5. nap: VI. 31., hétfő.
Bozsok – Őriszentpéter.
107,2 km.

Múzeumi szünnap. Elindultam hát a bozsoki toronyrom keresésére, és még reggeli előtt sikerült elvesztegetnem két értékes órát. A rom a Batthyányak egykori kastélya volt; akác, csalán és szeder környezi, út nem vezet hozzá. Aztán begurultam Szombathelyre, zsákmányszerzés nélkül látogattam meg két antikváriumot, cserébe "lőttem" egy víztornyot, egy szép főteret meg egy oszlophoz láncolt roncsbiciklit.

Ezután időm elégtelenségét belátva a várost eltettem magamnak későbbre, és elhagytam a jáki templom kedvéért. Ide nevetségesen olcsón bocsátottak be, és fényképezni is szabad volt. Lefotóztam hát a főhajót, az oromzatot, az apostolok szobrait, a bélletes főkaput, az oldalkaput – aztán hajtottam tovább.

A következő kistáj a Rába mente volt. Körmend szélén láttam az út mellett egy halom kerti törpét a fonott kosarak szomszédságában – hogy mikre képesek némelyek a magyar népművészet lejáratása érdekében! Csákánydoroszló után fürödtem a Lahn-patakban; Gasztonyban (?) régi kastély áll, kerttel; Rátót után (ahol néhány igazi "rátóti" még visszaköszönni sem volt képes) az út fölött régebben vasháló védhette a járműveket a csillék kipotyogó szállítmányától, ma már csak ennek éktelenül magas tartópóznái meredeznek ott.

A Rábán átkelve Máriaújfalun láttam egy szép régi házat, majd csobbantam egyet a Hársas-tóban. Itt figyelemreméltó módon oldották meg a duzzasztott tó vizének lefolyatását: a gáthoz közel betontölcsérbe ömlik a víz, s ezt fémkorlát és -háló övezi. A tóban sok helybéli pancsolt, ami a tábla szerint tilos. Ők azonban megnyugtattak, hogy itt még soha senkit ezért meg nem bírságoltak.

Itt elhaladtam a Szentgotthárdhoz tartozó Farkasfa mellett, de semmiféle kétméteres hőmérőt nem észleltem (aminek az adatait reggel a rádióban felolvassák). Egy ménkű magas dombhát jelezte az Őrség kezdetét. A városrész határában faházból kinövő fákat találtam. Szalafő-Papszeren is szép régi házak meg takaros utcák vannak, de Pityerszerre – mint 1994-ben is – már zárás után érkeztem; igaz, akkor még fényképezőgép se volt nálam. Innen Őriszentpéterre sötétedéskor értem be, alig tudtam magam bekönyörögni a panzióval egybekötött kempingbe, mert másnap korán el akartak menni, s ugyanemiatt már egy csoport angolt is elküldtek más magánházhoz. Én megnyugtattam őket: igen korán fogok indulni. Este feltöltöttem a fényképezőt.