3. nap: VII. 4. (hétfő) 930 - 2345
Hohenau - Hausbrunn - Altlichtenwarth - (bicjelzés) Herrnbaumgarten - Poysbrunn - Falkenstein - Zlabern
- Neudorf - Laa - Wulzeshofen - 45-ös út - Jetzelsdorf - Ragelsdorf - Retz - 30-as út nyerge.
100,9 km

Napsütésre ébredtem, a háttérben vonat zúgott-kattogott. Jó hosszan főzőcskéztem a sűrűben, a tésztára bab is került. A hétfői napra való tekintettel nem kellett Mikulovhoz vagy más, aznap elérhető látnivalóhoz igazodnom, viszont kinéztem magamnak a messzebb eső cseh oldalon Znojmo várát, hogy majd holnap útba ejtem. Onnan viszont a nyugatra vezető folytatás tűnt eléggé sivárnak, így fenntartottam azt a lehetőséget is, hogy a Thaya osztrák partján haladva megkerülöm, és majd a közös szakaszon Znojmót érintve jövünk el Bécsig.

Elbúcsúztam a bunkerlánctól és a Morva kanyarulataiban, holtágaiban tenyésző békalencsés életközösségtől, és az egysávos acélhídon áttekertem Ausztriába. A folyó nyugati partján lábas horgászházikók álltak sorban, mindegyiknek a teraszáról egy-egy nagy ághegyhálót függesztettek a víz fölé. A házakat hátulról egy kis csatorna választotta el a nagyobb darab szárazföldtől. Kicsivel odébb egy kis kápolna falfestményén egy Péter és egy Hubertusz fölött egy Kristóf volt látható, amint a kis Jézust a vállán viszi. E pihenőhely szemetesében hagytam a kiürült gázpalackot. Kellemes, hűvös szembeszélben megközelítettem Hohenaut, melynek cukorgyára alkalmasint bezárt (legalábbis így vettem ki az ismertetőtábla szövegéből), és most az egyik ipari tavában állandó és vendégeskedő madarak vertek tanyát. Őket lehet a képen látható toronyból figyelni.

A kis Hohenauban több nagy élelmiszer-áruház is található: az egyikben kiegészítettem készleteimet, aztán enyhe emelkedőn áttekertem Hausbrunnba. Mosolyt csaltak arcomra az errefelé szokásos módon emberfigurává pingált tűzcsapok.

Altlichtenwarth után a 8-as kerékpárjelzés domboldalban, zúzott kővel javított talajúton haladt, néha meg aszfaltossá vált, és pazar mezőgazdasági tájakon, dombok között kanyargott. Egy kishídnál több jelzés is találkozott (cseh térképemmel ellentétben), ezért jobb híján irányt követve választottam ki azt, ami Herrnbaumgarten felé tartott. (A helyszíni táblák nem igazítottak el.)

Kerekre nyírt fűzfák sorakoztak egy kaszált réten a jobb oldalon. Egy jellegzetes kanyar után rábukkantam az első kései cseresznyefára. Egy mezőszélen áldogált, és nem mutatta semmi jelét annak, hogy bárki is megszedte volna mostanáig. Dugig zabáltam magam, és alaposan le is lassultam. Aztán belértem Herrnbaumgartenbe, ahol szentképes fa, ivóvíz és egy struccemlékmű is van. (Ez afféle tréfás szobor, melynek csak a tótágast álló talapzata látszik ki a földből, és ez így is van rendjén, hiszen a madár a homokba dugta a fejét.)

Poysbrunnban lefotóztam a Szent Jakab-templomot, aztán továbbgurultam Falkenstein vára felé. Ez a XII. században épült, több kézen átment. A harmincéves háborúban a svédek elfoglalták, de ezután még megőrizte erődített jellegét. Végül tulajdonosai hordták el köveit építkezéseikhez a XVIII. században. Már régóta zárva van, de áprilistól októberig (munkaszüneti napokon vagy telefonos egyeztetés nyomán máskor is) vezetett túrák kedvéért kinyitják. Mivel csodás kilátás nyílik innen minden irányba, más napokon is érdemes ide fölgyalogolni.

Én a biciklit is feltoltam a kocsiúton, majd a változatosság kedvéért a gyalogösvényen le. Itt találkoztam egy lentről jövő cseh turistacsoporttal: bámészkodtunk egy sort, aztán átmásztam egy kerítés létráján. Ehhez le kellett csatolnom a csomagtáskákat, majd újra vissza.

A vár alatti ligetből utánamkiáltott három kerékpáros: egy Nepomuki(?)-szobor tövében feküdtek a kerékpárjaik, ők meg beálltak fényképhez.

Ezután megnyújtottam lépteimet, és kevesebb megállóval, inkább csak az útról is láthatókat fényképezve. Így maradt el mellettem bal kéz felől Staatznak kis kúpon álló vára, és így futottam be a Thaya menti Laa városába.

Itt elkapott egy futó zápor. Megvacsoráztam, majd betértem vízért a temetőbe. Úgy látszik, Ausztria még Szlovákiánál is fukarabb a nyomóskutakat tekintve.

Hadres

Lassan lement a Nap, az esők elcsitultak, mire elértem Retzet. A város előtt akartam aludni, de a negyed tizenegykor megérzett gyantaillat nem valami hatalmas erdőségből, hanem egy fatelepről jött. Ezért áthajtottam a városon, föltekertem a nyugati nyeregbe, és a második lehetőségnél, fél egykor sikerült is megaludnom az országút belső ívén, egy felhagyott dűlőút csalános-szedres torkolatánál.

Videó
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.