11. nap: VII. 2.
Pápa – Győr
55 km.

Mivel a monszun végérvényesen átvette az uralmat, úgyhogy már reggel is szakadt az eső, a sátrat azon vizesen elcsomagoltam, és bevettem magam a városba. Tíz óráig a főtéren álló r.k. plébániatemplomot nézegettem. Ha jól emlékszem, két gyóntatószék is van benne, minden egyéb a szokásos. Aztán átváltottam az egyháztörténeti gyűjtemény lelőhelyére, a másik felekezet ma már nem használt ótemplomába, amelynek bejárata megalázó módon nem az utcára, hanem az udvarra néz, és tornya sincs neki. Ez volt II. József egyházpolitikája, s ennek is örülni kellett, mert őelőtte még protestáns templomot sem volt szabad építeni, és istentiszteletet is csak néhány "artikuláris helyen" tarthattak. Pápa mindezeken túl odáig süllyedt, hogy 1752-től egy ideig a reformátusoknak még a falai között sem volt szabad megmaradniuk, hanem az egész gyülekezet kénytelen volt kiköltözni Adásztevelre a híres kollégiummal együtt – holott egy időben a reformátusok dunántúli fellegvára volt. Erre ürügyet az adott, hogy a török kiverésével megszűnt Pápa végvárjellege, és immár nem kellett egyházpolitikai engedményekkel megvásárolni a protestánsok lojalitását.

A gyűjtemény végül is másnak bizonyult, mint amire számítottam. Sárga papírok helyett régi templomi kellékek álltak az ótemplom karzatán: egy 1850-ből való szószékkorona (rajta a Krisztust jelképező, fiait önnön vérével tápláló pelikánnal), XVIII. századi mennyezetkazetták, és egy ugyanekkorról való kovácsoltvas toronydísz (a csillag többféleképpen is Jézusra utal, a kakas pedig éberségre int), és sok más tárgy. – Más látnivalót nem is kerestem Pápán, hanem a vigasztalan hideg esőben északnak fordultam. Egy park szélén sisakos-páncélos katona ütlegelt egy báránypalástot viselő papot, aki csakhamar összerogyott és lefordult a hídról. Ezért lett Nepomuki János a gyónási titok mellett a hidak védőszentje is.

Most már csak arra törekedtem, hogy épségben Győrbe érjek. Élelmem Szerecsenyig kitartott, ott pedig egy szabadtéri meggyfa húzott vissza a kiázottzombi-létből. Kajárpécen felmagaslott előttem a Sokoró, mint egy gigászi szökőárhullám, de már nem árthatott semmit: bal felé kanyarodtam előle. A győrszemerei fűrészüzem ezzel a táblával tanúsította minőségbiztosításának magas fokát: "Ebben az üzemben 1143 napja nem volt üzemi baleset." No igen, a defekteket leszámítva én is fölöttébb örülhettem, hogy ez a szép túra baj nélkül véget ért. Győrben, a kerékpárosok városában az ülések között befurakodtam a megfelelő vagonba, utoljára mosakodtam kulacsból, majd irataimat rendezgetve pihengéltem hazáig. A Déli pályaudvarnál motorosfelvonulás vége vonult át előttem, az eső elállt. Megérkeztem.