Bükk
gyalog- és kerékpártúra
2016. április 1-3.

Ezen a gyönyörű hétvégén Julival a Bükkbe készültünk, és két éjszakára szállást foglaltunk Felsőtárkányban. Bár a nagyobb esőzések már három héttel voltak mögöttünk, a déli perem alatti időszakos források egyike még "dolgozott."

Az első túranapon a felsőtárkányi legyező-horgászverseny megtekintése után a Vörös-kő-völgybe tekertünk fel. Érdekes fejleményként megállapítottuk, hogy az erdőgazdaság fölfedezte a forrásturizmusban rejlő bevételi lehetőséget, és népszerű döntéssel a szokásos májusi időpont előtt, külön a szökőforrás kedvéért beindította a kisvasutat.

Az alsó forrás kb. méternyi magasba szökött, ide egy óvodáscsoport velünk együtt érkezett. Tilalmas ösvényen föltalpaltam a felső forrásig, de az már régen elapadt. Aztán visszatértem a szökőforráshoz, és a gyerekek nagy örömére a gopró-kamerával "beleröpültem" a vizébe.

Innen kellemes gutrulással visszatértünk a faluba, egy padon ernyedten pihentünk egy órácskát, majd kocsival áthajtottunk Egerszalókra, ahol a nagy, méregdrága luxusfürdő árnyékában még mindig üzemel a hagyományos, békebeli kisfürdő. Sötétedésig itt múlattuk az időt, aztán késő este hazatértünk a szállásunkra.

Vasárnap reggel felcihelődtünk, a kerékpárokat fölraktuk a kocsi tetejére, és így mentünk fel a Hereg--rétig. Célunk az Imó-forrás volt, amit azonban a turisták szemlátomást elkerültek, így valószínűsítettük, hogy már kiapadt. És csakugyan ez volt a helyzet. A táj fenséges szépsége kárpótolt az elmaradt látványosságért, és a Lök-völgyből kikapaszkodva belebotlottunk a kisebb léptékű, mindenesetre működő fekete-leni időszakos forrásba.

Felsőtárkányban, a Szikla Fogadóban még aláküldtünk egy kétszemélyes húsos tálat, majd szép kényelmesen hazaautóztunk Budapestre. Kellemes, boldogító túra volt.