előző nap a főlapra következő nap

38. nap: VIII. 7. 7⁰⁰ - 20¹⁵
Zborów (sziklarezervátum) - Kroczyce - (Morsko) - Piaseczno - Žerkowice - Ogrodzieniec - Podzamcze - Pilica - Smoleń - Dłużec.
61,7 km

A sziklarezervátum

Este még átolvastam a kalauz megfelelő lapjait a mai látnivalókért, és azonnal megtaláltam a Góra Zborów-i sziklarezervátumot, melyet még a a váraknál is fontosabbnak ítéltem. Óriási szerencsém volt, hogy tegnap sötétedéskor megálltam aludni, mert különben biztosan elsuhantam volna mellette.

Ma tehát a hálószobától két kilométerre leparkoltam a kihalt, bezárt juhászati bemutatóház és sajtáruda mögé, és gyalog eredtem neki ennek a nagyszerű sziklaegyüttesnek, amely a legenda szerint boszorkányok gyülekezőhelye volt (zbiórka = gyűlés), innen röpültek seprűiken a Łysa Górán tartott országos szombatjukra.

Ebben a 45 hektáros, 1957 óta fennálló geológiai rezervátumban a fő értéket a melegkedvelő növényektől lakott fehér mészkősziklák alkotják. Ezek 150 millió éve, a jura kori tengerből ülepedtek ki a kékmoszatok és apró szivacsok életfolyamatai során. Ezek a lények a tengervízből gyűjtötték össze a vázukhoz szükséges meszet, majd elpusztulván a tengerfenéken egyre vastagodó rétegbe gyűltek. A szaknyelv "biohermáknak" nevezi azokat az így létrejött, lencsés szerkezetű, mészkőképződményeket, amelyek a környező üledékes kőzetekkel nem egyező szerkezetet mutatnak. Miután a tengerfenék szárazra került, megindultak a karsztosodási folyamatok, melyek a szén-dioxiddal feldúsult esővíz oldó hatásán és a sziklák belsejében lezúduló víztömegek romboló erején alapulnak. A sziklák felszíne tele van oldott mélyedésekkel, tálakkal, üstökkel, fülkékkel, ereszekkel.

Teknőc alakú szikla

A jégkor végén kialakult a mai növénytakaró, és a sziklákon megtelepedtek a különféle maradványfajok. Ahol a sziklák fölé bükkös nőtt, ott rajtuk nem nő a gyep - miként a bükkös talaján sem nő. Az utóbbi pár száz évben az emberi legeltetés is beleszólt az erdősülés szokásos folyamatába - ilyenkor a védett sziklagyepek fennmaradása az ember gazdálkodó tevékenységétől függ.

Én a fekete jelzéstől jobbra lévő hegyet jártam be, a másikhoz csak odatekintettem (a teknőc alakú szikla ez utóbbinál volt). Sok kiránduló járkált szerteszét. Az első útba eső hegy csúcsa alatti katlanban sziklamászók tanyáztak - valószínűleg ők röhögtek tegnap este úgy, hogy hozzám is elhallatszott. Ezen a helyen özönlöttek elém a kecskék is.

Piaseczno (?)

Orosz katona sírja

Miután bejártam a kőrengeteget, leereszkedtem, és rögtön hoztam egy rossz döntést. El akartam érni Morsko várromját, az azonban nem volt jelölve a terepen. Csak egy néptelen sí- és üdülőközpontot, illetve pár magánterületet találtam az ilyen nevű falu mellett. Elég sok időt vesztettem ezzel a kitérővel (Kroczyce - Lgota Murowana - Piaseczno - Morsko - Piaseczno - Žerkowice, illetve egy sereg olyan falurész (dűlő), amelynek neve nincs is rajta a térképemen. A melegben a dombok közt eléggé elfáradtam: már az utolsó útipólómat kezdtem összeizzadni. Kroczycében vízvétel közben röviden beszélgettem egy munkással. Okiennik Wielkit nem találtam - és ez nem is volt meglepő, mert a térképem szimbolikusan (nem topografikusan) jelölte, azaz a szimbólum nem a térképi helyre esett, hanem a név és a többi falu közé volt bepréselve, ahová elfért.

Ogrodzieniec vára

Átgurultam Zawiercie városán, és meglátogattam Ogrodzieniec várát. Támolyogva mászkáltam a falakon, járkálás közben próbáltam pihenni.

