Pap-rét
kerékpártúra, 2009. február 21. és 28.

A márciusi túlélőre készülve előfeladatul kaptuk, hogy tekerjünk fel a Pap-rétre és dokumentáljuk ottjártunkat. Először egymagam másztam fel a helyszínre (kemény, száraz, tömörített havon), aztán egy hét múlva az egész csapat (jégbordás úton, helyenként mély latyakban).

Ulcisia Castra: római katonai tábor a II-IV. századból

Az ásatások folynak, de a helyszín látogatható.

Voltak lejárt szakaszok is,

különösen ahol favágás folyt,

de föntebb összefüggő hó fedte az utat.

Még napsütésben fölértem,

az erdészház bejáratánál

megtaláltam a kéktúra dobozát

és pecsétnyomóját.

* * *

Másodjára négyen mentünk,

ismerőssel találkoztunk (SzeZo).

Az út eléggé gyászos,

kipörgős és faroltatós volt.

Végül mégis legyűrtük,

igazolóképet készítettünk.

Éppen ekkor futott be

egy túlélős hölgycsapat.

Lesüvítettünk (pár eséssel) a Skanzenhez,

ahonnan Danit elvitték autóval, mert hokimeccse volt.

Szentendrén

a Templomdombról

megnéztük a Dunát,

egy 1759-ből való sírfeliratot,

sütiztünk egyet, aztán hazamentünk.