előző nap

a főlapra

következő nap

27. nap: VII. 27. 10⁰⁰ - 22⁰⁰
Varsói városnézés (Wilanów, Óváros)
53,4 km

E napra könnyű felszereléssel indultam, szép ruhában. Indulás előtt igyekeztem kitudni, hogy is működik a mosógép, azaz melyik rekeszébe kell önteni a mosóport és melyikbe az öblítőt. Nem mintha nekem bármelyik is a rendelkezésemre állt volna: szappanreszelékkel igyekeztem az előbbit pótolni. Végül ezt a gép elmosta valahová az első öblítővízzel, így kénytelen lettem a kézmosó-automatából folyékony szappant lopni (kulacsban). Mindenesetre ez sem használt sokat: pólóim sajátosan irombák, koszmintásak maradtak mosás után is. De legalább nem büdösek, morogtam magamban, miközben a langyosodó reggeli levegőn gumipókra teregettem őket két fa közé.

Kerékpárút a Visztula gátján

Ezt elvégezve betekertem az első hídig, s innen Wilanówba, a Potocki-kastélyba. A jegy húsz pénzt kóstált, feleennyiért pedig fülhallgatós angol szöveget is adtak, amit az emblémával jelölt helyre érkezve tovább lehetett küldeni.

Becsülettel végigmentem a lengyel történelmet, festészetet, főúri lakberendezést és stílusokat bemutató termeken, de mivel nem volt szabad fényképezni, és semmiféle emlékfüzetet nem tudtak adni, csak vaskos könyveket, részleteket nem közölhetek. Annyit kell tudni, hogy Sobieski Jánosnak, a lengyelek utolsó nagy és szerencsés királyának a nyári palotája volt ez, és a barokk építészet és díszítőművészet javát felvonultatja. Emellett bő válogatást ad több évszázad lengyel képzőművészetéből is. Engem mindazonáltal a történelmi nagyságok portréi és tettei ragadtak meg a legjobban. Két órán át bolyongtam odabenn, egyik szobáról a másikra, amelyeket látható tematika mentén rendeztek be. Nem mondhatom, hogy valami sokat megjegyeztem volna az ott látottakból azon kívül, amit a már ismert személyekhez és korszakokhoz tudtam kötni, de ezért inkább a bemutatott anyag bőségét kell okolni. Nem is próbálkozom ennek visszaadásával, inkább megadom a múzeum honlapjának címét.

Stanisław Potocki mauzóleuma

A nyári palota bejárása után az éhségtől szédelegve fordultam ki a kapun. Csak arra volt erőm, hogy betérjek egy közértbe, és összevásároljak mindenféle földi jót. Aztán - kihasználva, hogy a külvárosban vagyok - egy kicsiny szántó árnyékos sarkába ültem le falatozni. A legfinomabb a füstölt hal volt majonézes franciasalátával. Ekképpen feltöltekezve begurultam a belvárosba, és rögtön az antikváriumot kerestem. Abban is valami olyan maradandó zsákmányt, ami nem lóg ki a táskámból. Kaptam is egy könyvet a lengyel királyokról és tartományi fejedelmekről, meg egy hatvanas évekbeli kétkötetes alapművet a lengyel szokások kultúrtörténetéről. Elsüllyesztettem őket, aztán a maradék időt a ráérős városnézésnek szenteltem. Egy helyen nagyobb csődület várta valami híresség érkezését: érdeklődésemre megtudtam, hogy a dalai lámát várták sok-sok rendőrmotorossal megerősítve. Én nem akartam beállni a bámészkodók közé, ezért fel-alá mozogtam Varsó fő sétálóutcáján, melyet Krakowskie Przedmieściének (Krakkói elővárosnak) neveznek. Gondolom, a XVI. században a város nem sokkal terjedt túl a mai belső negyedeken.

Poniatowski herceg lovasszobra

Adam Mickiewicz szobra

A dalai lámára váró kíváncsiak

Kilátóterasz

Az Újváros piactere (?)

Lassan megöregedett ez a nap is. A könyvekre elég sok pénzem elment, ezért nem akartam sokat költeni, és nem is lehettem teljesen biztos abban, hogy a fizetésemből a domborkártyára átutalt pénzhez valóban hozzájutok. Így hát csak kívülről csodáltam a rendezett, egységes képet nyújtó óvárosi palotákat, hivatalokat és templomokat. Mindössze egy fagyit engedtem meg magamnak, meg öt pénzért egy huzamosabb internetezést.

A fallal kerített Óváros

Maria Skłodowska-Curie szülőháza

Varsó hőseinek emlékműve

Alkonyatkor lassan hazafelé indultam. Még lemerészkedtem a folyópartra, mert megkísértett a vörös háttérbe merült hidak látványa. A szúnyogos parti csendben jó pár fiatal nézte elégedetten ugyanezt: velük beszélgettem egy sort. Aztán lassan hazafelé térítettem paripámat, és este tízre meg is érkeztem a szállásra. Másnap ismét valódi túranap következett: a tápról feltöltöttem az összes akkumulátort, majd viszonylag korán aludni tértem.

A Poniatowski híd

Északra meg a Szentkereszti híd