Ez a várat a leglátványosabbnak mondják a Jura-hátság váromjai között. A XII. században még csak pár házból álló kicsiny erőd lehetett, melyet háromfelől sziklák védtek, a negyedik irányból fapalánk. Farkasállkapocs várának is nevezték, mert nagyon jelentős határvédő szerepet kapott Szilézia és Csehország irányában. 1241-ben a tatárok kirabolták és fölperzselték, ezért birtokosai, a Włodekek kővárrá alakították, és 1470-ig benne laktak. Ezután sűrűn változtak a tulajdonosai, majd 1523-tól egy Jan Boner nevű kereskedő-sarj kezébe került, aki impozáns reneszánsz erődkastéllyá építette át. Aztán házasság révén mintegy száz évre a Firlejeké lett. A svéd háborúkban megrongálódott, leégett, ezzel elkezdődött a hanyatlása. 1810-ben utolsó birtokosai is elhagyták, a közeli falvak népe kőbányának használta, s ettől végleg romba dőlt.

1906-ban a festői rom megóvása végett megalakult a Lengyel Országismereti Társaság felkarolta. A második világháború után az állam konzerválta a falakat, hogy a turisták biztonsággal járhassanak közöttük. Ezt kihasználva én is egy bő órát csatangoltam a romokon, gyönyörködtem a vaskos falakban, bástyákban, és megtekintettem a bástyákban berendezett kiállítást.

Itt vásárolt jegyem a szomszédos Birów várában is jó volt: itt egy ószláv erődöt próbáltak rekonstruálni régészeti leletekből, mert írásos dokumentum nem maradt fenn róla. Az biztos, hogy a tatárok feldúlták, 1370 körül a csehek is, akikkel vállvetve a magyar király már akkor fel akarta osztani Lengyelországot (ha jól értettem a lengyel nyelvű szakvezetést). A vezető nekem külön, előre elmondta angolul is a főbb tudnivalókat.

Birów: rekonstruált ószláv erőd

Fél nyolc körül még Smoleń várát tekintettem meg Pilica városától délre. Ez egy erdővel benőtt, gaz lepte, rozoga rom volt, és még ismertető táblát sem találtam benne. Velem egy időben egy fiatal pár mozgott még itt. Érdemes az itt készült képeimet összehasonlítani a beszámoló véglegesítésekor (2021-ben) az interneten található fotókkal. Azóta a falait nagy mértékben visszaépítették, leirtották róla a dzsungelt, és zárható, belépős várrá alakították.

A vár honlapján található leírás szerint 1300 előtt már állhatott itt egy - feltehetőleg fából készült - erőd, amely ekkor Kurta Ulászló és a cseh Vencel közti harcokban megsemmisült. (De ez az említés vonatkozhat egy másik, közeli várra is.) A XIV. században valószínűleg Pilczai Ottó, kinek címere a Fejsze, volt az, aki itt egy kis kővárat emeltetett, magas toronnyal. Később még két alsóvárat ragasztottak hozzá. Ekkor Jagelló Ulászló harmadik felesége birtokolta. Az ő fiától származott, Leliwa címerű Pileckiek majd' kétszáz évig laktak itt. Ekkor a vár gazdag könyvtárral rendelkezhetett, mert ezt az itt udvari papként és orvosként működő lublini Bernát a leveleiben fölöttébb dicsérte.

Smoleń vára

A XVII. században vásárlás útján a Padniewskiek szerezték meg, de mivel ők gazdag család voltak, kiköltöztek e nemigen bővíthető várból, és Pilica városában emeltek maguknak új kastélyt. A magára hagyott smoleńi vár nagyon megszenvedte a svéd özönvizet. Utána kolostorrá akarták alakítani, de az végül szintén Pilicában épült meg. Ekkor már buzgón hordták belőle a követ, a Lengyelországot harmadmagával felosztó osztrák hatalom például vámházat épített belőle. A XIX. század közepén Roman Hubicki vette meg, részben kijavíttatta, és sörétgyárat telepített bele. Az 1960-as években romként konzerválták, és ásatásokat is végeztek benne. 2010 telén (ottjártam után egy évvel) számos fa kidőlt, és megrongálta a sarokbástyát, ezért a hatóságok megtiltották a belépést. Ekkor kezdődött a várnak az az újjáélesztése, amit már nem láthattam. Kivágtak mellőle egy csomó fát, a falakat újra megtámogatták és részben újjáépítették, és a várat újra megnyitották a turistaforgalom számára.

A vár alatt egy nyilvánvalóan bivakolásra használt rét terül el. Én természetesen nem itt aludtam, hanem elvonultam egy védettebb helyre. Hogy erőmet kíméljem, Dłużec után hamar nyugovóra tértem a vegyes lomberdőben. Telefonomon találtam egy üzenetet otthonról: anyámék valószínűleg félreértették a tegnapi jelzésemet, és azt felelték: ha fáradt vagyok, jöjjek haza vonattal. Küldenek pénzt is, ha elfogyott. Ez az ajánlat, bár nyilvánvalóan jó szándék szülte, egy kicsit bosszantott. No persze, 2500 kilométer megtétele után majd az utolsó ötszázat hagyom ki vonaton! Megírtam, hogy pénzem van bőven, az idő is szép, bár lehetne hűvösebb is. Csak tartson ki a Tátráig!