1. nap: X. 28. (h) 1345 - 2145
Bp. - Göd - Vác - Verőce - Szendehely - Érsekvadkert.
69,1 km

Útifilmek:
Budapesttől Vácig
Váctól Érsekvadkertig

Indulás előtt kicseréltem az első kereket az agydinamósra, melyen defektvédelem nélküli, de még friss gumikülső volt. Mivel most nem munkába mentem, a tüskék okozta időveszteségeket bátran vállalhattam. A kései indulásnak az volt az oka, hogy még el kellett vinnem a szervizbe a tönkrement merevlemez pótlásául szolgáló frisset, majd megejtettem egy gyors bevásárlást is. Otthon még tettem-vettem egy kicsit, megettem egy doboz jégkrémet, és elindultam.

Ugyan vittem főzőkészletet, ezúttal a szokásos kolbászharapdálásos étkezéseket irányoztam elő, hogy időt nyerjek. Így tekertem végig a Duna menti kerékpárúton, ahol egy Dunakeszi szélén lévő közkútnál álltam meg először táplálkozni. A langyos időben több kisgyerekes szülő is arra járt, az egyik gyerek látványosan eljátszott a kút vízsugarával. Sajnos erről nem volt pofám fényképet készíteni.

Mivel másnap még pénzt kellett váltanom, lényegében csak azért kellett tekernem, hogy minél közelebb jussak a határhoz. Illetve azért is - kaptam észbe -, hogy még tűrhető világosságban készíthessek egy-két sisakkamerás filmet a 2-es út mesés lejtőin. Ez végül sikerült is, bár a vége már belecsúszott az éjszakába.

Egy tiszta akácosból kilyukadástani okból visszahőkölve végül Érsekvadkerttől északra leltem meg ágyamat. Egyszerűen kerestem egy dűlőutat valami sorompó mögött, és feltoltam a gépet az akácos-fenyves domboldalba. Egy derék erdősítési barázda kínált vízszintes fekhelyet. Semmitől nem kellett tartanom a vaksötétben: vígan lámpáztam, zuhanyoztam, olvasgattam. Ez az este lett volna alkalmas dolgozatjavításra, de álmosságom miatt elhalasztottam.