előző nap a főlapra következő nap 5. nap: VII. 5. (vasárnap) 900 - 2000
Debrecen (városnézés, a folytatás megbeszélése)
10 kmE napon tehát kultúrlátnivalókat szántam magamnak. Először a Református Kollégiumban rendezett kiállításra léptem be, mégpedig Arany János és Kölcsey Ferenc domborművű portréja között. A belépődíj nagyon barátságos volt, és még fényképezésre is feljogosított. Egész termeket töltöttek meg a régi idők taneszközei, demonstrációs táblái.
A Kollégium bejárata
Magdeburgi féltekék
Elefánt német feliratokkal
Ezután az egyházművészi kiállítást látogattam meg. A református templomok díszítése igen mértéktartó: leginkább a festett kazettás mennyezet, a szószékkorona, a csillárdíszek és a különféle emléktáblák jellemzők rá. De láttam egyházlátogatási könyvecskét is, melyben kezdetleges rajzokon a fő vizsgálati pontok szerepeltek: a prédikátorok és iskolamesterek lajstroma, esketések, keresztelők, temetések, valamint a megesett személyek neve. Ez utóbbiban a káromkodás és a paráználkodás vitte a prímet: a rajz egy térdelő személyt ábrázol, akiért a lelkész kézrátétellel imádkozik. Ezen kívül látni lehetett a tárlókban 1134-ből való századi búcsúcédulát, Szervét Mihály főművének egy példányát, Kálvin iratát a Szentháromság tanának védelmében, és hasonlókat. Sajnos a könyvtárat csak kutyafuttában mutatták meg.
Szószék és -korona
Lelkész sírfelirata
Könyvtármentés (modern festmény)
Itt ülésezett egy ideig '49-ben a forradalmi kormány
A Kollégium könyvtára
Bocskai, Kálvin, Bethlen
Ezután átmentem a Déri Frigyes műgyűjtő hagyatékából kinőtt, 1930-ban megnyílt Déri Múzeumba. Mivel itt nem volt szabad fényképezni, csak vázlatosan írom le, mit láttam. Különböző korú, de leginkább újkori gyűjteményt egzotikus tájak szobraiból, népművészeti tárgyaiból; egyiptomi múmiakoporsókat, fegyvereket. Egy másik emeleten ásványok és madarak tekintettek rám a tárlókból. Végül egy hűtött, párátlanított teremben néhány nagy és több kisebb Munkácsy-képet, pl. az Ecce homo-t.
Szabó Lőrinc áll merengve a Piac utcán
Míg valahol a kiállítás közepén tartottam, egyszer csak megszólalt a mobiltelefonom, amitől azonnal felharsant a riasztó is. Szabadkozva agyonnyomtam a szerencsétlent, végigjártam az illető termet, majd kimentem a parkba visszahívni Áront - mert ő volt, aki keresett. Testvérével és édesapjukkal hamarosan megérkeztek. Hosszan beszélgettünk a túra részleteiről, meg persze fórumos ügyekről. A legfontosabb hír az volt, hogy még mindig nincsenek meg a biciklik, de Zsolt minden pillanatban megérkezhet. Anyagilag sem leszünk nagyon jól eleresztve, de úgy tűnt, kevés kultúrszállással beleférünk a keretbe. De egy jó hírt is hoztak: Krakkóban egy papi szemináriumban alhatunk, ahol a feltámadásrendiek a messze földről jött papoknak, zarándokoknak olcsó, de kulturált szállást nyújtanak.
Másnapra tehát újra programot szervezhettem magamnak, és úgy döntöttem, kimegyek az Erdőspusztára, a Zsuzsivasút végállomásához.