s egy szűk gyalogjáró végén megtaláltuk a másik teraszt. Sajnos a legjobb kilátást kínáló nyúlványa le volt zárva, tippem szerint üzleti okokból. Szálloda is van ott, ahová buszok hozzák fel az embereket, és elég sok autó is lehet itt főidőben.

FF160705-184502.JPG FF160705-184808.JPG FF160705-185210.JPG

Innen kimentünk gyalogtúránk fő célpontjára, a Bástyahídra. A becsületkassza két euró, amit mindenképp megér a hely. A pazar, kúpos sziklák tetejére lépcsőket, mellvédet és hidat feszített az emberi ügyesség és kitartás, jobbára a XIX. század elején, amit a helyben olvasható kortárs, olykor címeres vésetek is tanúsítanak. Egy kiemelt és plexilappal védett véset latinul hirdette, hogy Hermann Krone természetvizsgáló és fényképész 1853-ban itt festett először a fény segítségével - azaz ekkor készültek itt az első természetfotók.

FF160705-185658.JPG FF160705-190202.JPG FF160705-190504.JPG FF160705-190716.JPG

A középkori erőd létesítményeit elég részletesen, többnyelvű táblákkal ismertették. Egy kis fedett tárlóban néhány cserépdarabot láthattunk az ásatások eredményéből, és egy kis makett is ábrázolta a vár rekonstruált képét. Érdekes látnivaló volt egy katapult a hozzá tartozó kőgolyókkal. Sok turista nézelődött itt, köztük pár orosz is.

FF160705-190746.JPG FF160705-190822.JPG FF160705-190906.JPG FF160705-190956.JPG

A táj fő alkotó kőzete a homokkő, ami eléggé kis állékonyságú kőzetfajta, de cserébe igen jól alakítható. Ezért igencsak kedvelték a különféle nagyszabású épületek alkotói - íme, Drezda óvárosa jobbára ebből épült. Itt a helyszínen láttuk és azonosítottuk a kőzetet az amott látott, kormosnak tűnő óriás kőtömbökkel. Ezek itt, a természetben is ugyanolyan komor, fakóbarna színben mutatkoztak, tehát ami az átlagos korú épületek barnaságát illeti, azokért nem a városi forgalmat kell okolni.

FF160705-191058.JPG FF160705-191226.JPG FF160705-191340.JPG FF160705-191454.JPG

Fél kilenckor végeztünk a sikátorszerű és teraszos jellegű bemutatóösvény bejárásával, és ekkor eleredt az eső. A vacsorát elhalasztva visszaindultunk, és az eső tíz perc múlva alábbhagyott. Gond nélkül visszaértünk a biciklihez körülbelül negyed tízkor. Az eső enyhén benedvesítette a törölközőt, de nem volt nagy a baj.

FF160705-191620.JPG FF160705-191746.JPG

Átöltözés nélkül elindultunk szállást keresni Wehlen és Rathen között. SK szívesebben aludt volna Wehlen határában a parti pázsiton. Én azonban rejtettebb helyet kerestem, és társam engedett nekem. Végül egy terebélyes parti fa mögötti, bakaszivar-levelű bozótfoltba bújtunk bele, amilyen a Temes-parton is elrejtett engem múlt nyáron. SK-nak nemigen tetszett a táborhely a várható meztelencsigák miatt, én közepesre értékeltem. Este és reggel változatos témákban ugrattuk egymást, például hogy idejön kocogni Grete, mobilján riasztja Hansot, hogy migránsok vannak a folyóparton, az meg ránk küldi a csak németül tudó helyi rendőrt, az megbírságol, lesittel, satöbbi. Szerencsére ez a veszély most csak rémlátás maradt, mert a cserjés jól takart.