Pap-rét
kerékpártúra, 2009. február 21. és 28.A márciusi túlélőre készülve előfeladatul kaptuk, hogy tekerjünk fel a Pap-rétre és dokumentáljuk ottjártunkat. Először egymagam másztam fel a helyszínre (kemény, száraz, tömörített havon), aztán egy hét múlva az egész csapat (jégbordás úton, helyenként mély latyakban).
Ulcisia Castra: római katonai tábor a II-IV. századból
Az ásatások folynak, de a helyszín látogatható.
Voltak lejárt szakaszok is,
különösen ahol favágás folyt,
de föntebb összefüggő hó fedte az utat.
Még napsütésben fölértem,
az erdészház bejáratánál
megtaláltam a kéktúra dobozát
és pecsétnyomóját.
* * *
Másodjára négyen mentünk,
ismerőssel találkoztunk (SzeZo).
Az út eléggé gyászos,
kipörgős és faroltatós volt.
Végül mégis legyűrtük,
igazolóképet készítettünk.
Éppen ekkor futott be
egy túlélős hölgycsapat.
Lesüvítettünk (pár eséssel) a Skanzenhez,
ahonnan Danit elvitték autóval, mert hokimeccse volt.
Szentendrén
a Templomdombról
megnéztük a Dunát,
egy 1759-ből való sírfeliratot,
sütiztünk egyet, aztán hazamentünk.