Szilárd kerékpárjának építése
2013. május 18. - június 30.

Még márciusban történt, hogy Szilárd barátomnak eszébe jutott, hogy biciklit szerezzen magának a fekete Woodlands monti helyett, amit két éve helyrepofoztam neki, de mivel nehéz volt, eladta. Kapott valakitől ingyen egy műanyagborítású vasvázas lakótelepi bicajt, ami kis kereke, rossz áttételei, és főleg a láthatóan megnyomott villája és váza miatt alkalmatlan volt túrázásra. Ezt tolta át hozzám télvíz idején, kicsivel azután, hogy Áron is áthozta az ugyancsak általam felkantározott szürkét, melyben az agyat kellett kicserélni, mert szalajtani kezdett a racsni. Ez utóbbit könnyen elvégeztem, de Szilárdnak pillanatnyilag nem volt javításra érdemes túragépe, noha akkor még közös erdélyi túrát terveztünk úgy, hogy hazavonatozásuk után én a Duna-deltáig hatoltam volna.

Megbeszéltük, hogy némi ráfordítással építek neki egy biciklit, csak szerezzen hozzá egy vázat. Végül egy 27-es, monoblokkal felszerelt Csepel félversenyvázat vásárolt Szigeti Árpád kerékpárüzletében. Áprilisban aztán megjelent a garázsunkban ezzel a vázzal. Előzetes egyeztetésünknek megfelelően ezt kellett saját elfekvő készletemből és némi vásárolt alkatrészkupacból felszerelnem úgy, hogy a végeredmény egy strapabíró, könnyű és és gyors kerékpár legyen.

Előszedtem hát a tizennégy éve vázatörött, pincébe száműzött Urált, leszedtem róla a két kereket meg még pár maradék alkatrészt, és nekiláttam a küllőtekergetésnek.

Az ötös menetes racsni ugyanis éppen hogy belefért az új váz támvillájába, de a recés acélfelnit nem tudtam átemelni, mert eléggé rozsdás volt már, és esőben alig fogta a fék.

A küllők kiszabadításával egyidejűleg érintetlenül hagytam a fogaskoszorút, mert az agyról nehéz és egyszersmind szükségtelen lett volna lehajtanom.

Két órányi fütyörészés hatására a telki árnytartó szaletli alatt megszületett az új hátsó kerék. Ha jól emlékszem, egy itthon elfekvő alufelnire fűztem rá, melynek egyik küllőtartó szegecse már kijárt a helyéből. A küllők túl hosszúnak bizonyultak, ezért rákényszerültem, hogy - életemben először - "négy keresztre" fűzzem a kereket. A módját a netről ellenőriztem, a lényege pedig az, hogy a szokásos háromkeresztes fűzésnél 10 küllőköznyire terpesztett szomszédos küllőpárok helyett itt 14 küllőköz van.

Meghatottan búcsúztam régi szabványú, levedlett alkatrész-arzenálom talán utolsó használható darabjától, az ötfokozatú menetes racsnitól. Vele ment néhány további tartozék is a ládafiából: nyereg, nyeregszár, hajtómű, hátsó váltó. (Ezek némelyikét egy monori kollégám adta nekem a padlásáról.) Az első kereket Szilárd megvette egy boltban, azzal gond többé nem akadt.

Rögtönzött centírozóállvány

Ugyanez hátulról nézve

Került a gépre sok más ínyencség is. A levelezésből idézek egy jellemző részletet:

A hajtómű tojásdad (biopace-rendszerű); egy időben divatos volt, de mostanra már nem olyan népszerű.

Az eddigi költség 9500 Ft (első kerék, váltókarok, lánc) + 12800 Ft (két defektvédelmes gumikülső, első váltó, ragasztókészlet, macskaszem, bovdenek és bovdenhüvelyek, leszedőszerszámok). Fogok még kérni 5000 forintot az itthonról beépített fogyóeszközökért (használatlan fogaskoszorú, belsők, fékpofák, belsővédő szalagok, csengő, csavarok).

(Az összköltség végül 32700 forintra rúgott.)

A hosszú kanalú, papucsos SIS-váltó kényelmesen ki tudta szolgálni az ötös racsnit. Jobbat nem tudtam rátenni az itthoniakból, mert azok már vázfuratba kívánkoztak volna.

Vettem egy nagy fekete patkóféket hátulra, amihez a legősibb fajtájú pofák jártak.

Előre egy színben nem annyira illő itthoni fék került, mert csak az volt kellőképpen rövid.

A hosszú, de bivalyerős kormányszár dicséretére válik a bicajnak, és nagy változatosságot tesz lehetővé, de szépséghibája a kétféle fékkar. A pozíciós váltók egyike hármas, másika hetes.

Elég sokat vacakoltam, mire a tojásdad lánctányért összhangba hoztam az első váltóval. Ennek bovdenjét műanyagbilincs ütközteti meg a nyeregvázcsövön, mert a középtengely alatt szakszerűen átvezetni nem volt mód.

Ekkor már úgy állt a nyár ügye, hogy nem megyek messzi túrára, tehát megtehettem, hogy július első napjait még itthon töltöm. Szilárd június végén elvitte a bicajt, és kedvezően nyilatkozott a futásáról. Neki is sok derűs kilométert kívánok!