Dunántúl
kerékpártúra, 2008. december 28. – január 3.
1. nap: XII. 28., vasárnap.
10:00 - 18:15
Táv: 102 km.
Bp. - Érd - Székesfehérvár - Polgárdi - Füle - Balatonfőkajár.
A szokásos BEAC-szilvesztert Kaposvártól délre, Patcán tartották. Úgy gondoltam, hogy ha már az állásom elveszett (magam léptem ki a szánalmassá törpült bér miatt), legalább tekerjek egy jót - és nekieredtem a 70-es útnak. A helyszínre a Balaton megkerülésével akartam eljutni, és egyszersmind kipróbálni a felszerelést tartós hidegben is. E végből magammal vittem egy digitális hőmérőt is, amely egyszerre mutatja a hőmérsékletet a sátorban és azon kívül is. Édesanyám biciklijével mentem, mert a Hattyú váltóját egy rövid lánc felszerelésével sikerült úgy elgörbítenem, hogy hosszú időre menetképtelenné vált.
|
|
|
Ezen a derült, hideg napon nem tűztem ki magam elé semmit, csak hogy minél tovább eljussak, és hogy földerítsem, hol tilos biciklizni a 70-esen. Ez utóbbira az egyszerűsített válasz úgy hangzik, hogy a városhatártól Diósdig, valamint Székesfehérvár környékén, de a kutya se törődik vele. Jobban zavart a hideg: egyszerű kesztyűmben két ujjam annyira fázott, hogy kénytelen voltam rávenni egy másik párat - mindhiába. Ráadásul anyám bicaján nincs igezi első csomagtartó, csak egy egyszerű kosártartó, a fényképezőt és minden egyéb elektronikát a hátamon vittem egy méregdrágán vásárolt rekeszes hátizsákban. Emiatt az ülés is kényelmetlen érzést okozott, de szerencsére idővel hozzászoktam.
|
|
|
Végül feladtam az erőlködést, és Balatonfőkajár után, 102 kilométert megtéve letértem az újonnan kialakított, jó minőségű (és tiltott) útról, mely emlékeim szerint a 710-es számot viseli. Találtam ugyanis egy lakatlan dombgerincen futó fagyott földutat, s ezen egy darabig toltam, majd különösebb keresgélés nélkül az erdősávba húzódtam. Negyed hétkor, csonttá fagyott kézzel vertem sátrat. A tótól még jó messze járhattam, és a szállás sem volt olyan előkelő, mint az eredetileg szállásul tervezett kenesei kilátó. A sátorban egy ideig olvastam Sienkiewicztől az Özönvíz harmadik kötetét - lengyelül, ami fárasztó volt, és hamar elaltatott. Aztán éjfélkor fölébredtem, mert rettenetesen fáztak a lábujjaim. Micsoda, hát a két zokni és a lábra húzott pótkesztyű ilyen keveset érne? Kínomban fölhúztam a cipőt is, és úgy bújtam vissza a zsákba, de az sem segített. (A későbbi éjszakákkal összehasonlítva az lehetett a döntő hiba, hogy a zoknikba amatőr módon beletűrtem a két hosszúnadrágot, s azok elszorították az ereket.) Nagyjából fél órákat sikerült egyvégtében aludnom. Mindegy, tanultam az esetből, és legközelebb már ilyet sem teszek. Az éjszakai hőmérsékleti mélypont -4,4 fok volt odabenn és -7 odakinn. Egy ízben pisilni is ki kellett mennem, mert a derékaljamon átütött a talaj hidege. Este és reggel hallottam két autófélét a hepehupás utamon: az első csak pufogott, de a második az utánfutója miatt erősen zörgött is. Aztán egy őz ugatott nagyot, mielőtt továbbszaladt volna. Kemény éjszaka volt.
2. nap: XII. 29., hétfő.
10:00 - 19:00
Táv: kb. 67 km.
