előző nap        a főlapra        következő nap

37. nap: VIII. 6. 645 - 2130
Kalej - Częstochowa - Olsztyn - Potok Złoty - Żarki - Mirów - Bobolice - Hucisko.
83,3 km

Jasna Góra kolostora

Kiléptem az erdőből, majd három zsömlét elpusztítottam a mezőn. Utána begurultam Częstochowába, és kerékpáromat letámasztottam a kolostor egyik bejáratánál. Erről tudni érdemes, hogy 1382-ben alapította Nagy Lajos, a lengyelekkel közös királyunk. Röviddel ezután már megtalálható volt benne a keleti és nyugati vonásokat egyesítő Fekete Madonna-ikon. Ez a jó négyzetméternyi táblafestmény (a hodégétriának nevezett fajtából, ami Bizáncban a IX. században jött divatba) az álló helyzetű, a szemlélővel szembenéző Máriát és a karján ülő Jézust ábrázolja. Eléggé el van már feketedve, különösen az alakok feje körüli aranyló glóriához képest. Én most csak egy ötvenes évekbeli másolatát láttam most. Ittlétének első százada óta csodatévő szentkép hírében áll, és az orcáján, orrán és nyakán huszita kardvágások nyomát őrzi.

A Mária-kápolna

Fogadalmi ajándékok: eldobált mankók...

Maga a częstochowai kolostor a pálos rendé, mely az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. Lengyel neve, Jasna Góra Fényes-hegyet jelent, és 1655-ös, sikertelen svéd ostroma óta egybeforrt a lengyel nemzet vallási buzgóságával és szabadságküzdelmeivel. Protestánsként nem sokat gondoltam az itt felhalmozott tömérdek ezüsttel, arannyal, de még a szentkép tiszteletével sem, mivel azt a magam hitéhez hűen utálatos bálványimádásnak tartom. De a hazafiság jeleként nagyon megragadott a lengyel nemzet hűsége atyáik hitéhez, mert saját meggyőződésük szerint ez tartotta meg őket évszázadokon át - német, svéd, török és orosz ellenségeik minden igyekezete dacára.

...ezüstszívek, olvasók

Odaálltam a ráccsal védett oltár közelébe, és sokáig bámultam, ahogy az ország különféle tájairól, gyakorta több száz kilométer legyaloglása után ideérkezett zarándokcsoportok sorra kerülnek a Mária-kápolnában folyamatosan tartott miséknél. Az olasz misét érkezésemkor éppen a lengyel nyelvű váltotta. A zarándokok aktívan részt vettek a szertartásokon. Járkált köztük pár biztonsági őr is - valószínűleg a zsebtolvajokat akarták kiszűrni. A templom falait igen sűrűn, amolyan igazi barokk bőségben borították az eldobott mankók, a meghallgatott imákra emlékeztető szívek, olvasók. A múzeumban ezüstből való szemek, fülek, tüdők, felsőtestek, kezek, lábak sorakoztak. (Fényképezni itt már tilos volt.) A kolostorban, és a templomban nem kellett belépőt fizetni, csak adományt fogadtak el - még a vécére is.

Feljárat a toronyba

Jasna Góra alapítása (1382) és a husziták általi feldúlatása (1430)

Sobieski János bécsi győzelme (1683); Jasna Góra megvédi magát (1655)

A lovagterem

János Kázmér lwówi fogadalma (1656)

Martinuzzi Fráter György meggyilkoltatása

A múzeum meglátogatása után körbejártam az udvaron, melynek egyik árkádjára csendet kérő feliratot helyeztek el. A zarándokok nyilvánvaló többségben vannak a turistákhoz képest, de ez utóbbiak is tisztelték a hely méltóságát.

Csendet kérünk!

A gyónók udvara

Olsztyn vára

Rögtön a város szélén megebédeltem a 11-es út mellett futó, néhol igen elhasznált kerékpárútnál, egy elvadult gyümölcsösben. Innen hamar áttekertem Olsztynba, ahol egy XIV. századi várromot ígért az útikönyv. (Ez egy kis falu, míg hasonló néven egy Miskolc méretű város is található Lengyelországban.) A vár a Jurának is nevezett Krakkó-Częstochowai-hátság mészkőszikláira támaszkodik, és mindmáig lenyűgöző látványt nyújt. A XIV-XVI. század során építették, és Kis-Lengyelország nyugati határát őrzi vala. A XVII. században romba dőlt, és feltárása máig várat magára. A várdombon és a falak tövében sok ember nyüzsgött, és belépőt csak a toronyban kellett fizetni.

