Erdei iskola (7. b)
Nagybörzsöny, 2005. május 30. – június 3.

Egy nehéz, de nagyszívű osztállyal, sok élménnyel gazdagodva és néhány krízishelyzetet megoldva töltöttünk el öt napot a Börzsöny nyugati peremén lévő táborokban (Ifjúsági tábor, ill. az ev. egyház "Reménység háza" nevű tábora). A jelentősebb programok: az első napon a falu nevezetességeit fűztük fel, a másodikon kisvasutaztunk és számháborúztunk, a harmadikat egyetlen nagy túra töltötte ki. A negyedik napon költözködtünk és túráztunk ill. a táborban sportoltunk, végül az ötödiken tájházat néztünk és hazautaztunk.

1. nap

Lakatlan ház

Búcsúzás a kísérőktől

A Szent István-templom

Présházak között

A Butella kocsma

2. nap

Indul a kisvasút

A csúcsfordító

Nagyirtás, csúszóhinta

Déli vetélkedő
a tegnap látottakból

A számháború határszalagjai

Indul a csata!

A támadók győztek...

Díjeső a szobaszemlék nyerteseinek

3. nap

A Hosszú-völgy gázlói

A Kereszt-völgy (a régi vasút nyomai)

A Vasedény-kulcsosház

A János-forrás

A beomlott Vadász-kút (a fatörzsek alatt)

A Kammerhof alatt

Zsófi néni is feljutott!

Nagy-Hideg-hegy felé

A turistaház teraszán

Csalános ereszkedő (P+)

Görgeteges ereszkedő

Kilátás a Nyugati-Börzsöny bércsorára

Behatolunk a telepítésbe

Itt sűrű a növényzet

A túloldali drótot kivágták

Bányapuszta

A Katalin-forrás

A Börzsöny-patak völgyében

Rálátás a nyugati bércre a másik irányból is

Sárkányölő Szent György

Tizenöt kilométerrel gazdagabban

Este fölmásztam a Hegyes-oromra.
Ez igen gazos volt, úttalan utakon vergődtem vissza.

Éjszaka még volt egy incidens: két fiút a szomszéd tábor egy ötödikes (!) lánytagja áthívott a saját szobájába, beszélgetni. A tanárok azonban tettenérték őket, és mindkét részen fegyelmező intézkedés fog történni.

4. nap

Ebédlőnk, egyben evangélikus istentiszteleti és közösségi helyiség

Kis túra (9 km) a Hosszú-bércen

Kisirtáspuszta

Szívókút

Ismét otthon

Esti zenés műsor

5. nap

Aláírások emlékbe

Sorverseny: gránátvetés

Oldozkodás

Utolsó, bújj előre!

Labdatáncoltatás

Egyensúlyozás

Lovacskázás

Kötélhúzás

A tájházban

Tehenes magánháznál

Átugrálás a patakon

A végére maradt egy újabb sajnálatos esemény. Vácon átszálltunk egy olyan vonatra, amely a vasutas útmutatása szerint "Rákospalotán is megáll." A tervezett leszálláskor nyomogattuk is az ajtónyitót, de nem működött. A másik oldalon: semmi hatás. Az elöl lévők előrerohantak egy fél kocsit, az ajtó ott kinyílt, a gyerekek elkezdtek leugrálni. Mielőtt azonban az osztály fele leszállt volna, a vonat lassan elindult, a leugrálók már tántorogva értek földet. Mikor már a második gyereket láttam gurulni a peronon, feldühödtem, és leszállás után az ismét lefékezett vonat elejére rohantam. Lihegve, de tisztességes szavakkal vontam felelősségre a vezetőt, akinek szavaiból a legtöbb útszéli kifejezést itt kihagyom.

– Tisztelt uram, azért jöttem ide, mert maga miatt majdnem baleset történt!
– ... Na figyeljen ide. Tudja maga, hogy ez egy szerelvényvonat?
– Nem, és az mi?
– Nem elég, hogy maga teljesen analfabéta, fogalma sincs arról, milyen vonatra szállt, de még van pofája idejönni és ilyen hangnemben nekemtámadni! Maguknak nem lett volna szabad ezen a vonaton utazni! Ez egy szerelvényvonat, nincs is meghirdetve a menetrendben! Megállás nékül megy Váctól a Nyugati pályaudvarig, nem utazhat rajta senki! A maguké a két perccel utánam következő vonat lett volna!
– Nekünk egy vasutas mondta Vácon, hogy erre kell felszállnunk: rámutatott a maga vonatára, amelynek az ajtaja nyitva volt. Kiabáljon a váci kollégájával, ne velem, főleg ne ilyen mocskosan, mert megütheti a bokáját.
– Na ide figyeljen. Ha maga azt akarja, hogy leszálljak, és egy akkorát beb...ak magának, hogy elterül, akkor csak pofázzon tovább. Örüljön, hogy nem csinálok ügyet belőle, hogy felszálltak erre a vonatra, és nem vétetek föl eseménynaplót, mert akkor nem ússza meg ennyivel. Húzzon innen a büdös p...ba, és állítsa vissza a vésznyitókat. Most szerencséje volt, mert a tükörben megláttam, hogy a gyerekek ugrálnak lefelé, és megálltam.
– Nem használtuk a vésznyitót. De magának észre kellett volna vennie, hogy az ajtó nyitva van, és akkor ha a fene fenét eszik, se szabad elindulnia. Azt is végignézte a tükrében, hogy Vácon az egész osztály felszáll. És lehet, hogy mi a maga váci kollégája hibájából rossz vonatra szálltunk, maga viszont gondatlan veszélyeztetést követett el, tehát jobb, ha meghúzza magát. (Közben odafutott a kolléganőm, hallotta, amint a pasas tovább acsarkodik és hörög.) Amint látja, van tanú is maga ellen. (Egy pályamunkás is odajött, megkérdezte: kiáll vagy bennmarad-e a vonat. A vezető elkergette, és elindult.) Rohanjon kend a Nyugatiba, mert annyira nem ért a szakmájához, hogy még a hátába fut a következő vonat...

Mire a fényképezőt előkaptam, a szerelvényvonat már sebesen távolodott, a vezetőt pedig csak rossz minőségben tudtam lefotózni, tükörből. Eljárást nem indítunk, mert még előfordulhat, hogy a balhét a váci emberrel vitetik el, nem ezzel a vadszamárral. Ez a beszámoló nem minősül feljelentésnek, csak az események hű leírásának, hogy megmutassuk az igazat azoknak is, akik botorul belénk akarnak kötni.