Kisirtáspuszta
nosztalgiakirándulás, 2013. október 6.Nagyirtás, Szent Orbán Erdei Wellness Hotel (ahh!)
E napon talán utoljára láthattuk a kisirtási kulcsosházat, mert azt a hírt kaptam Grósz György gondnoktól (akivel pár héttel ezelőtt a háznál találkoztam, mikor az osztálykirándulás rövid túráját jártam be), hogy hónapokon belül lebontják, hogy aztán egy lakhatóbb, kiadhatóbb házat építsen a helyére az erdészet.
Ereszkedés Kisirtás felé a sárga kereszten, egy időszakos patak völgyében futó földúton |
A forrást 1930-ban foglalták, és kitűnő a vize. A nyolcvanas években rendszeresen használtuk, de mostanában szemlátomást évek óta nem merték ki belőle az avart és a sarat. Emiatt annyira eltömődött saját hordalékától, hogy mikor az augusztusi bejáráson meglátogattam, a medencéjét száraz iszap és apró sóder töltötte ki, a víz pedig a medence egyik alsó sarkánál ömlött ki a Hosszú-völgyi-patakba. Kimertem, ahogy tudtam, de mostanra ismét félig megtelt lágy iszappal. Alighanem még sokszor meg kellene ismételni ez a kezelést, mire a forrás eliszaposodott járata kellőképpen kitisztul.
A Szépasszony-kút |
Úti feszület a forrás fölött. Díszes korpusza biztosan 1990 után készült, gyerekkoromban még sokkal csúnyább volt. |
A régi híd melletti, állandóan használható gázló |
A régi híd valamikor 2005 körül annyira elkorhadt, hogy a maradék gerendáit is kiszedték, és a helyén gyaloghidat létesítettek. |
A patak gyaloghídja és a gázló, háttérben a túloldali, 2000 körül épült kunyhó |
A beszámolók szerint ez a ház eredetileg a kisvasút kovácsműhelye volt, aztán (talán 1985 körül) térelválasztókkal szobákra tagolták. Fűtését a nyolcvanas években vaskályhák biztosították, aztán elektromos hősugárzókra cserélték őket. Vezetékes víz sosem volt itt, mindig a közeli Szépasszony-kútról hordtuk.
Mosdani a patakban lehetett, de azt a duzzasztó és a csobogó helyével együtt mostanra benőtte az erdő. Amennyire én emlékszem, mindig két latrina volt a ház mellett. 1992 körül a ház köré kerítést emeltek, de aztán az erdészet és az egyik bérlő közti pénzügyi vita miatt lebontották.
A ház falát oldalt és hátul habarcstapasztásokkal erősítették meg, a berogyni készülő mennyezetet valamikor a kilencvenes években néhány gerendának a padláson való pótlólagos elhelyezésével igyekeztek megmenteni.
Jelenleg a ház kulturált bennalvós tartózkodásra nem alkalmas. A belső terek lepusztultak, a berendezés romokban hever, a vakolat hámlik, a mennyezet helyenként beszakadófélben van. A falak még bírnák, és a tető is, de az ajtók és ablakok már nem tudnának ellenállni a feszegetésnek. Egy régi kedves épület érte el élete véghatárát, és itt az ideje, hogy átadja helyét egy újabbnak. Reméljük, legalább száz évre!
A ház teljes pompájában. Amennyire emlékszem, gyerekkorunkban is kapott áramot a villanyoszlopról. Egy ízben még az esti mesét is megpróbáltuk megnézni, de nagyon gyönge volt a vétel. |
Létrán kellett felvinni az antennául szolgáló drót végét a villanyoszlopra. ("Józsi, most maradj úgy!") Mobiltérerő most sincs. |
Az ajtórács még védi a középső szobákat, bár az ablaktáblák már kinyílnak, és csak a mögöttük lévő ritkás, erős rácsok akadályozzák a bemászást. |
A konyha erős ajtajának reteszét tartó idomot azonban valamikor lefűrészelték, a lakat a semmit tartja. Az ajtónak támasztott deszka ezt a hiányt leplezi, afféle vizuális védelemként. |
A ház hátulja a hegyre támaszkodik, melyet a kedvéért lefaragtak. |
Sárga vakolat és habarcspacsmagolás |
A keleti fal, amely mellett nemrég még fás- és lomoskamra állt |
A régi faaprítóhely, ahol a bekerítettség időszakában nem dolgoztak, ezért eléggé elgazosodott. A két betontömbre kellett tenni a száraz, hevertéből fölszedett rönköt, és egy nagy vasrúddal, a Samuval jól rásózni. |
Emlék a faaprítás egy ritka és elvetélt módjáról, a motorbovdenre kötött vastömb ráejtésével működő Botondról. Ez a bádoglemez a súrlódást csökkentette a bovden alatt. |
A lebontott léckerítés helyébe vasút menti korlátot építettek, de pár év után az is elvásott. |
A ház előterének keleti bejáratánál húzódó csapadékelvezető árok, amit egy évtized alatt erősen benőttek a sarjak. Két, 1988-ban talpfákból összerótt palló vitt át rajta a vécék felé, de ezeket már jó ideje senki nem használta. A képek készítésekor romosan ugyan, de még megvoltak. |
A két latrina 1990 körül volt utoljára felújítva. |
A gondnok az elmúlt hetekben elégette a bútorzat ágybetéteit. |
A keleti szoba mögötti kis lomtár |
A keleti szoba |
A középső szoba. Jobb oldalon valaha furnérlemezből készült válaszfal volt, de mostanra elkorhadt, és a nyugati szobába át lehet járni. |
A nyugati szoba |
A nyugati oldalon lévő konyha |
A maradék, még valamennyire értékes felszerelést itt tárolták. Innen nyílt a padlásfeljáró is, de oda most nem mentünk föl. |
Az utolsó számháború kellékei |
Kisvasúti és egyéb menetrend a közelmúltból |
Egy táborterv további részletei |
A 2008-as centenárium emlékkoszorúja. |
A régi nagy csapat huszonöt évvel a hőskor után. |
Hétvége lévén a kisvonat többször is fordult, kirándulók jöttek-mentek. |
Az igazi fellendülést a Szobtól Márianosztráig már visszaépített kisvasúti csonkkal való összekötés hozhatná meg. |
Kisvasúttal mentünk haza. |
Jelzéskavalkád Vízválasztón, a felső végállomáson |