Alföldi kerékpártúra
kerékpártúra, 2009. április 8–11.

Ezt a túrát két okból indítottam keletre. A kisebb jelentőségű ok az volt, hogy nyárra kísérőtanárnak kértek fel egy gimnáziumi osztály kirándulására, és ahhoz igyekeztem látnivalókat nézegetni a Tisza-tó mellett. A fontosabb viszont az udvarlás volt. 2009 márciusában megismertem egy debreceni hölgyet, és mostanra tudtuk időzíteni első találkozásunkat. Ez a kapcsolat az év végéig tartott, és sajnos nemigen volt meg benne a tartós folytatás reménye. Mindketten nagyon jól megvoltunk a magunk városában, munkahelyünk is helyhez kötött bennünket. Ezen kívül nekem nemigen megy a távkapcsolat, és nem is tettem bele nagy energiát abba, hogy sűrűbben találkozzunk. Lelkileg akkor még igen "bölény" voltam, aki jól megvan a "pusztában:" a könyvekkel telerakott lakásában, nyáron pedig a nagy túrákon egyedül. 2010 elején békében szétváltunk, egymásnak sikeresebb folytatást kívánva.

1. nap: 2009. április 8. (szerda) 15:00-19:00
Budapest - (vonattal) Monor - Forrás-környék - Monor - Bénye - Káva - Pánd - Tápióbicske (előtt).
33,5 km.

Az iskolában fordított nap volt, amiről néhány képet beillesztek e beszámolóba. Az iskolában ezt diákönkormányzati napnak nevezik, és az osztályok versenyeznek, hogy ki rendezhesse meg. Vetélkedők, vicces feladatok, jelmezes tanári énekprodukció, sütögetés - ahogy az ilyenkor, bolondok napján szokás.

Időtakarékosságból úgy döntöttem, hogy nem megyek haza - úgyis Debrecenbe készülök. A hölggyel megbeszéltük, hogy szombat reggel kilencre a Nagytemplomnál leszek. Ráérős tekergésnek szántam ezt a túrát, amelyen kipróbálhatom az öcsémtől ajándékba kapott norvég félsátrat és a kis fedős főzőedényt. Az iskolából a Forrásnak nevezett vízmosásos vidék és a strázsa-hegyi kilátó felé vettem az irányt. Az előbbi egy jórészt száraz patakmeder, az utóbbi egy acélcsövekből álló torony volt a szőlőhegy tetejéhez közel. Előbb a kilátó lett meg, mert ki volt táblázva. Az odavezető úton van egy hangulatos kis pihenőhely. Mellette autós fiatalok szórakoztak: egyikük felhúzott alapjáratú kocsit engedett magától gurulni, miközben az ablakból kilógva pózolt. a többiek kéjesen filmezték. A torony környékét a polgárőrség fokozottan felügyeli, mert esténként az efféle legénybandák nagyobb duhajságokra is képesek.

Egy szőlősgazda útmutatását követve először elértem a Forrás-völgy közepét, majd fölfelé indultam. Fenyves és gyertyános-tölgyes környezi, tehát kiemelkedik a környék alföldi összképéből - de igazi forrást nem találtam sehol. Eloldalaztam egy vízműtelepig - alighanem ez fogja be a Forrás vizét. Legurultam egy volt agyagbányában működő, kerített szeméttelepig. Egy lakókocsiból elém sétált a biztonsági őr, és nem engedett fényképezni. Engedélyért a vízművet üzemeltető részvénytársasághoz kellett volna bemennem. De azért társával vagy ügyfelével együtt szóval tartott engem a Forrás régmúltjáról. Elmesélte, hogy ők még csíkokat fogtak benne, ami köztudomásúlag egy érzékeny halfaj. Most teljesen el van szemetesedve a környék, bár néha kitisztítják. Szidta a németeket, mert hangosak, arrogánsak és nem fizetnek a kempingben a becsületkasszánál, ellentétben a magyarokkal és a hollandokkal. Eligazított a Forrás felé.