Balatonfűzfő - Balatonfüred - Zánka - Badacsonytomaj - Badacsony.
|
|
|
Reggel hiába vártam, hogy a napocska kiolvasszon a sátorból, pedig rámfért volna, mert olyan hideg volt odabenn, hogy a belső sátorponyvára ráfagyott a leheletem. Egy darabig hevertem, olvastam, de végtére kidugtam a fejemet a sátorból, sonkás rántottát sütöttem és szendvicseket kentem az útra, majd fél tízkor elindultam. Sajnos a remélt szép kilátásból a laza köd semmit nem hagyott, de így legalább volt ürügyem, hogy ne akarjak nap közben magaslatra mászni. Ezért csak tapostam, néha előszedtem a fényképezőt, utána meg lehelgettem az ujjaimat. Almádiban vettem némi kekszet, csokit, majd kinéztem a Balatonra: nem volt befagyva, csak a part mentén látszott némi vékony jéghártya. Aztán visszatértem a kerékpárútra: Csopak után a hivalkodó Kerekedi Csárda és a rügyeken tengődő szürkemarhagulya nézett rám két oldalról. Közben egy bárgyú rágógumi-reklám idegesített minden faluban, "maximális fejfrissülést" ígérve, azaz nyilván arra célozva, hogy a kedves vevőnek ettől a csodagumitól elszáll a feje, és kénytelen lesz újat venni.
|
|
|
A füredi Tagore sétányon jó néhány turista etette a hattyúkat és kacsákat, azok meg látványosan sürögtek-forogtak. Némelyik a jégre is fölcsuszakodott, s ott irongált mulatságosan, de mások kiröppentek a kavicsokra, az emberek közé, és ott rázogatták a tollukat.
|
|
|
|
Dermedt kezemet a füredi Berzsenyi-forrás tízfokos vizével egy időre életre melengettem. A kút mellett egy 2003-as tábla hirdette, hogy itt palackozható savanyúvíz fakad, amely szulfát- meg hidrokarbonáttartalma alapján ivásra és fürdőkúrára egyaránt alkalmazható. A szomszéd táblán Kerék Imre Berzsenyire emlékeztető verslábakkal dicsérte a forrást: "Tűnődve zsongó hársaid ernyein / Rá gondolok, ki egykor itt ivott / Életet és reményt belőled / Enyhre találva baráti körben." - Az idő kezdett fölengedni, mire a Tihanyi-félsziget nyakában elértem az apáti templomromot, amely a közadakozásból végrehajtott 1999-es felújítása óta már nem is rom. Apáti falunak azonban rajta kívül nem maradt más látható nyoma: a török elsöpörte.
|
|
|
Szepezden egy élére állított kőszál fogta meg figyelmemet: a Pogánykő, melybe Sebestyén Gyula néprajztudós, a rovásírás megfejtője (1864–1946) vésette bele annak hitelességéről szóló vitájának foglalatát. A döntő tanulmányt Sebestyén az emlék fölött látható házban írta. Egy kisebb jelentőségű felfedezés nekem is jutott Szepezden: rájöttem, miért fázik annyira a kezem. Ennek megfelelően megpróbáltam följebb hangolni a kormányt, hogy a csuklóm ne kapjon akkora terhelést. Sajnos csak a kormányszárat tudtam kijjebb húzni, mert a szögbeli állíthatóság csődöt mondott, mikor az egyik oldali csavarja megforgott a perselyével együtt. Mindegy, ettől fogva már folyamatosan tudtam haladni.
|
|
|
Ekkor már tudtam, hogy a Badacsony hegyén alszom. A faluban megtekintettem a stílusosan bazaltkőből épült templomot, tövében egy betlehemmel, aztán a sárga jelzésen tolni kezdtem a gépet fölfelé. Hamar beértem az erdőbe, elhaladtam a kihaltnak tűnő Felsőkolónia mellett, és igencsak megizzadtam, mire eljutottam a II. János Pál-emlékhelyre. Ez körülbelül félúton található, és utána következik az egyik legszebb badacsonyi szurdok, a Kőkapu. Ha az első kerékre is raktam volna táskát, sokkal nehezebb dolgom lett volna, de így viszonylag kis szenvedéssel sikerült leküzdenem. A vulkáni kúp tetején egy jelzetlen úton megkerestem a képen látható kőházat.
