előző nap

a főlapra

következő nap

29. nap: VII. 29. 7⁰⁰ - 21⁴⁵
Gniewniewice - Stare Grochale - Wilków - Kamion - Wyszogród - Iłów - Słubice - Zyck Nowy - Troszyn - Płock - Brwilno.
141,5 km

Másnap meglett a sivatag is

Reggel hatkor lebontottam a sátrat, majd a helyszínen maradva megreggeliztem. Alaposan be kellett magamat fújnom szúnyogriasztóval. Visszatekertem Stare Grochaléig. (!) A térkép szerint a sivatag egy köpésre van onnan - és ez csakamar igazolódott is. így is lett. Bizony, sok időt megtakaríthattam volna, ha korábban elém kerül az a helyszíni térkép, ami végül Leoncinban volt - vagy ha előre megkerestem volna a jóval korábban, Truskaw határában látott ugyanilyen térképen a sivatagot. De a hely nagyon szép, érdemes volt keresgélni.

Elhagyott német-holland temető (Śladów)

Jégtörő bak a wyszogródi hídon

A tegnapi földutas botorkálásban szandálom vizes lett, a lábam meg koszos. Még bevásárlás végett sem mertem így bemenni valamely városba. Helyette továbbtekertem az 575-ös úton, Kamion nevű település felé. Ezen a szakaszon nem sok minden történt velem. Néhány gyümölcsfa akadt az utamba, egy-két futó nő és néhány biciklista. Kellemesen hűvös idő volt. Śladówban találkoztam egy német temetővel. Ezeket a németeket és hollandokat a XIX. század elején telepítették be, hogy a mocsarakat lecsapolják, és az öntésterületeket megműveljék. Kemény munkában telt az életük, híresek voltak takarékosságukról, és békéban megfértek a lengyel lakossággal. A két háború között a nyolcszáz lelkes Śladówban háromszáz evangélikus élt, ami nyilván ugyanennyi németet jelent. A helyszínen talált szemérmes szövegezés szerint ők a második világháború után "magára hagyták" a temetőt, amely ennek nyomán elpusztult, és mára csak néhány sírkő maradt meg belőle. 2007-ben az utolsó pillanatban jelentkeztek a sochaczewi régió fejlesztéséért dolgozó helyi csoportok, és emlékhellyé alakították.

Kotróhajó tömlővel

A kiokádott homok a parti sétányt alapozza

Talajvizű tó, mellette a kitermelt iszap

Egy autós nő éppen távoztomkor érkezett: "Milyen nagy forgalom van itt!" Csakugyan, a németeket itt kevesen sajnálják. Átmentem Wyszogródba; néhány kutya követett nagy ugatással az utcákon. Bevásároltam, majd mivel az innen nyugatra tartó, TIR felirattal ellátott 62-es út forgalmát túl sűrűnek találtam, visszatértem a déli partra és az 575-ös útra.

1939-es lengyel katonai temető

Nowy Zyck, az elhagyott német temető kapuja

Vizet Iłów község temetőjében találtam, majd megfürödtem egy közeli folyóparton. Studzieniecben egy tábla jelzi jobbra a Wyspy Białobrzeskiét (a Fehérparti-szigeteket), ami egy védett ártéri terület. Mivel kilátóponttal kecsegtetett, azonnal feléje vetettem magam, de a legjaváról lemaradtam, és csak egy kis ízelítőt kaptam belőle valami hídról. A táblázás csapnivaló volt, a kilátópontot nem is találtam meg. Hosszú földutas menet után, frissen olajozott, majd felhomokolódott lánccal kiértem Życk Nowyba. Ez egykor német falu volt, ennek megfelelően az 1937-ből való temetője ma már csak bozóttenger. Több ilyen Nowy és Polski elő/utótagú falupár van errefelé (Życk, Troszyn, Wi&#;czemin). Már itt gyanítottam, hogy az előbbiek előneve valószínűleg Német- lehetett, és valószínűleg 1945 után, gyűlöletből nevezték át őket - mintha magyarul Újzsikk, Újtrócsány és Újvecsemény nevet adnának a Deutsch-Zyck, -Troszyn és -Gensemin helységeknek. Találtam erről egy lengyel nyelvű gyűjtőlapot, az jóval több együttérzéssel emlékezik meg az erőszakkal kitelepített németekről és hollandokról. (Tájegységként Mazowszét kell választani, és a legegyszerűbb végigléptetni a nyílgombokat az összes hollandi jogon telepített falu nevén.) Deutsch-Zyckről azt írják: "Temetője elpusztult, bozót növi be, melytől csak a nyugati részét tisztították meg. A sírköveket felborogatták, megrongálták vagy elpusztították."

Alkalmi fürdőhely

Keresem a "kilátópontot"

Legalább a folyóhoz kijutottam

Ugyanezen a helyen küllőtörést szenvedtem; magjavítottam. Hitelt adtam egy újabb eligazító táblának, de az hosszú kerengélés után ismét csak egy kilátóponthoz vezetett. Nagy nehezen feljutottam a gátra, de onnan nem adódott kilátás. Igen hosszú földutas bódorgás után találtam egy jó fürdőhelyet, de ez is messze volt attól, hogy kilátópontnak minősüljön. Még a közeli szigeteket se lehetett róla rendesen látni. A táblázás olyan rossz volt, mintha otthon lennék.

Akadtak madarak is...

...meg egy tükörsima aszfaltút a földutak közt

Szükségtározó vagy micsoda

Hajladozó parasztok nagy csapatban valami növényt kapáltak az út szélén. Megkérdeztem, mit kapálnak: azt mondták, jápkát. Ez a jápka, mint később kiderült, alma volt (jabłko), vagyis almafa-csemetéket ültettek. Visszaértem a gát alatti betonútra, és ez le is rakott engem Nowy Troszynban. Délután négy körül már túl voltam a kilencvenedik kilométeren, ezért jutalmul megfürödtem.

A lengyeltroszyni fatemplom (1636)

A dobrzykówi fatemplomnál a századik kilométert is magam mögött hagytam. Jött a pap, beszélgettünk lengyelül és angolul, és adott egy ásványvizet. Lassan letettem arról, hogy estére a Włocławekben legyek. Płock határában egy rozzant telek betonlapos roncsain főztem rántottát.

A dobrzykówi plébániatemplom (1775)

A płocki híd

A város másnapra maradt

Aztán a Szolidaritás híd autóútján átkeltem a városba. Ez az átkelés nem volt éppen szabályos eljárás, mert párhuzamosan egy kerékpárút is futott - végül egy korláton visszaemeltem a kerékpáromat a helyes vágányra. A túloldalon beszélgettem egy lengyel autós társasággal. A katedrálist már zárva találtam. Nem tudtam, hogy másnap visszajöjjek-e érte; aludni mindenesetre kigurultam a városból a betonlapos és fekvőrendőrös 562-es úton, egy sportos biciklis csajt követve. Úgy tűnt, nem éri meg visszamennem, mert túl messze kerültem a belvárostól, és sok lejtőt hagytam magam mögött. Egy horgászhelyen tértem nyugovóra, ahol a partig ereszkedő Brudzeńi Tájvédelmi Körzet mintegy lesöpri a térképről a falvakat. Kamionzúgás, csónakkongás és brekegés közepette merültem álomba fél tizenkettőkor. Nagyon szép nap volt ez.