Egy megrázó történet szól egykori védőjéről, Kasper Karlińskiról, aki egy trónkövetelő, Habsburg Miksa főherceg által 1587-ben itt ostromoltatván, egy rohamot már visszavert. Mikor saját túszul ejtett fiacskájával kezdték zsarolni, nagy kiáltással ("Előbb vagyok lengyel, s csak azután apa!") az ostromlók közé durrantott az ágyúval. A meginduló tüzérségi párbaj során a gyermek meghalt. A rohamot visszaverték, a vár felszabadult, de Karliński visszautasított minden jutalmat, és Jasna Góra egyik vezeklőcellájába vonult, majd három év múlva belehalt a bánatba. A fenti honlapon olvasható még néhány vérfagyasztó legenda a halálra éheztetett poznańi vajda itt bolyongó kísértetéről, a megölt kisfiúnak a szélben hallható sírásáról, és a vár kincsét őrző hatalmas kutyáról, és az általa széttépett gonosz embernek szintén arrafelé kísértő lelkéről.

A vár alatt bevásároltam, többek között füstölt halat és franciasalátát. Innen Potok Złotyba mentem, ahol egy kastély található. Ezt nem néztem meg, mert gyermekintézmény működik benne, kőfal mögött. Mindenesetre a forrásokhoz és a barlanghoz elballagtam. A Medve-barlang egy kis grotta, melyet a terület XIX. századi parkosításakor fedeztek föl. Központi üregéből három kis folyosú indul; az egyiknek a kijárati kürtőjében denevérek szoktak telelni. Kitöltéséből barlangi medve, gyapjas orrszarvú és más ásatag állatfajok csontjai is előkerültek, és a kőkori ember nyomait is fölfedezték itt.

A Medve-barlang Potok Złoty után

A közelben kínálta finom, hűvös vizét a Beteljesült álmok kútja nevű karsztforrás. A legenda úgy tartja, hogy ha az arra járó iszik a vizéből, és maga mögé hajít egy itt talált zöldes követ, annak teljesül az a kívánsága, ami a fejében jár. Az ismertető tábla elárulta, hogy e zöldes kavicsok malachitot tartalmaznak, és középkori vaskohókból maradtak ránk. Valószínűleg fegyvereket is kovácsoltak itt a közeli várak népének, és a Borostyánúton haladó karavánoknak üvegárut adtak el. Aztán a források vize malmokat hajtott, melyek közül egy ma is megvan. A forrásvíz tisztaságát egy jégkorból itt maradt rákféle is tanúsítja.

A környéken, a Tekergő-patak (Wiercica) mentén számos geológiai látnivaló kínálkozott megtekintésre. Az első az Erzsébet- és a Zsigmond-forrás volt, melyek nevüket Zygmunt Krasiński romantikus költő gyermekeiről kapták, aki családjával 1854 körül itt időzőtt apja birtokán. Ezen a vidéken a források vízhozama erősen ingadozik, némelyikük teljesen el is apadhat. Ennek jeleit magam is láttam, mikor elém került egy forráskifolyó körüli medence iszapossá száradt alja - és a közepén csorgó kis erecske. Makacsul ismétlődő beszámolók szerint nagyvízkor többen belefulladtak már a kizúduló vízbe. A néphit szerint a források megindulása baljós jel, illetve történelmi eseményeket jelez, ezért is hívják őket Események forrásainak (Źródła Zdarzeń).

A környék csodás sziklaalakzatait és forrásait a népmonda úgy magyarázza, hogy Twardowski, a garabonciás nemes eladta lelkét az ördögnek, hogy hatalma legyen bármit arannyá változtatni. Első cselekedetével televarázsolta aranyrögökkel az ostrężniki várban fakadó patakot. A várúr nagyon örült a csudatettnek, s hálából annyi bort méretett ki Twardowskinak, amennyi csak belefért. Amaz lassan józanodott ki, s ráébredt, hogy az ördög el fogja őt vinni a pokolba, így hát fogott egy kakast, megnövelte, és addig sarkanytúzta, míg az felugrott a Holdra, az őt üldöző ördög pedig beleesett egy hasadékba, és kutyául összetörte magát. Ahogy kifelé vergődött onnan, odavarázsolt maga elé néhány függőhidat, amelyek ma is megtalálhatók, s az arra látogatók elborzadva szemlélik őket. Az ördög hatalmával a patak mellé varázsolt kincsek egy csapásra eltűntek, különféle üregek, hasadékok keletkeztek. Az Arany-patak is máshol keresett magának kifolyót - ez ma az Erzsébet- és Zsigmond-forrás. A nevét is elváltoztatta Tekergő-patakra, mert a sziklák közt tekeregve igyekszeik elbújni az ördög elől. Aki nem hiszi, járjon utána - de mindenképpen nézzen körül ezen a különleges helyszínen.