|
|
|
Nagyon megtetszett ez a szép kis lakocska, bár az ablakán kellett bemásznom, mert az ajtaját valaki belülről kitámasztotta. Kiderült, hogy erre azért volt szükség, mert csak az egyik sarokvasa van a helyén. Próbálgattam visszarakni a másikat, de sehogy se sikerült. Aztán támadt egy ötletem: leemeltem és fejreállítottam a nehéz ajtót, és úgy kis noszogatással már hagyta magát a helyére tenni. A rajta lévő vésések nagy része még tótágast álltában érte szegényt. Szétrugdostam hát az üvegcserepet, odakötöttem a gépet az ablak kitépett és odabenn heverő tokjához, majd fölvertem a sátrat a szobában - valamivel hét óra után. (Térerőt nem találtam ezen a helyen.) A hőmérsékleti mélypont -1,9 ill. -3,9 fok, a megtett kilométerek száma 67 volt.
3. nap: XII. 30., kedd.
8:00 - 22:30
Táv: kb. 100 km.
Badacsony - Keszthely - Balatonszentgyörgy - Marcali - Mesztegnyő - Boronka-vidék - Nagybajom - Kaposfő - Szenna - Patca.
|
|
|
|
|
Az előzőhöz képest kellemes volt az éjszaka. Úgy döntöttem, a délelőttöt a hegy bejárására szánom, úgysem járok itt valami sűrűn. Elcsomagoltam mindent, és a bicajt a házban hagyva elindultam a Hertelendy-emlékkő felé. Ez 1927 óta állja az elemek dühét, és még most is olvasható. A vele egybekötött kilátópont a ködös levegőben nem sokat nyújtott, ezért lekapaszkodtam alája, és megpróbáltam lefotózni a sziklát, kihasználva az erdő lombtalanságát. Aztán a villásan elágazó lépcsősor bal ágán indultam el, és szép erdőben kényelmeset ballagva kijutottam az Egry József-kilátóhelyre.
|
|
|
|
A kocka alakú, korlátos terasztetejű menedék ismét csak korlátozott panorámát nyújtott, ezért odabenn kezdtem vizsgálódni. Vakolat alig akadt már a falon, de a legrégibb véset, amit láttam, 1973-as volt, a padokon pedig 1970-es vagy '78-as. Elég jól látni innen a hajóállomást a mólókkal és a világítótoronnyal.
|
|
|
|
|
Ritkásabb erdőben rövidesen kiértem Ranolder-kereszthez. Ez háromszoros talapzaton állt, hogy odalentről is jól látható legyen; egy internetes forrás szerit egy-egy nagyobb darabját negyven bivallyal vontatták föl a helyére. Latin felirata szerint 1857-ből való: "Dicsőség a magasságban Krisztusnak, [a] megváltó Istennek." Stilizált babérággal vagy hasonlóval díszített vésetek vannak rajta a XIX. század végéről, és egyszerűbbek későbbről. Talán érdemes lesz, ha idemásolom azokat, amelyek nagyjából olvashatók, és évszám vagy annak látszó jel van mellettük. E közlésből kihagyom a vésetek helyét, minőségét, díszítését, hogy a későbbi kritikai kiadás készítőinek ne egyem el a kenyerét.
[NÉ]METH SÁNDOr PO. N1. 1880. MOGER I. Horváth Márton 1890. ... János 1890. N.J. 1891. KARDOS VILMA [ÉS] MÁRIA - MÜEGYETEM - KAROLINE ANNA - 1891. Schmidt Ado (! - talán lekopott, nem vésték újra a felújításkor, vagy megzavarták a vésegetőt) 1891. CSAGOLI PÁL 1886. Bodó József 1889. KISS GÁBOR 1889. [BA]LOGH I. ÉS NEJE [H]ÚSZÁR J. 1891. OK.2. LÁNYA BORBÁLA AMBRUSTER[E?] Z 1896 Jul 2[?] G.K. M.I. 1909. (Ez talán hivatásos kővéső, mert betűi egyenesek.) Cs.K.T.L. 1934. St. GYURI. 1937. VIII.7.
