előző nap

a főlapra

következő nap

28. nap: VII. 28. 10⁰⁰ - 21³⁰
Varsó - Truskaw - Palmiry - Modlin - Rybitew - Leoncin - Gniewniewice.
95,2 km

Ma jöttem rá, hogy a szorgalmasan gyűjtögetett blokkok jó része elázott és olvashatatlanná vált - nem kellett volna a csomagtáska fölött szállított kenyeresszatyor zsebrészébe tennem őket. Reggel főztem gombát, tésztát, és bőven öntöttem rá kecsapot. Tízre végeztem, de még egy órakor is a városban voltam, és az Armia Ludowa utcai parkban eddegéltem a tészta második felét. Automatából kellett 200 zlotit fölvennem, és pénzváltót is kerestem, de hiába, így veszteséggel kellett 100 eurót 390 zlotira átváltanom.

Felhőkarcolók Varsóban

Katonai tábor a város külső övezetében

Egy XIX. századinak tűnő erődrendszer tégla- és földsáncait érintve kitekertem a városból a rettenetes állapotú, szűk 898-as úton, és behatoltam a Kampinosi Nemzeti Parkba. Ennek főútja szándékosan nagy bazaltkövekkel volt burkolva, hogy ne váljon a vagány autósok dühöngőjévé. Számtalan emlékmű akadt az utamba. A lengyelek egyik szent helye ez: 1944 augusztus-szeptemberében itt vívtak életre-halálra menő ötnapos harcot a lengyel Honi Hadsereg felkelő alakulatai az ellenük küldött német egységekkel. A pociechai csatát a lengyelek nyerték, elesetteik száma húsz volt.

Erdei makadámút Truskawtól északra

Partizánemlékmű

Továbbhaladva elértem a Palmiry melletti temetőt. A nácik 1939 és 1941 között Varsóból és más településekről ide, a kampinosi rengetegbe hurcoltak több ezer embert, és brutálisan agyonlőtték őket. A héber feliratból valószínűsíthető, hogy köztük zsidók is voltak. A helyi eligazító tábla megnevez néhány ismertebb áldozatot: az országgyűlés elnökét, Varsó alelnökét, közeli települések polgármestereit, olimpiai sportolókat, egyetemi tanárokat, egy írót és egy papot. Valószínűleg a lengyel társadalom lefejezése és árvává tétele volt itt a németek célja. Gaztetteiket megpróbálták őrséggel és álcázással eltitkolni, de a helyiek szorosan követték az eseményeket, és megjelölték a gyilkosságok helyét. A háború után az erdészek útmutatásával feltárták a tömegsírokat, és kialakították a ma itt látható temetőt, melyben az áldozatok maradványai 2115 sírban pihennek.

Égeres

Palmiry, a nácik által megölt lengyelek temetője

A Visztula egy szigete Nowy Kazuń mellett

Ezután a zötyögős kövesúton nagy nehezen kiértem a Nemzeti Park túloldalára - egy Bywaj (Isten veled) feliratú tábla búcsúztatott -, és megcéloztam a modlini erődöt. A múzeum már be volt zárva, de az erődöket és barakkokat körbe tudtam fényképezni. Nagyon rácsodálkoztam erre az erődegyüttesre, mert Magyarországon az ilyen lepukkant lakásokban biztosan beköltöztetett cigányok élnének, turista a közelükbe se menne - de itt üresen, tárva-nyitva is viszonylag jó állapotban maradtak. Az erőd a Visztula felé igen magas földletörést mutat, alighanem ezt nem emberi erő hányta, hanem terep maga lejt így. Utánanézve azt találtam, hogy az erődöt Napóleon mérnökei kezdték építeni, aztán a század második felében az oroszok fejezték be.

A modlini erődrendszer barakkjai

Egy elhagyatott bástya

Eleredt az eső. A kazamata előtti alagútban megvacsoráztam. A hely stílusos volt, de a varázsát lerontotta, hogy az alagút teli volt hányva üvegcseréppel. Arra járt egy mobiltelefonos fiú, de mikor meglátott, távozott.

Volt hangárok, melyeket ma is használnak

Hegyoldalra támaszkodó meredek sánc

Alagút - itt ebédeltem

Szemetes alagútféle

Vacsora után az autópálya felé tartottam, amin keresztül szerencsés módon akadt egy kerékpárral is járható felüljáró. A túloldalon lefelé csak lépcső volt kiképezve, de szerencsére a vízlevezető surrantón le tudtam tolni a gépet. Sajnos a következőnek betervezett sivatagi homokbuckákat nem találtam meg, és a Rybitew környéki utakon behomokolódott a láncom. Visszatértem az aszfaltra, és szerencsére este nyolcra az eső is elállt.

Keresem a homoksivatagot

Végül egy folyóparti dűnén alszom

Leoncinból kijöttem a gátra szállás végett. Ez volt az utolsó falu, aminek emlékszem a nevére. Toltam egy darabon, majd fél tízkor letáboroztam a Visztula partján. Itt egy technikai nehézség adódott a sátorral. A sátorrúd végkupakja felrepedezett, és nem akart végigmenni a neki szánt textilalagúton. Ezt még valahogy meg kell javítanom. Ezen a napon sokat tévelyegtem, és keveset haladtam. Beláttam, hogy a tengert már nem tudom elérni.