a főlapra        következő nap

Drezda - Prága - Passau - Bécs
kerékpártúra
1. nap: 2016. július 4., hétfő 17:00-21:15
Budapest - (vonattal) Drezda
11,6 km

A vonatjegyeket pár nappal korábban megvettük. Hamburgig közlekedő vonatunk a Keletiből negyed órával a 725-re előírt idő után gurult ki. Kilenc órás utazásunkra tizenöt zsömlét, számos tömlős sajtot és ásványvizet vettem. A biciklik a szerelvény túlsó végén utaztak, egy úgynevezett német kocsiban, ahol persze a kerékpárhelyek számozása nem egyezett meg a jegyünkön lévővel, de ez nem okozott galibát. A szlovák határtól kezdve SK aludt, én naplót írtam.

FF160704-051936.JPG FF160704-063036.JPG FF160704-132118.JPG FF160704-132822.JPG

A cseh szakaszon jórészt ébren voltunk, beszélgettünk. Wifi nem volt a vonaton, aksit tölteni nem kellett. Különféle régi utazásainkról, élményeikről emlékeztünk meg. Egy ízben visszabaktattam a hátsó traktusba a biciklikhez. Külön záródó elválasztóajtók során át botladoztam vagonról vagonra, eközben változatos illatokat szívtam magamba a fülledni visszacsomagolt tízórai sajtszagától a pállott zoknik nehéz kipárolgásáig. Bizony, érdemes volt első osztályra vennünk a jegyet. A klimatizált kocsiban fejedelmi dolgunk volt, bár SK-nak már sok is volt a hűtés. Az utasok többsége cseh, de legalábbis szláv nyelvű volt. A vonat szép tempóban haladt, a pálya szelíden kanyargott.

FF160704-133240.JPG FF160704-133944.JPG FF160704-134228.JPG FF160704-144102.JPG

Drezdába érve a vonat behozta késve indulását. A pályaudvaron rengeteg leszálló utas rágyújtott, bár a táblák szerint ez tilos volt. Lám, a németek sem mindig szabálykövetőek, mormogtuk magunkban. Felcuccoltuk a gépeket, és sebtében kalibráltam a távolságmérőt egy füzetlap segítségével. (Ehhez egy kerékfordulaton át tolni kell a bicajt, a talajon megjelölni a szelep két helyét, és távolságukat a füzetlappal lemérni.)

FF160704-161526.JPG FF160704-161622.JPG FF160704-163022.JPG FF160704-170018.JPG

Először a Szent Kereszt-templomot, majd az Altmarkt (Ópiac) teret néztük meg. Itt a Pegida (Mozgalom Németország Eliszlámosodása Ellen) szervezett tüntetést, rengeteg volt a rendőrautó. Már szállingóztak rá az emberek. SK beült egy McDonald's-ba kávézni és zsömlét enni, én meg hazatelefonáltam ugyanezen gyorsétterem wifijén élősködve. Ez nem volt elég szélessávú a videó átviteléhez, ezért Julival csak hangokra szorítkoztunk. Idővel összegyűlt pár ezer ember a téren, sokféle zászlót lengettek, köztük néhány szélsőjobbosat is. A többség közönséges EU-ellenes keletnémet tüntető volt, de néhány transzparens a demokráciát is a pokolba kívánta. Odamentünk egy nagy címeres magyar zászlót tartó emberhez - német volt, és Orbán Viktort éltette. Még NDK-s korában megjárta Magyarországot, csak úgy sorolta a hazai városneveket. Aztán elénk került egy Pegida-pólós, Nürnbergben élő magyar is. Vele csináltam egy közös fotót; SK inkább mellőzte, nehogy azt higgyék, áttért jobbosnak.