|
|
|
|
Készítettem még pár képet a közeli "gyapjúzsákokról," azaz párnaszerűen elváló bazalttömbökről, azzal továbbmentem a Bujdosók lépcsője felé. A lenti kék jelzésre odafirkált értesítés szerint 446, a nehéz helyeken befelé lejtő fokból áll ez a hazai ritkaság, és útba ejt több gyönyörű sziklaoszlopot is, valamint rálátást nyújt az alattuk terebélyesedő kőtengerre. Pihenőhelyei Mikes Kelemen, Csáki Krisztina és Lórántffy Zsuzsanna nevét viselik. Alján pedig a Rodostó-ház áll: egykori nagy hírű turista-menedékház, amely sajnos magánkézbe került. Alsó falán még látni a hetvenes-nyolcvanas években elhunyt neves túravezetők emléktábláit, de magának a háznak névtábláját (Szabó Imre turistaház) rosszindulatú fenevadak rettenetesen összetördelték.
|
|
|
Ezután a Kuruc körúton körbesétáltam a hegytetőt. A nagy hírű bazaltoszlopok a szürke égbolt fényében eléggé jellegtelen képet nyújtottak, ezért a róluk készült képeket alaposan megrostáltam. A bazaltoszlopok töredezésével kialakult kőtengerek már látványosabbak voltak.
|
|
|
Néhány présház érdemelt figyelmet, aztán az 1886-os vésetű Rózsa-kőtől egy darabon kisgyerekes családdal haladtam együtt. Beszélgettünk, és mivel most nem kellett kerékpárt cipelnem, idővel elhagytam őket. A Kőkapun át visszaballagtam a hálószobához, magamhoz szólítottam lovamat, és feltoltam a Kisfaludy-kilátóhoz. Ezalatt egy szalonnázó, pálinkázó társaság tartózkodott: köszöntünk, aztán megfordultam, úgy vélvén, hogy a kilátó tornya látványosabb, mint a halvány látvány: majd szebb időben visszajövök.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ezután leereszkedtem a Kőkapu szurdokán, megkötöttem lovamat az elágazásban, és a Kuruc körút északi folytatásán kitérőt tettem a hegy északi peremére. Az itt látható tomaji bazaltbánya 1903-tól 1950-ig üzemelt, a követ a 315 méter magasan lévő, 70-80 méteres bányafalakkal ékes fejtőudvarról drótkötélpályán szállították le a zúzóüzembe. Működése alatt Magyarország legtöbbet termelő bazaltbányájává vált.
|
|
|
|
|
|
|
A XIII. századi, ma már romjaiban sem létező pálos kolostor emlékét őrző János Pál-emlékhelyen megpihentem, és megtekintettem a pápa kézírásának aranybetűs mását őrző márványlapot: "Gratia vobis et pax / 1Ti 1,1 / Joannes Paulus pp. II. / Hungaria / 16-20. VIII. 1991." Vagyis a pápa a Timóteus-levél kezdő szavaival kegyelmet és békességet kívánt Magyarországnak. A mondott időben a pápa Magyarországon tartózkodott, de nem látogatott el erre a helyre, hanem halála után alakítottak itt ki egy kies emlékhelyet - mert amint mondani szokás, János Pál a szentség hírében halt meg, és nem sokkal később szentté is avatták.
|
|
|
|
|
Ugyanott Pázmány szavait olvashattam latinul és magyarul: "Te is, Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni, és ugyanazokkal fogsz hanyatlani." Noha ezt protestánsként egyáltalán nem tartom igaznak, az utókorra nézve kötelező tapintatból megálltam, hogy ezen a szép helyen a szöveg által vélelmezett oksági összefüggéssel vitába bocsátkozzam.
|
|
|
Az 1927-ben foglalt Klastrom-kútból vizet vettem, majd leereszkedtem Tomajba. Itt töltötte nyarait, és 1982 óta az itteni Szent Donát-kápolna altemplomában nyugszik Pauler Ákos katolikus filozófus, egyetemi tanár (1876-1933), emlékkövén felirat: "...az igazságra törekedni emberi kötelesség.
