Topiktúra, 2000. november 11.

A Batthyány térről indultunk negyed 12-kor. Néhányan nem jöttek el (pl. Könyvmoly), Kivi az utolsó pillanatban esett be. Készült valamilyen útvonalterv, de nem voltam beavatva. A Vérmezőn átvágva elértük a fogaskerekű alsó végállomását. Ezzel a viszonylattal utaztunk majdnem Normafáig.

A Vérmezőn

A táj szépségébe és egymás társaságába belefeledkezve későn vettük észre, hogy az utolsóelőtti megállónál felszállt egy kalauzféle muki, és egy ugyanolyan jogállású nő. Jegyeink szerencsére megvoltak, de a nagy kupac bringa felkeltette az illetékesek szakmai buzgalmát, és a menetjegyek ellenőrzése után a férfi behízelgő modorban elkezdte számlálni a járgányainkat.

Lógó biciklik közt

"Egy-kettő-három-négy-...-nyolc, na ezek legálisan voltak a szerelvényen" (igaza volt: tábla tiltotta, hogy nyolcnál többet fölvigyünk), "a többiért darabonként 1500 Ft bírságot kérek. Egy-kettő-három-...-tizenhat. Hmmm, hmmm, ez annyi, mint... annyimint... pontosan annyi, mint huszonnégyezer forint. Döntsék el, melyik nyolc bicikli utazott jogszerűen, a többiek fizessenek."

A helyzet groteszk. Ott bámul rá vigyorogva huszonöt huszonötéves ember, a zsebükben kétszáz forint (a barackos bukta ára): üdék, edzettek (és kevésbé edzettek), örülnek az életnek meg a hétvégének – és ő huszonnégyezer forintot követel. Mondanom sem kell: senki nem turkált a zsebében, állampolgári engedetlenségi akció lógott a levegőben. Ezt ő is érezhette, mert lefelé licitált, mint Ábrahám a szodomai úton: "Egyezzünk meg: elég lesz öt bírságot kifizetni. Jelöljenek ki egy pénztárost, aztán rendezzék egymás között a számlát. Én írok egy bizonylatot öt szabálytalanul szállított kerékpárról, önök meg összedobják húszan az árát. Ne mondják, hogy nem vagyok méltányos."

De bizony azt mondtuk. A fogas megérkezett a végállomásra, az ajtónál állók (akik miatt túlléptük a törvényes kvótát) elslisszoltak, a vagonban öt bringa és gazdája maradt. Éppen azok, akik még legálisan léptek vala a fedélzetre. Az erőviszonyok kiegyenlítettebbek lettek, de a bűnbakkeresésnek ez a vérlázító példája kirobbantotta a lázadást.

– "Addig innen le nem szállnak, amíg a hétezer-ötszáz forint ki nincs fizetve.
– Ne álljon elém, tisztában vagyok a jogaimmal. Nincs joga akadályozni a szabad mozgásomat. Hívjon rendőrt, ha akar, én is az vagyok.
– Szép, mondhatom. És az ilyenek vigyáznak a rendre.
– Mit gondol, kijön ide húsz fiatal edzeni egyet, és majd ötezresek lógnak a zsebükből.
– Azért mondtam, hogy dobják össze az öt bírságot.
– Szedje össze a többieket, mi szabályosan szálltunk föl.
– Rendőr úr...
– Mondja nyugodtan: Százados úr.
– Százados úr, engem már őrnagyként rég leszereltek a rendőrségtől...
– Nem is csoda, nyolc általánossal mire lett volna jó?
– ...őrnagyként rég leszereltek, amikor te még az óvodában tologattad a játékvonatodat.
– Nem is, hanem pattogócsigát.

És így tovább, széles mosollyal, a kalauz meg egyre lilul. Közben kioldalaztunk (majdnem készítettem egy fényképet a perpatvarról, de ez túl nagy pimaszság lett volna), és megálltunk az utca túloldalán, ugyanis meg kellett várni a többieket.

Kupaktanács, háttérben a felsült kalauz

Normafáról átirányultunk a János-hegyre, onnan a szerpentinen vagy ösvényen ledöngettünk a Szépjuhásznéhoz, onnan meg legurultunk Budakeszire. A találkozóhelyeket elég nagyvonalúan egyeztettük, ezért sok topiktag oda-vissza ingázott az országúton. Igen komikus látvány volt.

A Normafánál

Urál márkájú orosz vázam hátsó villaterpeszének egyik alsó ága ezen a tájon megadta magát a mostoha terepviszonyoknak (értsd: elrepedt). A budakeszi ref. (vagy ökum.) templom előtt várakoztam a többiekre (bőszen ingáztak), amikor belémdöbbent: elhagytam a lakáskulcsomat! Ez még nekem is sok volt egy napra. Még bevártam a bandát, de csak hogy elbúcsúzzam és gyalog elinduljak visszafelé saját nyomaimon. (A repedt váz miatt nem tudtam erőből hajtani.)

Modern templom Budakeszin

Szerencsére a kulcstartó az útpadkán hevert mintegy hatszáz méterrel odébb, de mire visszasüvítettem a többiek már hetedhét országon túl jártak! Pátyon azt mondták: "Biciklisták, erre?" A földúton híre-hamva nem volt a társaságnak. Utóbb kiderült, hogy Budakesziről közvetlenül Törökbálintra irányultak át. Ennek a szakasznak a képei a http://www.vbb.hu/kt20/20001111/topic1.htm címen találhatók, Kivinek köszönhetően.

Lábasjószágok Telki határában

Tehát egyedül és kerülővel mentem haza (Páty – Telki – fel a hegyre – Nagykovácsi – Moszkva tér), és a város közepén a repedés mentén végleg eltört a váz – mintegy végszóra. Alig tudtam egy zsákmadzaggal összehegeszteni, lépésben imbolyogtam haza az Árpád hídtól. Hazaérve első dolgom az volt, hogy belépjek az internetre, és "töredékes beszámolót" tegyek közzé a topiktúráról. A többiek a sokkal könnyebb úton már hazaértek. Az index.hu "Kerékpáros topic 2.0" fórumán már részvéttől csöpögő és aggódó hozzászólások vártak.

Erdészház a Csergezán-emlékműnél