| előző nap | a főlapra | következő nap |
40. nap: VIII. 9.
645 - 2000
Myślenice - Lubień - Mszana Dolna - Rabka-Zdrój - Raba Wyżna - Sieniawa - Nowy Targ - Białka Tatrzańska - Bukowina Tatrzańska - Łysa Polana - Roztoka.
106,7 km
|
|
Lubień felé |
Rabka-Zdrój |
Myślenicéből az autóút melletti bekötőúton távoztam, míg a zsúfolt kempingben mindenki aludt, csak egy kislány tologatta babakocsin a húgát. A folyóban indulás előtt elöblítettem a ruháim egy részét, és most a hátsó csomagpúpon lógtak. A főútról balra letértem a 968-asra, és ezen elértem Mszana Dolnát. Valahol még vásároltam egy csomó sonkát, megint máshol édességet, szotyolát stb. Ezután tűrhető emelkedőkön begurultam Rabka-Zdrójba. Itt megnéztem a Mária Magdolna-fatemplomot, majd elvétettem az átkötést Nowy Targ felé, és hogy visszakerüljek oda, kerülnöm kellett egyet a 958-ason.
|
Néprajzi kiállítás |
|
|
Fatemplom |
|
|
|
|
|
Emlékmű Rabkában az erőszak ellen |
|
|
Białka Tatrzańskában egy nagy faházon ilyen feliratokat láttam: "Szavazz az emberi élet védelmére, a IV. Lengyel Köztársaságra, Żiobro elnökre (!) és ne a beígért pénzre!" "Adjatok hálát Istennek, a Szentlelket meg ne oltsátok. Jöjjön el a Szentlélek, és újítsa meg a föld, e föld ábrázatát!" "Kommunisták! El a kezekkel a független IV. Lengyel Köztársaságtól!" "Ne féljetek! Nyissatok ajtót Krisztusnak!" Ez úgy hangzott, mint pápai enciklikák vezérszavaiból és politikai jelszavakból összeállított vallomás, melyet a ház gazdája minden arra járóval meg akart osztani. A szóban forgó politikus a lengyel közélet egyik karakteres alakja: nagy hazafi, uniós parlamenti képviselő, a túrabeszámoló véglegesítésekor (2021) éppen igazságügy-miniszter.
|
A Białka - egykor itt húzódott a magyar határ. |
|
A roztokai menedékház |
Az ország e nevezetes szögletébe azért is érdemes volt ellátogatnom, mert a Białka folyótól keletre eső rész egykor Magyarországhoz tartozott, északra egészen a Dunajecig terjedően. Trianonban Csehszlovákiához csatolták, majd annak felosztásakor Lengyelországhoz, s azután is nála maradt. E vidékről szokták azt mondani a jobboldali magyarok, hogy Lengyelország "megőrzésre" vette át 1938-ban.
Bukowina Tatrzańskánál került elém Lengyelországban az első cigánytelep - lakói éppen röplabdáztak. Ezután már semmi különös esemény nem történt. Vettem némi juhsajtot, és estére sok kemény emelkedőn elértem Lysa Polana határfalut, ahol az út vastagja átkel Szlovákiába (egy pillanatra én is átléptem), s a lengyel oldalon csak egy kis hegyi aszfaltcsík megy tovább, amely a Tengerszemnél, 1400 méter magasságban vakon végződik. Én ma nem akartam ilyen magasra jutni, hanem a hegyi parkolóból lefelé igyekvő autók és gyalogosok mellett az 1040 méteren megbúvó Roztokai menedékházig toltam föl gépemet.
Ez egy masszív rönk-menedékház volt, és mivel kilenc óra is elmúlt, már csak annyi maradt a mai napból, hogy bejelentkezzem két éjszakára. Errefelé sűrű lehet a turistaforgalom, mert a főajtóra kiírták, hogy a vécézés két zloti, de a bentlakóknak ingyen van. Egy háromágyas szobában kaptam szállást. Szobatársammal hosszan beszélgettünk nyelvekről, irodalomról - persze csak olyan egyszerűen, ahogy én tudtam. Elmondta, hogy ő még Varsóban sem járt soha, a Tűzzel-vassalt sem olvasta, de sok más, főleg műszaki könyvet igen. Mikor meghallotta, hogy a Sasok útjára készülök, egy kicsit félteni kezdett, mert azt hitte, nem tudom, mire számítsak. Azt mondta, a Świnica (ahol egy éve jártam) még nem a Sasok útja. Ő másnap elutazott, és még aludt, mikor reggel összepakoltam és kiléptem a vadonba.