A Herman Ottó Emlékév zárókonfereciája
Vajdahunyadvár, 2015. február 26-27.

Iskolámtól szabadnapot kértem, hogy ott lehessek kedves tudós példaképemnek ezen az évszázados ünnepén, ahol az általa művelt tudományágak mai jeles művelői a magamfajta lelkes laikus tisztelőkkel együtt örvendeztek annak, hogy Herman Ottó emléke továbbra is eleven a művelt hazai köztudatban.

Az első napon az Országházban díszülést tartottak, díjakat adtak át, és a Kossuth téren új szobrot avattak. Délután a városligeti Vajdahunyadvárban lezajlott az emlékév zárókonferenciájának első szakasza, majd a második napon a többi is. Én mindkét napon jele voltam ez utóbbi helyszínen, de fényképeket csak a második napon, pénteken készítettem.

Az emlékév programeseményeit egy színvonalas honlap ismerteti. A konferencia programja elolvasható ennek egyik allapján. Az ott elhangzott előadások kép- és hanganyaga nemsokára felkerül a Youtube-ra.


Február 26-án délelőtt Herman Ottó Díjjal tüntették ki (mások mellett) László Ervin zongoraművészt, tudományfilozófust, a rendszerelmélet ismert tudósát. Ez a kitüntetés annyiban volt jelképerejű, hogy a kitüntetett a díj névadójához hasonlóan nagyot alkotott a maga területén, másrészt merészen belevág olyan tudományterületekbe is, amelyeknek nem szaktudósa.

Fizikatanárként elég jól látom László Ervin merészségét, mellyel Kozmikus kapcsolatok c. könyvében megpróbált egy kvantummechanikai alapon elgondolt egységes kölcsönhatást kikövetkeztetni a világyegyetemben, noha az ennek megalkotására irányuló erőfeszítések a szakterület tudósainak sem sikerültek még teljes mértékben.

A könyv első fele olvasmányos és hasznos tudománytörténeti elemzést tartalmaz, de a folytatásban a szerző rátér ennek az ún. pszí-mezőnek (kvantumvákuum-holomezőnek) a gondolati és kísérleti valószínűsítésére, és itt téves spekulációkba bocsátkozik. A könyvről pár éve írtam egy ismertetőt, melyet most, a díjátadás apropóján szeretnék újra felszínre hozni. Ebből idemásolnám az utolsó bekezdést:

"A László Ervin-féle pszí-mező eszméje éppen ilyen téves képzet, amely után megindulva a szerző a legkülönbözőbb forrásokból merített, olykor elhallgatva azoknak a sajátjával, netán egymáséval is ellentétes elvi vagy szakmai alapállását. Így sikerült egy platformra hoznia a kvantummechanikát a rejtett változók segítségével értelmező David Bohmot az ellentétes alapfeltevésből kiinduló Niels Bohrral vagy Werner Heisenberggel. Így volt képes egyszerre hivatkozni Einsteinre, a relativitáselméletet fölöslegesnek tartó Boldirevára és Szotyinára, sőt az éter fogalmát visszahozni akaró sorsüldözte Gazdag Lászlóra. Az energiamegmaradás törvényét kifejezetten sehol sem tagadja, mégis hangsúlyozza a vákuumenergia állítólag óriási sűrűségét, és értékelőleg hivatkozik (a köztudottan annak kicsatolásán fáradozó) Puthoffra meg a hozzá hasonlókra. Innen is, onnan is lecsíp és magával visz egy kicsit: éppen annyit, amennyi az általa feltételezett univerzális mező fogalmával összefér. Így nem lehet valódi szintézist létrehozni, legfeljebb annak önmagát megtagadó látszatát. Ezt kell szem előtt tartania a természettudomány tanárának, aki az efféle misztikába hajló spekulációk helyett valami maradandóbbat kíván nyújtani tanítványainak."


De nem hallgathatom el azt az aha-élményt sem, amely harmincéves korom táján így hangzott a fülemben: a dolgoknak, eszméknek és az embereknek történetük van, és ettől is olyan szépek. Hát ezért tudom becsülni László Ervint, aki a maga módján szintén történettel rendelkező ember - és ez a történet tévedéseivel együtt is tiszteletreméltó. Csak tudjuk helyén kezelni azt, amit egy ilyen nagy ember élete során összegyűjtött és másoknak átadott. Ezt tanultam Herman Ottótól, és ennek tudatosításában erősödtem meg a mostani konferencián is. És a közelmúltban is volt számos ilyen tudósunk, pl. a kedvenceim közül Benedek István elmeszakorvos, tudománytörténész, szépíró és politikai közíró. Ő élete végén eléggé szélsőséges jobbos lett (még nekem is túlzó mértékben) de ez nem ad elégséges okot, hogy értékeit és munkásságának többi részét kicsinybe vegyük.

Új kiállítás: Herman Ottó öröksége

Ilyenek voltak magának Hermannak a tablói.

A Vándortanösvény tapasztalatai

Herman Ottó, a pókász

A szellem éhsége után a test is megkívánta a magáét

Kapcsok a szaktudományok között

Záróbeszédek

Stukkóorgia

Köszönjük Alpár Ignácnak!