27. nap: VII. 27. (p)
700 - 2100
Padina - K+ Babele - (S alatti út) Omul-csúcs - P Bătrâna-nyereg - Padina.
24 km
A medve ezúttal elkerülte a környéket, ezért mikor - még sötétben - fölébredtem a hűvösre, volt módom összerántani cókmókomat, és kiválogatni belőle az aznapi gyalogtúrára valót. Korán keltem, mert a túra hosszúnak ígérkezett, és a terep nehézségéről fogalmam se volt. Ezután újabb okulásra nyílt módom, mert megesett rajtam az a csúfság, hogy egy kutya ellopta a reggelimet. Az történt ugyanis, hogy fél kifli elrágása után váratlanul megjött az indíttatásom egy nagyvécézésre. Evégett a patak-túlparti domboldalba kellett felmásznom, hogy ne lássanak rám a sátrak közt esetleg tébláboló embertársaim. Csakhogy a nagy sietségben elfelejtettem dobozba zárni az eledelt, így annak illata távollétemben odacsalta a menedékház horpadt hasú ebeit. Mikor visszatértem az étkezőhelyre, a megkezdett szalámimat a rangelső kutya pofájában láttam viszont. Kemény volt neki, ezért elpöszmögött vele, tőlem úgy húszlépésnyire. Ráüvöltöttem, feléje ugrottam, majd követ dobtam rá, amitől azonnal elismerte felsőbbségemet, azaz odébbkotródott vagy harminc lépéssel - de a szalámit bezzeg nem ejtette el. Gondolom, ilyen fejedelmi étket ritkán vetnek neki a menedékháziak. Még jó, hogy nem a nagy, méregdrága szebeni szalámimat vitte el, mert akkor alighanem megpukkadtam volna mérgemben.
|
|
Készleteim ekképpen megcsappanván, másfél napra maradt egy nagy és egy kicsi szalámim: ezeket végigcipeltem a mai túrán, nehogy hasonló sorsra jussanak. Felszerelésemet begyömöszöltem a táskákba, de ezeket nem jutott eszembe megőrzésre leadni a menedékházban, így otthagytam őket a sátorban, abban bízva, hogy szomszédaim jelenléte elriasztja az alkalmi tolvajokat. Ez a megoldás nem volt éppen megnyugtató, de azzal nyugtattam magam, hogy sátram autóval nehezen megközelíthető helyen áll, és csak estig vagyok távol; ráadásul a legértékesebb tételt - a naplót - magammal vittem a hátizsákban.
|
|
|
|
Immár másodszor ballagtam fel a kolostorhoz, ahonnan most élőben szólt a zsolozsma, és a tegnapihoz képest valóban hétköznapibb színvonalon, egy falusi kántor hangján. Úgy látszik, tényleg lemezről adták a tegnapi zenét...
|
|
|
|
Elhagytam a szállodák és a lassan beinduló székesfelvonó vidékét, és a máskori vízbőséget sejtető, tekintélyes vízmosások között másztam följebb-följebb a katlan belső falán. E horhosok igen rövid szakaszon képesek voltak félelmetes mértékben kimélyülni. Az egyikben lassan lecsupaszodott az a betonkocka, amit valami vascső megtartására önthettek oda néhány éve. A legtermetesebbekbe bele is bújtam fényképekért, és jót bukdácsoltam a laza homokkőből előmosott hatalmas, legömbölyített köveken. Víz most nem látszott, csak a vízmosásoktól táplált Ilonca (Ialomiţa) patakban csörgött egy kis erecske. Ez a folyó itt, a katlan északi pereme alatt ered, és négyszáz kilométert tesz meg, mire beletorkollik a Dunába - egészen közel a tengerhez.
|
|
|
|
Állandó harc folyik itt a sovány gyep és pusztítói, vagyis a legelő állatok és a taposó bakancsok, no és persze a lemosódás közvetlen tettese, a csapadékvíz között. Az ember ebben a harcban latba veti technikáját is: köves zsákokkal, támfalakkal, korlátokkal igyekszik gátolni a talaj mozgását és a turisták szertemászkálását a meglehetősen meredek és sérülékeny terepen.
|
|
|
|
|
Kőfolyást akadályozó védmű |
|
|
Közműcső átvezetése vízmosás felett |
A talajréteg alól feltáródott konglomerátum-réteg |
|
Eléggé izzadtam, párszor megálltam enni-inni, de általában véve kellemes idő járta. Néhány ember jött szembe: köszöntünk, azután mentünk tovább utunkon. A terep lassan megszelídült, és a koptatás munkáját a víztől a szél vette át: megérkeztem a nevezetes Kőbabákhoz (Babele).
|
|
|
|
Tekintetem a Szfinxet kereste, de valószínűleg elsőre eltévesztettem, és egy másik nagy sziklát fényképeztem körbe alaposan, arra építve sejtésemet, hogy bizonyára ez lesz az, ahol a legtöbben fényképezkednek. De az igazi embertömeg még a nyeregben nyújtózkodott, a keletről ideszolgáló felvonóból kiszállva, és a kerítéssel védett Kőgombák körül rajzott. Elég nehéz volt itt olyan fényképeket és filmet készítenem, amelybe ne léptek volna bele.
|
|
|
|
Ezen a helyen esett meg a túra nagy találkozásai közül a második. Tízóraihoz leülvén magyar szót hallottam, és habozás nélkül megszólítottam a gazdáját. Öten voltak, nálam átlagban valamivel fiatalabb túrázók, de szemlátomást nagy tapasztalattal a hegyjárásban. Azonnal kiderült, hogy kifélék: a Duna TV Hazajáró
