2. nap: VII. 2. (p) 1000 - 2130
Hidasnémeti - Kassa - Eperjes - Töltszék (Tulčík).
87,8 km

A kellemes fedezékből nemigen akaródzott kimásznom, főleg mivel a tegnapi száz kilométer még nem állt ki a lábamból. Húztam-halogattam a felkelést: szomjasan, száraz szemmel hánytorogtam az ágyban. Aztán mégis előkecmeregtem, és bőrömet szúnyogriasztóval befújva nekiláttam a főzésnek. Fél zacskó tésztára három főtt tojást és egy füstölt csirkecombot vetettem, majd megtoldottam némi büdös sajttal és sonkával. Aztán befalatoztam belőle, a maradékot pedig műanyagdobozokba töltöttem. Körülbelül ez volt a reggeli főzések menetrendje, de képeket csak egy későbbi napon készítettem róla.

Ezután elcsomagoltam a cókmókomat, letoltam a bicajt Hidasnémetibe, és a számos kék kút egyikéből vizet vettem, a kisboltban pedig édességet a maradék forintjaimból. Aztán kitérőt tettem a folyópartra: a régi híd csonkján állva jól megnéztem a nemrégi árvízi védekezésből itt maradt homokzsákokat. A márványtábla szerint a híd "épült 1927 évben, krasznikvajdai Szent Imrey Pál alispánsága idejében." Egy beledőlt fánál megfürödtem a megáradt Hernád sárgás iszapot hurcoló, hűs vizében. A közeli pihenőhelyen, az "északi zöld" csomópontjában (ahonnan a tizenöt kilométerre lévő szlovákiai Hármashatár felé is mutatott egy turistajelzés) befaltam a pótreggelit, majd megcéloztam a határt. Út közben láttam egy zsidó temetőt, amit lassan benő a fű.

Immár sisakban izzadva tartottam Kassa felé. Egy öreg cseresznyefa sötét, édes gyümölcsével csillapítottam szomjamat. A városban benéztem a Szlovák Technikai Múzeumba: a régi világból való fegyverek és ötvösremekek keveredtek az újabb kor jellegzetes tárgyaival: földmérő műszerekkel, háztartási eszközökkel és templomi díszekkel. A Kassai Vasmű egy alapos és kimerítő kiállítással képviseltette magát: szakszókincséből alig értettem valamit.

Krasznahorkai reneszánsz bronzkapu 1580-ból, Vergiliustól vett témákkal

Fújtató

Iránytűs tachiméterek, azaz szöget és távolságot mérő geodéziai műszerek

Reprodukciós fényképezőgép (?)

Fémes és egyéb anyagokból vett minták, magyar feliratú réztáblákkal

Háztartási eszközök a XX. század elejéről

Ezután a városközpontból távozva leültem egy árnyékos parkba ebédelni. Elfogyott a tésztából a harmadik adag, és még alig kerültem odébb a startvonaltól. Ezért beletapostam a pedálba, és ráfordultam a kis forgalmú Hernád-völgyi útra. Egy helyen megfürödtem a sebes folyóban, amely itt már kevésbé volt iszapos, mint reggel. Egy Bartos József, Medvecz Mihály és Juhász Mihály (valamint tán feleségeik: két Anna és egy Mária) állította 1908-as kőkereszt búcsúzott az egykor idáig nyúló magyar nyelvterület nevében. Ha jól emlékszem, ez Tapolcsánytól keletre történt, ahogy kikapaszkodtam a völgyből, de feljegyzéseim itt hézagosak, és lehetséges, hogy Abosról (Obišovce) léptem át Lemesre (Lemešany).

Kende (Kendice) érintésével mintegy hét órakor értem el Eperjest, így már csak külső városnézésre maradt időm. A történelmi városmag bebarangolása után elvetődtem a várfal alatti parkba, ahol Szent Ferenc prédikált egy oszlop tetején, kezén egy madárral. A nevét viselő templom az évszámot rejtő felirata szerint a XVIII. század elején épült Klobusiczky Ferenc és Soós Krisztina költségén.

A városból kimenet újabb választási plakátok kerültek elém, minek örömére egy kis tablót rendelek hozzá a napnak e pillanatához.

A Magyar Koalíció Pártja (a határ közelében)

Robert Fico (ellenplakát): "Elegem van ebből. És Önnek?" (Kassán)

Szlovák Nemzeti Párt: "Nem adjuk Szlovákiát. (Szavazz ránk,) hogy a szomszéd ne váljon ellenséggé." (Vagyis a magyarországi szélsőjobbal riogattak.)

"(Szavazz ránk,) hogy ne etessük azokat, akik nem akarnak dolgozni." (Eperjesen)

Reklámtábla-erdő Eperjes északi peremén

Eperjest az északkeletnek tartó 18-as úton hagytam el. Mellőztem a kapi (kapušany-i) várat, aztán letértem észak felé. Feltűnt egy INЦI feliratú görögkatolikus (ruszin) feszület az út mentén - az első a sok közül. Egyszerűen nem akaródzott már továbbmennem: Bártfa túl messze volt, és odáig még egy gyönyörű fatemplom is várt. Temetőt viszont nem találtam, hogy vizet vegyek a mosdáshoz. Kapóra jött egy csöppnyi patak Töltszék (Tulčík) előtt egy elágazás után: két partján emelkedő földút, mély völgyében laposra mosott, füves talajú kis berek. Sajnos ebbe nem tudtam behatolni a nyesedék és a csalán miatt. A bal parton, a kukoricás mellett nem volt fedezék, a másikon, a búzamezőn némelyest igen. Feltoltam a gépet az első csücsök mögé, fölvertem a sátrat a mező szélén (a távoli dombtetőn kis tanya leselkedett), majd a sötétet kivárva visszaballagtam a híd alá mosakodni.

Ahogy csaláncsípésektől zsibongó lábam miatt nagynehezen elaludtam, még nem is sejtettem, hogy másnap milyen szörnyűségre ébredek.

Nagyítható térkép a Google honlapján