6. nap: IV. 26. (k) 7¹⁵ - 8³⁰
Öttevény – Győr
18 km

Nyomorúságos erdőcske volt a szállásom, alig akadt benne egy sátorhely a sok szúrós ág között, de a célnak megfelelt. Erre a napra már csak az maradt a teendőm, hogy kényelmesen betekerjek Győrbe, vonatra szálljak, és otthon kipihenjem magam. Ennek megfelelően viszonylag későn keltem, hogy az éj folyamán enyhén beázott sátor valamelyest megszáradjon, aztán nekiálltam küllőt cserélni. Közben a tegnapról maradt rizst nyámmogtam, de hidegen egyáltalán nem kellette magát, így hát meggyőztem magam, hogy nem is vagyok annyira éhes. A szervizmunka végeztével lassan előkecmeregtem búvóhelyemről, és ráfordultam az 1-es útra. Mondogattam neki, hogy "te nem vagy százas", és idővel csakugyan megjelent mellette valami kerékpárút. Ez vitt be Győrbe (szlovák rendszámú autók és kétnyelvű hirdetések között), miközben az eső lassan elállt. Az eleven hidegben nagy elismerést arattam, mikor az öttevényi élelmiszerboltba mezítláb trappoltam be, mivel szandálom a lábtörlő dacára nagy latyaktömeget hordott volna be. Vettem egy fél tarisznya túróstáskát, islert, miegyebet, és hamarosan megéreztem, hogy bizony fölöttébb éhes vagyok.

Győrben már egészen emberi idő járta, mikor kiültem a pályaudvar megfelelő vágányára, kezemben Jehova Tanúinak bibliafordításával, melynek cáfolatát a Westcott-Hort-féle görög szöveg alapján folyamatosan végzem vala a túrán. Ez utóbbit persze elektronikusan cipeltem magammal a zsebszámítógép gyomrában, és akkor is folytattam, amikor nagy nehezen sikerült fölnyomakodnom a kerékpárszállító nélküli vonat hátsó peronjára. Átöltöztem, és már éppen azon voltam, hogy elbóbiskolok a görög mondatok és a nyakatekert félrefordítás modoros és magyartalan kifejezései között, mikor leült mellém egy idősebb turista, és megszólított, hogy enyém-e a bcikli. Kétkerekes topiktárs volt az, és innen ismert rám, ami becsületére válik, mert talán egy-két alkalommal találkoztunk eddig. (Hogy én nem ismertem rá, azt mondanom sem kell: pocsék az arcmemóriám.) Menten fölébredtem, elraktam a görögöt, aztán a hazaúton vígan tartottuk egymást szóval. Élményeket, terveket melegítettünk föl, ahogy lassan odébbvonultak a fellegek is az égen. Így ért véget ez a hangulatos kis előtúra, a nyári nagy napok boldog előérzetében.