Az Ördög-hidak sziklája

Én nem is kérettem magam, és a tanösvényen megkerestem az Ördög hídjait, vagyis egy irdatlan hasadékokkal átszeldelt nagy mészkősziklát. A hasadékokba bele lehetett bújni, és az ismertető tábla szerint a XIX. század derekán, a terület parkosításakor fából készült járdát is építettek a tetejére, hogy a látogatók ne járjanak úgy, mint az ördög. Ezek az 1960-as évekig voltak használatban, ma már nincs a sziklákon semmi járda vagy palló. A vidék karsztos formakincsét a Krasiński tudósítása nyomán idesereglő varsói természetbúvárok írták le először.

Az Ostrężnik alatti üregek

A közeli Ostrężnik várát sehol sem találtam: valószínűleg távolabb kellett volna keresnem, de a tábla szerint elég jelentéktelen romok maradtak utána, így nem sajnáltam nagyon. Ezt 1386-ban építtette Opolei Ulászló herceg párthíve, Pataki Wojtek lovag, de mivel urával együtt kedvére rabolta a Borostyánutat járó kereskedőket, Jagelló Ulászló király már 1391-ben sereget küldött ellene. Azok alaposan le is rombolták, és most csak néhány kisebb fal és egy négyszög alakú bástya áll belőle. A későbbi időkben is erre haladt el a jelentős kereskedelmi útvonal Krakkó és Gdańsk közti szakasza, úgyhogy 1473-ból féltucatnyi pataki fogadóról olvasunk említést. A várat Jagelló újjá akarta építtetni, de nem lett belőle semmi. Rövid használati ideje miatt nem maradt róla megbízható tudósítás, csak a nép legendái, melyekben ezúttal nem sárkányok, királylányok vagy kísértetek, hanem leginkább elásott kincsek tűnnek fel.

A vár tövében nyílik a rejtelmes Ostrężniki-barlang. Hossza kb. száz méter, és több teremből áll, melyeket szűk folyosók kötnek össze. Öt nyílása van, közülük a legnagyobb azonnal kettéválik, azt az érzést keltve, hogy valami óriási állat orrába mászunk befelé. Valószínűleg egy nagyobb barlang része volt, és a várbeliek raktárnak használták. Egy időben díszes vasalatú faajtó zárta el a bejáratát, de azt az I. világháború előtt átvitték a pataki templomba, s ma a sekrestye ajtajaként szolgál. A legenda szerint egy, a vár kincsei után kutató pásztornak a sarkát csapta le a bezáródó ajtó. Ez a sors igazán kijuthatna azoknak az amatőr kincskeresőknek, akik mai napság is ássák és rongálják a barlangot kitöltő üledéket.

Babka, az ötszázéves hárs

Innen távozva, Żarki és Jaworznik között utamba esett a Babka (Anyó) nevű ötszáz éves hársfa, amely 1954 óta védelmet élvez. Magassága 18, kerülete 4,5 méter. A megóvására irányuló erőfeszítések nem jártak sikerrel: villámoktól és szélvészektől megcsonkítva, emberek rongáló kezétől szenved, a belseje lassan elkorhad, de a tönkjéből folyamatosan új hajtások bújnak elő. Egy monda szerint Sobieski János király 1683-ban e fa alatt pihent meg, mikor a bécsi hadjárat előtt Jasna Górába igyekezett.

A Szent Szaniszló-templom romja

Rövidesen megérkeztem Szent Szaniszló vértanú templomának romjához, mely egy csinos dombtetőn áll. 1782 után épült egy régebbi fakápolna helyén, de a XIX. század közepére elhagyatván romba dőlt. A nyolcvanas években a żarki műemlékvédők kihordták belőle a törmeléket, és konzerválták a falait. A közelében sok XV. századi sírt találtak - alkalmasint az akkori Żarki egy működő temetőjében épült maga a templom is. A monda szerint egy háborúból épségben hazajutott gazdag nemes emeltette hálából.

