Éjszakai tekergés Kisalag környékén
2006. június 14.

Antal István szervezett egy tanévzáró frizbikupát és egy éjszakai kerékpártúrát – azon az útvonalon, ahol a tájfutók szoktak edzeni. Karácsony előtt pár nappal már én is eljöttem egy hasonlóra, de fényképezőt nem vittem. A mai túrán mélyebb vízben és sűrűbb sásban kellett gázolnunk, mint akkor. Számomra mindkét alkalom emlékezetes marad: a téli egy elveszített kilométeróra, a mostani pedig egy harsány durrdefekt miatt. Bizony: a kopott külsőt túlerőltettem, és a szokásos módon kibuggyant a bele. (Nem én szálltam ki elsőnek: Lassú Józsinak a váltógörgője esett ki.) Éjjeli egyre mégis sikerült hazatolnom a bringát, miután a cserebelső is kidudorodott a hevenyészett gumipólya alól – egészen közel az M0-s hídjához, azaz körülbelül a táv háromnegyedénél. Szép este volt.

Az alagi téeszből utánunkkiabáltak: "Ne menjenek arra, zsákutca!"

Ilyesmi is csak velem történhet!

Grrrr...

Nappal még izzadnánk is

A "beetető" gázló. A következő térden felül ért, és újat kerestünk.

Íme!

Átkelés egy forgalmas és széles mellékúton. Utánunkjött a közeli gazda a kisbuszával, és segíteni akart a kijutásban, de nekünk olyasmi nem kellett. Ez egy bejárt túra volt.

Láncba fejlődött támadóalakzat...

... és a szomorú végkifejlet.