Bihar-hegység, Pádis-fennsík
kerékpártúra, 2012. április 4-9.

Statisztika
1 RON (új lej) = 71 Ft

Nap Dátum	Végállomás	Ind./Érk.	Hőmérs. (6/14/22)	Pulzus (reg./es.)	Időjárás	Étel-ital	Egyéb	Táv. (bic+gy)	Átl.seb. (km/h)
1. IV.4.	Doboz	2045 - 2345	-/22/13	-/43	derült	4752 Ft előbevás. 3840 Ft	5130 Ft vonat	28,8	14,6
2. IV.4-5.	Vasaskőfalva (Pietroasa)	745 - 2030	10/27/13	35/40	derült	–	350 Ft gázpalack 79,5 L térkép	124	14,2
3. IV.6.	Pádis-menedékház (Cabana Padiş)	745 - 2015	11/23/7	35/41	vf/bor/eső	–	40 L szállás	27	4,2!
4. IV.7.	Vasaskőfalva (Pietroasa)	815 - 2200	5/15/11	45/42	köd/vf	–	–	45	6!
5. IV.8.	Békéscsaba	815 - 1745	5/11/3	42/42	eső/borult	34,41 L édesség	100 Ft WC	141,8	16,3
6. IV.9.	Békéscsaba	445 - 515	1/-/-	35/-	derült	–	–	5,7	15
Összesen	6 nap	25100 Ft				11035 Ft	14065 Ft	372,3 km	–

Április negyedikén egy jól sikerült iskolai fordított nap után gyorsan hazatekertem, majd a Keleti pályaudvaron vonatra pattantam, és Békéscsabáig ezzel rövidítettem meg utamat. Immár másodszor szemeltem ki a nyári erdélyi túra előzeteséül a Bihar-hegységben található Pádis-fennsíkot. Mindenekelőtt az ősszel megtekintett szépségek egy részét akartam újra látni, csakhogy ezúttal buzgó vízben ázva. Ha választhattam volna, még vártam volna pár hetet, hogy elolvadjon a hó a fennsíkon is, de a húsvéti szünet időpontja megkötötte a kezemet. És mivel fölöttébb kurtára sikeredett, csak két napom maradt a hegységben való kóborlásra.

Felszerelésemet kis mértékben felújítottam az őszi túra óta. Mindenekelőtt a sátor meghasadt keresztmerevítőjét cseréltem ki a Csehországban talált műanyagrudakra. Monor környéki közelmúltbeli alvásaimkor szerencsére fény derült arra, miért dobta vala ki ezt a tulajdonosa: ívbe hajlítva hajlamos volt hosszában megrepedni, majd elhasadni. Ezen csak ragtapasszal tudtam segíteni.) Emellett a bicaj kormányára fölerősítettem egy lámpatartó szarvat, amely fejrefordításkor megkímélt a lámpa és a mérő leszedésétől is. Öcsémtől kölcsönöztem egy összehajtható hátizsákot a reménybeli gyalogtúrára. Az újonna vett ételesdobozok rosszul vizsgáztak: a bicikli feldőlésekor ugyanúgy leszakadt a nagynak a zárófüle, mint nyáron a hengeres dobozé. Az előttem álló nyáron alighanem néhány fületlen, ki nem álló záróperemmel ellátott dobozra vagy hengeres edényre esik a választásom.

Saját tömegem kb. 105 kiló, a bicajé kb. 55 kiló volt. Ebbe erősen belejátszott, hogy az ünnepek miatt ismét előre fel kellett tarisznyáznom magam elemózsiával: száraztészta, színhús, hagyma, egy üveg zsír, babkonzerv és csoki adta a napi ellátmány gerincét.

A túra tanulságai közül előrekívánkozik, hogy a fényképező egyre ramatyabb (fényívesebb) képeket készít, ideje már lecserélni. A kerékpár elsőagyában is rendet kell tenni, mert elkophattak a golyók és a kónuszok, és lötyögésnek indult a kerék. Cipőmről nem most derült ki, hogy beázik, de az igen, hogy erre már kis vízben is hajlamos. Ugyanígy beázott a sátor - a sarkán lévő, impregnálásukat vesztett varratoknál. Viszont nagyon jó hasznát vettem a minidiktafonként is használható MP3-lejátszónak: menet közben is tudtam emlékeztetőket rögzíteni. Az utolsóelőtti napon megállapítottam, hogy bankkártyám Romániában is működik.

Úgy tűnik, elértem mazochista fakírkodásom határát, mivel öt fokos esőben, medveveszélyesnek mondott helyen már nem volt kedvem olvadó havon sátorozni a fennsíkon. Ehelyett kifizettem a szállásdíjat, és menedékházban aludtam. Odafenn ketten is tudtak magyarul, és kettejük közül a hölgy nem volt magyar anyanyelvű - mindazonáltal továbbra is előttem áll a feladat, hogy megtanuljak románul. Nyelvkönyvet már vettem az őszi előtúrán, mostanra csak a térkép és az útikönyv maradt.

Télvíz idején a Pádis a komoran szép arcát mutatja. Körös-körül minden tömören, súlyosan havas, de néhány helyen már átütnek a korai virágok. Odalenn már "dolgoznak" a források és vízesések, míg a fennsíkon még csak az utakon csorog az olvadékvíz. A fölvezető út úgy készül, mint a Luca széke, és odafenn valószínűleg nem sokat fog érni megárkolása és számos áteresze, mert a letolt hóból képződött óriási torlaszok óhatatlanul is magára az útra fogják ráengedni áradmányukat, nem pedig a hóval teli vízelvezető árokba.

Túlnyomó többségükben most is magyar turistákkal találkoztam a hegyek között: az egyszeri kivétel egy kisebb diákcsoport volt a Bogában, a Czárán-kilátó alatt. Csak az erdészeti munkások és a szállásadók egy része volt jellemzően román. Több autós felismert (miután előző nap az országúton megelőzött), illetve az ősszel velem összefutott turisták közül néhánnyal találkoztam most is. Természetesen az akkor talált SD-kártyáknak nem lett meg a gazdájuk, így előfordulhat, hogy magamévá teszem őket.