Mirów vára

A következő vár Mirów volt - ezt a bicikli nyergében, menet közben elfogyasztott vacsora után látogattam meg. Itt is jó páran nyüzsögtek, noha bemenni nem lehetett. Mirów várát Nagy Kázmér király építtette a XIV. század közepén, hogy országa nyugati határát védje. Nemsokára a már megismert rabló-fejedelem, Opolei Ulászló kezére került, majd tőle Jagelló Ulászló vette el erővel. Azóta több nemescsalád birtokolta, melyeket az ismertető tábla lelkiismeretesen fel is sorolt. A svédek a falak nagy részét lerontották. 1787 után tulajdonosai is elhagyták, és lassan rommá vált. Mindenesetre nagyon látványos az a természetesség, amivel az építők meglovagolták a vár alapjáűul szolgáló hatalmas mészkőtömböt. Ilyen rögök szép számmal találhatók a vár közelében, a legszebb egy fölemelt bunkóra emlékeztet.

A vár jelenleg a Lasecki családé, akiknek a kezdeményezésére régészek kutatják, és igyekeznek megóvni az állagát. A turisták nem látogathatják (legalábbis én már zárva találtam), de idővel múzeumnak szeretnék berendezni. Az állam nem ad támogatást, jelenleg minden költséget a család fedez. A munkálatok befejezésének időpontját nem lehet megjósolni - mondta a helyi ismertető tábla. Amikor a beszámolót befejezem, vagyis 2021-ben ugyanez a helyzet, legalábbis a szomszéd vár, Bobolice honlapja szerint.

Valahol a közelben egy tábla olcsó szállást, sőt bivakolási lehetőséget ajánlott, de mellőztem, mert a Tátráig nem akartam pénzes szálláson aludni. Mirówból romos állapotú aszfalton, a nyugvó nap utolsó sugarainál érkeztem meg Bobolicébe. Persze (már?) zárva volt, és föl is volt állványzva. Beszélgettem egy kislányos anyukával, meg egy másikkal - Magyarországról és történelemről.

A vár (már említett) honlapján egy legenda olvasható két testvérről, Mirről és Bobolról. Mir elszerette Bobol feleségét, aki ezért megölte őt, a hűtlen asszonyt pedig befalaztatta Bobolice várába, ahonnan fehér dámaként máig Mirów vára felé tekint.

Bobolice várát a XIV. század végén építtette Nagy Kázmér király. Ez is Szilézia felől volt hivatva védeni az országot. A mi Nagy Lajosunk (akit a lengyelek Magyar Lajosnak neveznek) koronázása alkalmával Opolei Ulászlónak adományozta. Ő aztán rábízta a magyar Schoeny (!?) Andrásra, akitől 1391-ben Jagelló Ulászló foglalta el. Ezután sűrűn váltott tulajdonost. 1657-ben a svédek porig rombolták, majd még jobba összedőlt, így mikor III. Sobieski János király Bécs alá tartván erre haladt át, sátorban kellett aludnia.

Ezek is Mirów várának látképei

- különböző szögekből.

A Mirówban olvasható folytatást ide is kiírták a Laseckiek, akiké ma a vár. Vagyis a helyreállítás folyik, de a jövő bizonytalan.

A helyszínen olvasható másik tábla büszkén hirdette, hogy a vár sosem volt az államé, és valószínűleg ezért kerülte el a már teljesen összedőlt, fákkal benőtt Ostrężnik sorsát, melynek gazdája az állam, és kezelője a Műemlékvédelmi Hivatal Częstochowai Részlegének Műemlékmegőrzősége (Konserwator Zabytków z Delegatury Urzędu Ochrony Zabytków w Częstochowie). A szövegből világosan kitűnt, hogy a Műemlékmegőrzőség azért nem támogatta a boboliceieket, mert azok nem elégedtek meg a romként való konzerválással, hanem immár a tizedik éve igyekeznek a várat régi fényében helyreállítani. Ugyanők e táblán a Műemlékmegőrzőség szakmai álláspontját régi kommunista doktrínának bélyegezték.

Az újabb időkben (2009-ben) valamicskét javultak a korábban tömérdek harccal járó tárgyalások, melyek során a częstochowai hivatal részéről hiányzott az anyagi támogatáson kívül a várban végzett munkálatok iránti puszta megértés is. Mióta a vajdasági szintű műemlékmegőrző eljött a helyszínre, immár értelmesen tudnak egymással beszélni az érintett felek. De sem az állam, sem az Európai Unió nem segített anyagilag a tulajdonosoknak. Mindent ugyanaz a Lasecki család állt, mint a mirówi várban is. 2008-ban ugyan szóba került a Művelődési Minisztérium részéről a támogatás, de - a Laseckiek feltevése szerint - a częstochowai műemlékvédelmi hivatal nem adott róla kedvező véleményt, ezért a pénzt nem nyerték el.

