Tájfutó Spartacus-kupa: Vértes, 2000. november
Piri néninél laktunk Gánton a padláson, igen jó volt a hangulat. A két versenynapon egy negyedik helyezést sikerült elcsípnünk, de igazából nem ez maradt emlékezetes, hanem egy éjszakai kaland. Az első nap után mindenki nyugovóra tért már, csak a tőszomszédságunkban megszállt sporttársak nem jöttek még haza. Az Antal-gyerekek egyike felsírt az éjszakában, mert szomjas volt, és egyben ki is kívánkozott. Hallottam, amint édesanyja leviszi őt vécére, majd csend lett. Aztán úgy fél óra múlva mocorgásra rezzentem fel, majd hosszú csurgás-csobogás, szuszogás, padlórecsegés - és ismét csönd. Azt hittem, Zsuzsa a másik gyereket lavórba pisilteti, ezért átfordultam a hátamra, és elaludtam. Reggel derült ki a nyomorúságos helyzet: az éjszaka folyamán hazatért, magukat tájfutóknak tituláló főemlősök egyike mámorában (vagy gátlásait vesztett, szocializálhatatlan ellenszenvében) odabrunyált a két társaság szállásait elválasztó fa lépcsőfokra. Noha a tájfutók között néha akadnak ilyen csökött és férges jellemek is, mindazonáltal nem ez a jellemző. Másnap a részletek megbeszélése után lefutottuk a távot, és jókedvűen hazatértünk az évad utolsó versenyéről.
Székesfehérvár (valami hivatal)
Hancúrozás régi... |
...és új alkotások körül |
Nagy népi szórakozás: a sünilabda |
A kisebbek "kicsi a rakás"-t játszottak |
Komoly(talanná fajult) játék: "Bátorság vagy Igazság."
Vértesi táj, futóval |
Célbaérés után: |
Borsó műsora, akarom mondani: műsöre |
Most megfizetsz, pupák! (ha maradt pénzed) |
Búcsúzás Gánttól és nyereményeső