Rekumbens-kipróbálás
az Ambringa-üzletnél
2015. március 14.

Gondoltam, hosszú távon jól jöhet még, ha közelebbről is ismerem ezeket a hanyattjáró bringákat. Ezért ahogy időm engedte, fölkerestem a Bringaexpón megismert Ambringa-boltot (aminek jelentése: "Annyira más bringa") az Omszki-tónál. Két járgányt próbáltam ki a bolt melletti közepes minőségű utcában: egy Hase-féle Kettwieselt (ez a fekete, hátul kétkerekes gép), és egy Velotechnik-féle Gekkót (ez meg a kék, elöl kétkerekű jószág).

Ezek a gépek nagyon jól hajthatóak. A kilátás mindkettőről nagyon kellemes, bár az alacsony nézőpont mind a látást, mind a láthatóságot korlátozza. Tárcsafék, öreges áttételek, széles áttételskála, változtatható hosszúságú vázcső - első áttekintésre ez jellemezte mindkettőt. Érdekességként megemlíteném a markolatváltót, a fékkibiztosítót és a láncvezető csövet.

A Kettwiesel nagyon fordulékony, de nehezebb. Nagy mértékben csak hátul terhelhető. Képes egy hasonló rekumbenst maga után húzni, de gyermek- vagy csomagszállító utánfutót is. A hátulsó felére fölállítva kis helyen parkoltatható. A két meghajtott kerék érdekében differenciálművel van fölszerelve. A hátsó váltót az útakadályokon fönnakadáskor fenyegető hátrabicsaklástól egy, a szokásoson felüli láncfeszítő görgőpár védi az ülés alatt. Az első keréken agydinamó van. Az ára kb. 3500 euró.

A Gekko jóval könnyebb, de kevésbé fordulékony. Elöl jelentősen málházható, ezért a kerekek teherelosztása egyenletesebb. Ezen is van láncfeszítő görgőpár, de elöl. Az ára kb. 2600 euró.

A boltban előjegyeztettem magamat egy április 11-én vagy egy hónappal később tartandó rekus próbatúrára. Ezután az Omszki-tó mellett hazaindultam. Érdekes látványt nyújtott a parti füzes és nádas a mostani kopott, fakósárga ruhájában. A természet összenyomott rugóként pihen a szemerkélő hideg esőn, de nemsokára megindulnak az éltető nedvek, és akkor harsányzöld hajtások bújnak elő a sárga alapszövetből. És nekivágnak kisebb-nagyobb távjaiknak a kerékpárosok is...

A római-parti Kőkert mostanra újjáéledt lerombolt állapotából, és letisztult, egyöntetűbb formavilággal kellette magát a látogatók előtt.

Az Északi összekötő híd budai hídfőjénél végre-valahára megépült egy barátságosabb fel- és lehajtó, de még nem képeztek számára új vonalvezetésű korlátot.

A pesti hídfőnél horgászok múlatták az időt. A táj lassan éledezni kezd a kíméletes tél után.