FF160704-174834.JPG FF160704-174852.JPG FF160704-175228.JPG FF160704-175912.JPG

Fél nyolckor átmentünk a Frauenkirche elé, ahol Luther szobra áll. Talán a Pegida-tüntetés ellenpólusául hat ember demonstrált enerváltan a templom előtt egy molinóval, melynek felirata így szólt: "Ki a fejekből a nacionalizmussal!" (Tipikus doktrinér balos gyűlöltetőszitok a német hazafiasság e csíraszerű próbálkozása ellen, nyugtáztam elégedetten.) Valami zene szólt felőlük, egyébként le se pökte őket senki. Igaz, jobbára csak turisták jártak arra, pegidások nemigen. Ide-oda gurultunk, kedvünkre filmezgetve a napnyugta fényében pompázó sárgás-barnás kőrengeteget, vagyis a templomokat és palotákat. Ezek igencsak ódonnak látszottak, noha a város 1945-ös bombázásakor nagy részük megrongálódott, és mai formájuk a legújabb időkben alakult ki.

FF160704-182512.JPG FF160704-182520.JPG FF160704-182712.JPG FF160704-182946.JPG
FF160704-183250.JPG FF160704-183456.JPG FF160704-183826.JPG FF160704-185330.JPG

A Neumarkt téren számos, barnás kövekből (újra)rakott épület között egy hasonlóan kormos külsegű, alacsony, csonka emlékfaldarab állt. Rajta egy tábla hirdette, hogy ez a kő az 1945 februárjában lebombázott Frauenkirche (Miasszonyunk-templom) földre rogyott kupolájából lett megmentve 1993-ban, és 2005-től itt állították ki. - A templomból maradt romhalmazt a keletnémet vezetők háborús emlékműként a helyén hagyták, és a teret csak a német egyesítés után, 2004/5-ben állították helyre. Ekkor épült újjá a Frauenkirche is.

FF160704-185526.JPG FF160704-185540.JPG FF160704-185602.JPG FF160704-185740.JPG
FF160704-185858.JPG FF160704-190034.JPG FF160704-190048.JPG FF160704-190226.JPG
FF160704-190524.JPG FF160704-190836.JPG FF160704-190846.JPG FF160704-191042.JPG

Amíg lehetett, kihasználtuk az időt. Az Elba mentén áthámoztuk magunkat a fejedelmi palotáig - ezt éppen restaurálták. Két lovasszobor és számos szép épület után eljutottunk a Zwingerig. Kereszt formájú, többszárnyú nagy kastély ez, Európa egyik leghíresebb képtárának ad otthont. Mára bezárt, de nekünk nem is illett a túránk stílusához az ilyen nagy célpontok megtekintése. Ezért csak a belső udvaron bóklásztunk, a szökőkutakat csodáltuk. Itt is készült pár fotó, wifi nemigen volt. E tekintetben kuncogva nyugtáztuk, hogy eljárásunk bizony összecsúszott korunk kommersz turistáinak azzal a hallgatólagos meggyőződésével, hogy semmi nem történt meg, ha nem teszik ki a fészbukra. Én persze nem oda tettem ki pár fotót, hanem Julinak küldtem volna el őket magánüzenetként, és csak másnap sikerült.

FF160704-191122.JPG FF160704-191232.JPG FF160704-191252.JPG FF160704-193746.JPG
FF160704-193920.JPG FF160704-194820.JPG

Negyed kilenckor a nap lenyugodott, mehetünk aludni. Az Albert térig hatoltunk a túlparton, s ott a bautzeni úton, majd a radebergi úton hagytuk el a várost. Egy régi ivókútból vegyszeres mosdóvizet vettünk. Emelkedő, hosszú út vitt ki a városból, villák és üdülőlétesítmények között. Ahogy elértük a városhatárt, hamar letértünk balra, és pár száz métert megtéve a tölgyes mélyén sátrat vertünk. Körülöttünk vadak motoztak, alighanem szarvasok készülődtek lefekvéshez.

Az éjszaka elég hűvös volt; a Julitól a melegre való tekintettel kért ágyhuzat elégtelennek bizonyult takaró gyanánt, egész éjjel dideregtem. Ebbe belejátszott az is, hogy a vonaton befalt tizenöt zsömle és három tömlős sajt óta semmit nem ettem, sőt az automata sem adott pénzt a pályaudvaron, mert még nem jött meg a fizetésem. SK kölcsönzött nekem negyven eurót, de nem akartam megkezdeni. Szép, szeles éjszaka volt. Hajnalban jött egy zápor. A frissen vízhatlanított sátor első próbája sikerrel zárult. Naplót írtam.