2009 májusában a Sziléziai Vállalkozási Központ megszavazott nekik némi pénzt a helyreállítás befejezésére, továbbá uniós forrást is szereztek a vár közelében egy étterem létesítésére. Nyomatékosan kijelentették, hogy magában a várban nem lesz semmiféle étterem, csak múzeum és vendégszobák. Formai és bürokratikus okokból adományokat nem lehet küldeni nekik, viszont nagyon szívesen elfogadják a jó szót: a vár hírének terjesztését, az újjáépítés ügyének támogatását, és konkrétan a hivatalnak, a miniszternek, a vajdának, a házelnöknek, a kormány- és az államfőnek írott közbenjáró leveleket. Ez talán megolvasztja a bürokratikus közöny jéghegyeit, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a vár ismét az egész világ előtt tanúskodhasson Nagy Kázmér zseniális védelmi rendszeréről, melyre egész Lengyelország büszke lehet. Ha a franciák büszkék lehetnek a Loire-völgyi kastélyaikra, a lengyelek miért ne a Jura-hátsági váraikra?

Ezeket a szavakat kivonatosan, de tőlem telhető hűséggel idéztem és fordítottam a Laseckiek önérzetes, és néhol igencsak csípős szövegezésű ismertető táblájáról. Tudom jól, hogy évszázados vita dúl a várak és egyéb műemlékek gondozásának konzervátori és restaurátori iskolája között, és ezt nem fogja eldönteni ez az eset sem. De a jelenkor egyik érdekes, és helyenként megható tanúságaként mindenképpen érdemesnek tartom - az eltelt tizenkét év távlatából - a túrabeszámolóba iktatni ennek a ma már aktualitását részben elvesztett táblának az üzenetét.

Másfelől viszont - némi kárpótlásul a beszámoló megírásának késlekedéséért - örömmel írhatom le, hogy az összesen huszonkét évnyi munka végül elnyerte jutalmát, mert a látogatásom óta eltelt években a vár falait és termeit szépen helyreállították, és ma ismét régi fényében áll a látogató elé. Így vagy úgy, de Bobolice vára megérdemli a látogatást mint a Sasfészkek Útjának egyik legszebb gyöngye.

Bobolice vára

Ezután egy kis tévelygést hajtottam végre aszfalton Ogorzelnikig, majd földutas biciklijelzésen áthatoltam Zdów városába. Az erdőben motorosokkal és az úton hazafelé biciklit toló, kissé ittas kőművessegéddel találkoztam. Vele röviden beszélgettünk, eligazított. Ezután átmásztam Huciskóba, majd a 792-es úton továbbmentem keletre. Egy eléggé kevés fedezéket adó borókás, mohás fenyvesben tértem nyugovóra. Sátorverés után szandált is varrtam, mert az utolsó pillanatban elszakadt. (Az utolsóelőtti pillanatban a sötétben tolatva átestem a biciklin, a lánckerék fölsebezte a lábam szárát.)

Azt hiszem, ezen a túrán a mai volt a legszebb, legjobban kihasznált napom. Rengeteg látnivalót tudtam érdemben megnézni, ráadásul gyönyörű napos-bárányfelhős idő kedveskedett nekem, viszont nem volt túl meleg. Este vonat- és autózörejt hallgattam, sőt lövéseket is. Valahonnan távolról beszélgetés és röhögés is eljutott sátramhoz, de nem érdekelt, mert hamar álomba zuhantam.

E naphoz kapcsolódóan összeírtam, hogy a túra egyes szakaszain meddig láttam előre a túraútvonal folytatását.
- Krakkóig az útiterv kezdettől fogva kész volt, és csak a toporci átkelés volt szükségmegoldás.
- Krakkóban már tudtam a folytatást Varsóig, de ekkor még lehetségesnek tartottam, hogy elérem a tengert.
- Csak Varsóban fogalmazódott meg bennem a Poznań, Boroszló, Częstochowa útvonal, de a pontos vonalvezetés itt napról-napra alakulgatott. Azt tartottam fő tennivalómnak, hogy a nagyvárosokat a múzeumok zárása előtt, emberi időben elérjem.
- A Częstochowa előtti estén felmerült a krakkói hazavonatozás arra az esetre, ha otthon valami munka várna a telken, de erre nem volt szükség.