16. nap: VII. 17. (vasárnap) 7³⁰ - 21³⁰
Strachotín - Dolní Věstonice - Bulhary - Lednice - Břeclav -
[együtt bic41] Lednice - Strachotín - Popice - Pouzdřany - Vranovice - Velké Němčice (előtt).
79,3 km

A kései elalvás ellenére korán keltem, mert újabb rossz hírek érkeztek. Szilárd kora hajnalban azt üzente, hogy biciklivel nem tudnak Lednicére eljönni, mert az övének lapos a kereke. (Korábban ezt nem írták, csak hogy külsőt kell cserélni, s ebből az ember nem defektre, hanem kopottságra gondol.) A rendelkezésemre álló kis terjedelemben nem tudtam érzékletesen dühöngeni azon, hogy miért nem ragasztották meg várakozás közben, de nyilvánvaló volt: mert nem szerezték be az általam sokszorosan a lelkükre kötött foltkészletet. Lelki szemem előtt felötlött a következő két hét robotja: a legkisebb technikai nehézség esetén is megáll a tudomány, és nekem kell odatérdelnem a tetthelyre. Akkor hát most munkás hetek következnek. Lemondóan hagytam a csudába a pogányvár melletti, ingyen látogatható bunker ajánlgatását, és megírtam nekik: üljenek le az emberfej tövébe, és ott várjanak. Mindennek tetejébe a tegnap esti bőgőmasina fél hétkor újból rákezdte az áriáit. (Mosakodásból jövet megnéztem, mekkora gyerek: kétéves lehetett, és egyenesen ülve, fájdalom nélkül óbégatott a háromlábú etetőszékében. Úgy vélem, figyelemfelhívás céljából csinálta, a szülei meg éppen a "csakazértse megyek oda, majd csak abbahagyja" stratégiát alkalmazták rá. Eddig azt hittem, hogy ez beválik, de ez a példa elbizonytalanított.)

Úgy döntöttem, hogy ma nem főzök, hanem szép kényelmesen átérek Břeclavba.