Visszaértem hát ugyanoda, ahonnan jöttem. Laza szőlők és szántók között egy vízmosta horpadásféléhez értem. Innen lefelé indultam, és csakhamar megjelent előttem egy betonlapos árok. Valódi forrásnak nyoma sem volt. Egy kertből kinéző nénit kérdeztem: ő már harminc éve lakik itt, de nem látta rendesen működni. Úgy látszik, tényleg a vízmű szívhatta el a víz nagy részét. A Forrás völgye mellett nehéz haladni, lejtése kicsi, ezért betonon ereszkedtem vissza a városba.

Az utcai kutak errefelé rendszerint működnek, ami vonzó alföldi vonás. A városközpontban pár diák mosolyogva rámköszönt - ez nagyon jólesett, mert mindössze másfél hónapja tanítottam a József Attila Gimnáziumban.

Innen egyre álmosabban pedáloztam keletnek. Végül egy Tápióbicske előtti erdősávos dombocskán este kilenc tájban megaludtam. Jó hely volt, bár két oldalán pár száz méter szántó után tanyák voltak, és az országúton percenként jött egy zajos autó. Vacsorára gombát és tojást ettem.

Az ezutáni két napról nem készítettem naplót, ezért utólag sem írok róluk beszámolót, csak a képekhez fűzök aláírásokat.


2. nap: 2009. április 9., csütörtök, 7:00-20:30
Tápióbicske - Nagykáta - Tápiószele - Tápiógyörgye - Jánoshida - Jászalsószentgyörgy - Jászladány - Jászkisér - Pély - Heves - Hevesvezekeny - Kisköre - (bicikliút a gáton) Sarud.
145 km.

A tápióbicskei csatában döntő szerepet játszó fahíd korhű mása

Földváry Károly szobra. Ő ugrott az élre a döntő pillanatban, és vezetett rohamot a híd elfoglalásáért.

Sertésmázsáló Jánoshida mellett

Jászkisér

Termőföldhordás magasságjelző bubával

A hevesi sakkmúzeum

Kisköre

Sarud és Poroszló között aludtam a töltés mentett oldalán, a szivárgócsatorna melletti erdősávban - sátor nélkül.


3. nap: 2009. április 10., péntek
Hortobágy - Debrecen.
? km.

Poroszló

Tiszafüred, városháza

A nyugati fogadóház

A legelőn futó "dongautat ("tanösvényt) nem a magasvíztől,
hanem a jószágoktól kell kettős korláttal védeni.

A lápos helyeken egyoldali korlát is elég

A Górés-tanya: volt tanyasi iskola,
ma a nemzeti part egyik madármentőhelye

A Filagória-halom - honfoglalás előtti
telephely vagy temetkezési hely

A Meggyes-csárda. Régebben a Sóúton utazókat szolgálta
(az ételt az utazó hozta magával, csak szállást kapott!),
mára múzeum lett, mert a 33-as út nem erre halad.

Megnéztem a hortobágyi táj és állattenyésztés bemutatóhelyét is.

A 12 hortobágyi kényszermunkatábor emlékét a templom őrzi.

Betekintettem a madárkórházba.

A hortobágyi tankcsata emlékműve

Az Ökör-föld (mocsárrét)

A Szálkahalmi-erdő - szárnyékerdő,
azaz a jószágot a hideg széltől védő erdősáv.
Rajta vetési varjak tanyáznak.

Egy szikes tócsa - szárazon


4. nap: 2009. április 11., szombat.
Debrecen
? km.

Reggel megmosakodtam a bánki bemutatóháznál. Utána begurultam Debrecenbe, és eltöltöttem egy fél napot a hölgyemmel. Beszélgettünk a Déri Múzeum előtt, benéztünk az egyetemre. Ezután vonattal hazajöttem. Fradi-drukkerek csapata utazott velem Szolnoktól - enyhén részegen, hiszen nyert a csapat.